Miniszteri kitüntetések

Dr. Czelnai Rudolf az Életfa Emlékplakett Arany fokozata kitüntetést a hazai és nemzetközi meteorológia tudományos fejlődését szolgáló sok évtizedes, kiemelkedő szakmai munkásságáért, továbbá az Országos Meteorológiai Szolgálat egykori elnökeként végzett magas színvonalú vezetői tevékenysége elismeréseként, 90. születésnapja alkalmából kapta.

Czelnai Rudolf 1954-ben szerzett meteorológus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE), majd az Országos Meteorológiai Intézet (OMI) Éghajlatkutató csoportjában helyezkedett el. Később a MTA Tihanyi Limnológiai Intézetbe kihelyezett kutatóállomáson a Balaton kutatási program kutatójaként tudományos segédmunkatársi beosztásba került. Ezután a vácrátóti Botanikai Kutatóintézet meteorológiai kutató állomásán, majd a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet Meteorológiai Obszervatóriumában dolgozott.

1957-től az OMI Műszaki Osztályának tudományos osztályvezetője, majd 1963 és 1964-ben az Éghajlati és Hidrometeorológiai Főosztály tudományos vezetője, később  a Tájékoztató és Adatfeldolgozó Főosztály vezetője volt 1964-1967 között.

1967és1968-ban  a Nílus vízgyűjtőterületéna Kelet-Afrikai hidrometeorológiai megfigyelő-hálózat rekonstrukciójándolgozott,  és a kb. 400.000 km²-es területen115 új megfigyelőállomást telepített és térképezett fel.

1969-1970-ben az OMSZ Központi Meteorológiai Intézetének igazgatóhelyettese, majd 1971-1973-ban igazgatója lett. 1974-1981 között az OMSZ elnöki tisztségét töltötte be. 1981-1984 között a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Tudományos és Technikai Programok igazgatója, majd 1985-1992 között a WMO főtitkárhelyettese volt. 1993-1998 között az OMSZ Tudományos Tanácsának elnökeként tevékenykedett.

Tudományos szakmai munkásságát sikeresen hangolta össze vezetői feladataival. Egyetemi doktori értekezését 1961-ben védte meg, Műszaki Tudományok kandidátusi fokozatát 1966-ban nyerte el a "Meteorológiai mezők statisztikai szerkezetéről" című disszertációjának megvédésével. A Földtudományok (Meteorológia) Doktora fokozatot a "Mintapontok alapján számított területi átlagok pontosságáról" című dolgozatával kapta meg 1971-ben. A MTA levelező tagjává 1976 májusában, rendes tagjává pedig 1987 májusában választották meg.

Jelentős oktatói tevékenységet fejtett ki, az ELTE TTK-n felkért oktatóként egyetemi előadásokat, speciális kollégiumokat vezetett 1973-1996  között. Több jelentős monográfia és tankönyv szerzője, nagyszámú publikációja több jelentős szakfolyóiratban jelent meg. 1984-1992 között a WMO Bulletin főszerkesztője, 1999-2001 között a Magyar Tudomány főszerkesztője volt.

Kutatásai a meteorológiai megfigyelő rendszerek optimalizálására és a meteorológiai adatmezők statisztikai szerkezetének vizsgálatára terjedtek ki, továbbá az óceánok szerepére az éghajlat alakításában.

További elismerései: Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíja (2007), a Magyar Meteorológiai Társaság Szakirodalmi Nívódíja (1973, 2000).

Dr. Galló Vilmos Életfa Emlékplakett Arany fokozata kitüntetést az Országos Meteorológiai Szolgálat kötelékében végzett sok évtizedes kiemelkedő szakmai munkája, fejlesztő tevékenysége elismeréseként, 90. születésnapja alkalmából vehette át.

Galló Vilmos az ELTE meteorológus szakán 1955-ben szerzett diplomát. Ezt követően sorkatonai szolgálatot teljesített. Ez idő alatt sem került messze szakmájától, hiszen szinoptikus tisztként tevékenykedett. Hadnagyként szerelt le 1957-ben. amikor - több, mint egy évig - gépkocsivezetőként dolgozott.1958-ban nyert felvételt az Országos Meteorológiai Intézet Sugárzáskutató Osztályára. Itt a Nemzetközi Geofizikai Év munkálatainak volt aktív résztvevője. 1960-ban a Műszerszerkesztő Osztályra helyezték műszerkonstrukciós feladatok végrehajtására. 1969-től pedig már az osztály vezetője lett. Aktív évei során a villámszámlálókkal, az UV sugárzásmérőkkel, a hőháztartás- és párolgásmérőkkel, a műholdvevő berendezéssekkel és a meteorológiai adatgyűjtőkkel foglalkozott. 1974-ben az időközben létesült Szarvasi Agrometeorológiai Obszervatórium műszerfejlesztésében is részt vett. 1983-ban Debrecenben egyetemi doktori szigorlatot tett, disszertációjának címe: A vízfelszín párolgása volt. A későbbiekben, nyugállományba vonulásáig szoros kapcsolatot ápolt a Szarvasi Főiskolával és a Szarvasi Öntözési Intézettel is. Munkásságát az innováció, a természet minél részletgazdagabb megismerése, valamint az egyes munkafolyamatok automatizálása vezérelte.

