Az elmúlt évtizedekben a számítógépes előrejelzések váltak a prognóziskészítés legfontosabb eszközévé. Az aktuális helyzet áttekintése után az előrejelző nekilát a modell-eredmények tanulmányozásának. Az Országos Meteorológia Szolgálatnál alapvetően két modellt használunk. Az Európai Középtávú Előrejelző Központ modelljét, az ECMWF modellt, és az OMSZ épületében futtatatott korlátos tartományú, nagyjából Közép-Európa térségére szóló ALADIN modellt. Ma a világban csak a legfejlettebb és legnagyobb országok  —  az USA, Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Japán, Kína és Ausztrália  —  képesek fejleszteni és futtatni az összeurópai együttműködés keretében finanszírozott ECMWF-hez hasonló globális modellt. Ezek közül hosszú évek verifikálása alapján az általunk is használt, de az interneten szabadon nem hozzáférhető ECMWF modell tekinthető a legjobb beválásúnak. Egy verifikációs eredmény átható az 1. ábrán.

Az ECMWF modell determinisztikus változatának térbeli felbontása jelenleg 16 km, naponta kétszer fut, 91 vertikális szinttel, és 72 óráig 3 órás, ezt követően 6 órás időbeli felbontással rendelkezik. Az ALADIN modellt több európai ország együttműködése réven fejlesztették ki a 90-es évek közepén, és ma Franciaország, Portugália és Belgium mellett a legtöbb környező ország döntően ezt a modellt használja, illetve fejleszti. Az ALADIN modell hazai változatának 8 km-es a térbeli felbontása, 48-54 óráig szóló előrejelzést szolgáltat, 3 órás felbontásban, 49 vertikális szintre, és naponta négyszer fut.

További hasznos segítségként kell megemlíteni a PEPS-es produktumokat, amelyek különböző finom felbontású modellek (ALADIN, COSMO, HIRLAM, UKMO) azonos területre és időre szóló valószínűségi és átlagolt mezői. Itt a különböző modellek és modellverziók előrejelzései mint ensemble tagok vannak kezelve (egyfajta rövidtávú multi-modell ensemble rendszerről van tehát szó), és közülük Magyarország területét általában 10-15 tag fedi le. Egy PEPS medián csapadékösszeg mező látható a 3. ábrán.

Az utóbbi években mind hasznosabb segítséget nyújtanak az interneten mindenki számára szabadon elérhető modellek. Itt elsőként az amerikai GFS globális modellt kell említenünk, amelyet a rövid- és középtávú előrejelzésben egyaránt rutinszerűen használunk (4. ábra).

A GFS-en kívül a globális modellek közül elsősorban az angol UKMO egyes mezőit nézzük át, de esetenként más előrejelző központok produktumait is, az időjárási helyzet bonyolultsága függvényében. A finom felbontású modellek közül az ETA és a HIRLAM modellek egyes interneten hozzáférhető verzióját emelhetjük ki. Általánosságban elmondható, hogy a prognózis-készítésre rendelkezésre álló idő szab csupán határt a felhasználásra kerülő produktumok mennyiségének.

A 80-as években a numerikus modellek csak néhány alapmezőt jeleztek előre, mint például különböző nyomási szintek magasságát és hőmérsékletét. Ma a modellek már a 2 méteres magasságban várható hőmérsékletet, a szélirányt, a szélsebességet, az összfelhőzetet és a csapadékmennyiséget is előrejelzik, sőt a szinoptikusok számára rendelkezésre áll egyre finomabb felbontásban a modellből meghatározott csapadék halmazállapot, széllökés, látástávolság, labilitási indexek stb. prognózisa is. Az ezekből előálló mezők természetesen nagy segítséget jelentenek a szakemberek számára, ugyanakkor ez azt a látszatot kelti, mintha a finomfelbontású rácsponti adatok alapján minden esetben nagy megbízhatóságú és igen részletes prognózisokat lehetne készíteni, és így a prognózis készítés folyamatát teljesen automatizálni lehetne. A 90-es években éppen emiatt sokakban megfogalmazódott az a vélemény, hogy viszonylag rövid időn belül a numerikus modellekre építve automatizálhatók lesznek az előrejelzések, a szinoptikusoknak (előrejelző szakembereknek) legfeljebb az lesz a szerepe, hogy a modelleket interpretálják. Időközben azonban kiderült, hogy ez ma még csak részben megvalósítható. A modellek beválása ugyan évről évre javul, de jelentős áttörésről az utóbbi években nem beszélhetünk. Különösen az ultrarövid- és rövidtávú előrejelzéseknél tűnik úgy, hogy az utóbbi években a modellek javulása lelassult volna. Például az inverziós helyzetek kezelésében szinte alig, a konvektív csapadék előrejelzésében is csak igen kismértékű javulást tapasztaltunk.

A technikai fejlődéssel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy míg a 80-as években  —  amikor még kézzel rajzolták a modellekből kinyert előrejelzési mezőket  —  a szinoptikusok kb. 50-80 előrejelzési mezőt tudtak áttekinteni, addig ma a megjelenítő rendszer segítségével az időjárási helyzet függvényében akár 1000-nél is több mezőt tudnak kiértékelni.

Íme, néhány a HAWK által megjelenített előrejelzési mező: