Miniszteri kitüntetések

Dr. Nagy István agrárminiszter az 1848/1849-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója, március 15-e alkalmából Életfa Emlékplakett Arany fokozata kitüntetést adományozott dr. Antal Emánuel és dr. Popovics Ivánné részére 90. születésnapja alkalmából. Életfa Emlékplakett Ezüst fokozata kitüntetést kapott Bartha Péterné 80. születésnapja alkalmából, illetve az Életfa Emlékplakett Bronz fokozatát kapta Ondrusekné Kiss Mária 70. születésnapja alkalmából. Ezúton is gratulálunk és jó egészséget kívánunk kitüntetett kollégáinknak!

Az elismerések átadására a jelenleg érvényben lévő járványügyi korlátozások miatt a későbbiekben kerül sor.

Antal Emánuel 1931. október 31-én született Jászárokszálláson, 1951-ben Gyöngyösön érettségizett kitüntetéssel. Szintén kitüntetéssel szerezte meg 1955-ben meteorológus diplomáját és még abban az évben munkába is állt az Országos Meteorológiai Intézetnél. Az Éghajlati Kutatóosztályon agrometeorológiai és hidrometeorológiai problémákkal foglalkozott. Jelentős tudományos eredményei vannak a hazai evapotranspirációs vizsgálatok megindításában és gyakorlati célokra történő alkalmazásában. 1961-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját Az evapotranspiráció meghatározása az energiaháztartás módszerével és a turbulens diffúzió módszerrel címen. Ugyanezen téma tanulmányozására járt a Szovjetunióban és az USA-ban. Az öntözés előrejelzése meteorológiai adatok alapján című kandidátusi disszertációját 1968-ban védte meg, amelynek alkalmából az OVH a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” kitüntetést adományozta. 1980-tól címzetes egyetemi docens, 1985-től címzetes egyetemi tanár a Gödöllői Egyetemen. Jelentős a szakirodalmi tevékenysége, részt vett négy szakkönyv, három egyetemi jegyzet megírásában, számos tanulmány szerzője. 1958-tól szervezte a Balaton-kutatást, később a Fertő-tavi kutatásokat, már az osztrák szolgálattal közösen. A talajerőgazdálkodás agrometeorológiai megalapozó munkáiban szorosan együttműködött a keszthelyi Agrártudományi Egyetem munkatársaival. 1977-től szerkesztőbizottsági tagja az IDŐJÁRÁS című lapnak. valamint az Agricultural and Forest Meteorology című nemzetközi szakfolyóiratnak. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) több bizottságának is tagja volt. A MTA támogatásával kétoldalú kutatási együttműködést kezdeményezett az OMSZ és az NCAR (Boulder, USA) között a szélsőséges éghajlati események tanulmányozására, mely jelentős tudományos publikációkat eredményezett.

1981-ben az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) elnökhelyettese lett, majd 1990. december 1-től 1991. február 14-ig az OMSZ megbízott elnökeként tevékenykedett, majd ismét elnökhelyettesként folytatta a munkát és 1992-ben vonult nyugdíjba. 1992–1994 között a környezetvédelmi miniszter, dr. Gyurkó János szaktanácsadója volt OMSZ ügyekben, később pedig, 2005-ben miniszteri biztosként és megbízott elnökként az OMSZ-ban jelentkező szakmai és gazdasági gondok megoldására kapott megbízást. Steiner Lajos Emlékérem tulajdonosa 1982-től és a Minisztertanács 1988-ban Állami Díjjal ismerte el munkáját A mezőgazdasági nyersanyagtermelés és élelmiszeripari feldolgozó tevékenység közötti összhang megteremtését szolgáló számítógépes mintarendszerek kidolgozásában elért kimagasló eredményeikért megosztva a Nyíregyházi Konzervgyár vezetőivel. Berényi Dénes Emlékdíjat kapott 1992-ben, a környezetvédelmi miniszter Schenzl Guido Díjjal tüntette ki 1998-ban. Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést kapott 2005-ben miniszteri biztosi munkájáért és szakmai oktatói életművéért.

Popovics Ivánné, Gubola Mária néven született Budapesten 1931. július 14-én. A Baár-Madas Leánygimnáziumban érettségizett, eredetileg vegyész szeretett volna lenni – később a meteorológia ezen határterületén tevékenykedett – a felvételi bizottság javaslatára választotta a meteorológiát. Érettségi után munkába állt a Ganz Villamossági Gyárban, később, az egyetemi évek alatt is itt dolgozott nyaranta, majd 1955-ös meteorológus diplomaszerzését követően az Országos Meteorológiai Intézetnél helyezkedett el. Szakmai munkássága során foglalkozott zoometeorológiával, klimatológiával, légszennyeződéssel, környezetvédelemmel, vizsgálta a Linke-féle érzethőmérséklet és az effektív hőmérséklet alakulásával kapcsolatban a fülledtség bioklimatológiáját, egyetemi doktori disszertációjának címe: Fülledtségi viszonyok Budapesten 1931-1960. Számos cikket publikált önállóan, illetve társszerzőként, szakmai érdeklődése középpontjában a diffúzióklimatológia és a levegőminőségi adatok értelmezése állt. 1985-ben társszerzőkkel írt munkájáért MMT Szakirodalmi Nívódíjat kapott. Részt vett a levegőtisztaság-védelmi szabványok kidolgozásában. A szervezeti átalakulások ellenére 1971-es csoportvezetői beosztását megőrizte több mint 10 évig. Átlag feletti szakmai elhivatottság és szakmai együttműködés jellemezte munkáját egészen 1986-os nyugdíjba vonulásáig.

Bartha Péterné 1941-ben született a Szovjetunióban, Vernhnaja Turában. 1960-ban kezdte meg Leningrádban meteorológiai tanulmányait, itt ismerkedett meg későbbi férjével. Kitűnő eredménnyel végzett meteorológus mérnökként, majd a Mogiljovi Repülőmeteorológiai állomáson szerzett szinoptikusi gyakorlatot, fél év elteltével már önálló mérnökként dolgozott. 1966 decemberében költözött Magyarországra és 1967. április 1-én belépett az Országos Meteorológiai Intézethez. A magyar nyelv alapos elsajátítása után önálló beosztást kapott. Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál eltöltött 30 év alatt (1997. december 31-ig) mindvégig előrejelzőként dolgozott. Munkáját vezetői szakmai alázattal, pontossággal, szorgalommal, kiemelkedő felelősségvállalással jellemezték, és erős hivatástudattal.

Kiss Mária 1951-ben született Tatán. A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán 1974-ben végzett okleveles vegyészmérnökként, majd 27 év munkatapasztalattal, 2001. október 1-én lépett be az Országos Meteorológiai Szolgálathoz levegőkémiai szakértőként. Feladata az OMSZ Levegőkörnyezet-elemző Osztálya által működtetett háttérszennyezettség-mérő állomáshálózat mintavételi és -elemzési munkáinak koordinálása és a budapesti analitikai laboratórium szakmai vezetése volt. A hazai állomásokon mért eredmények az európai levegőkörnyezeti megfigyelések részeként magas szakmai színvonalat képviselnek, minőségüket évenkénti európai laboratóriumi összehasonlító mérések bizonyítják. Ondrusekné Kiss Mária a laboratórium vezetőjeként az analitikai feladatok ellátása terén precíz, körültekintő szakmai munkájával tovább vitte és ápolta ezt a hagyományt, emellett az állomások látogatásában és a minták előkészítésében aktívan részt vett. 2011. december 27-én vonult nyugdíjba.