Gyüre László Életfa Emlékplakett Ezüst fokozata kitüntetést az Országos Meteorológiai Szolgálat kötelékében több évtizeden keresztül felelősséggel végzett szakmai munkája elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából kapta.

Gyüre László 1942. március 15-én született Nagyváradon. Édesapja távírászként dolgozott a polgári légiforgalomnál, ez határozta meg később a család költözéseit is, először a Debreceni Repülőtéren, majd a Nyíregyházi Közforgalmi Repülőtéren töltött be édesapja vezető pozíciót. Középiskolai tanulmányai alatt a Magyar Honvédség (MH) szervezésében lövész sporttal ismerkedett meg, érettségit 1960-ban a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban szerzett, majd az Országos Meteorológiai Intézet nyíregyházi állomására kerülve segédtechnikusi beosztásba került. 1961-ben szintén a MH révén ejtőernyős ismereteket szerzett, majd 1962-ben vonult be katonának, ahol légvédelmi rajzolóként, később „időjelzőként" teljesített összesen 26 hónap szolgálatot.

Pályáját a Nyíregyházi Meteorológiai Állomáson folytatta, családot alapított és technikusi képesítést szerzett. 1972 őszétől ő vezette a meteorológiai állomást Nyíregyházán.

A tudásvágy nem hagyta el, folyamatosan részt vett képzéseken, kitűnő eredménnyel zárta az OMI kétéves technikusi tanfolyamát, a Meteorológus tanfolyamot is, majd 1980-ban biológia­ földrajz szakos tanári diplomát is szerzett és a kor szellemét követve a számítástechnikával is közeli kapcsolatba került.

1992 májusában a megfigyelő hálózatban végrehajtott feladat átszervezések eredményeképpen a nyíregyházi földfelszíni meteorológiai megfigyelés a Napkori Radarmeteorológiai Obszervatóriumba került, ahol Gyüre László az észlelők vezetőjeként folytatta munkáját. A 90-es évek közepén a földfelszíni megfigyelési és a radar mérési feladatok összevonásával Gyüre László a radarmeteorológiai obszervatórium vezetőjeként dolgozott tovább. E minőségében próbált megfelelni az új feladatok kihívásainak, megismerte a radar üzemeltetés főbb lépéseit, elsajátította a számítógép vezérelte radar használatát. Az OMSZ radarhálózatának korszerűsítése során a napkori hagyományos radar 2003-ban új, korszerű, automatizált, Budapestről távvezérelt radarra lett cserélve, így a szervezeti átalakítások eredményeként László munkaköre és jogviszonya megszűnt, nyugdíjba vonult.

Nyugdíjasként is aktív életet él, túra útvonalakat szervez és vezet. Az ott szerzett élményeiről rendszeresen beszámolt az OMSZ nyugdíjas összejövetelein.

Takács László Életfa Emlékplakett Bronz fokozata kitüntetést az Országos Meteorológiai Szolgálatnál végzett aktív, lelkiismeretes, áldozatos munkájáért, 70. születésnapja alkalmából kapta.

Takács László 1952. május 1-én született a Somogy megyei Szenyéren. Az általános iskolai évei alatt a család Budapestre költözött jobb munkalehetőség reményében. 1970-ben érettségizett és műszerész oklevelet is szerzett, amelyek birtokában el is helyezkedett a Medicor Műveknél, ahol 1977-ig, az Országos Meteorológiai Szolgálatnál való munkába állásáig műszerészként dolgozott. Az OMSZ Kozmikus Megfigyelési Osztályán kezdte meg a munkát műszaki ügyintézőként, majd a villamos üzemmérnöki diploma megszerzése után 1990-ben műszaki csoportvezető lett. Szervezeti átalakulások miatt ez a csoport megszűnt, azonban a tevékenység megmaradt: a levegőkémiai mérések műszaki feltételeinek biztosítása, a méréshez szükséges berendezések megtervezése, előkészítése és telepítése. Az 1990-es évek második felétől bekapcsolódott az automatizált földfelszíni megfigyelő hálózat üzemeltetésébe, a mérőeszközök javításába. A műszerkalibráló laboratórium létrehozását követően nyugdíjba vonulásáig (2011 végéig) fő feladata a mérőeszközök kalibrálása lett. Feladatát pontosan, körültekintően, kellő szakmai megalapozottsággal látta el. Tudását folyamatosan, a szakmai elvárásoknak megfelelően gyarapította.

Takács László részére az Életfa Emlékplakett kitüntetést, a sok éven át végzett lelkiismeretes és
becsületes munka, eredményes életút elismeréséül Nagy István miniszter adta át (fotó: AM Sajtóiroda)

Galló Vilmos az otthonában vette át az Életfa Emlékplakett Arany fokozata kitüntetést (2022. április 6.)