Elhunyt dr. Antal Emánuel meteorológus, egykori munkatársunk

Dr. Antal Emánuel 1931. október 31-én született Jászárokszálláson. Egyetemi tanulmányait az ELTE TTK meteorológus szakán végezte, ahol 1955-ben kitüntetéses diplomát szerzett. Pályafutása az Országos Meteorológiai Intézetben, dr. Dési Frigyes igazgató mellett tudományos titkárként kezdődött, majd a beosztások minden lehetséges lépcsőfokát végigjárta 1955 és 2005 között a tud. gyakornoktól osztályvezető, főosztályvezető, tud. elnökhelyettességen át mb. elnök, majd nyugdíjasként miniszteri biztosi megbízatása mellett ismét mb. elnökségig. Egyetemi doktori címet 1960-ban szerzett summa cum laude minősítéssel, kandidátusi értekezését 1968-ban védte meg szintén summa cum laude minősítéssel. Az addig is kiváló szakmai felkészültségét tovább növelhette a Meteorológiai Világszervezettől kapott ösztöndíj, amellyel egy évet az USA-ban töltött, különböző egyetemeken és intézetekben tanulmányozva a korszerű agro- és hidrometeorológiai kutatási módszereket. Az 1970-es években részt vett a Monszun Expedícióban az Indiai-óceánon, nemzetközi csapatban tanulmányozva a monszunt több hónapon át. Az Országos Meteorológiai Szolgálaton (OMSZ) belül szerteágazó kutató-fejlesztő munkát kezdeményezett, többnyire valamilyen aktuális gazdasági problémafelvetéshez kapcsolódóan saját ötletei alapján a Szolgálat vezetésének egyetértésével. A számos, kigondolt innovációs programja sikeres megvalósításra került gyakran hazai és külföldi társtudományi intézményekkel karöltve, jó kapcsolatteremtő képességének is köszönhetően (forrás: Antal Emánuel 80 éves. Légkör 56. évf. 2012; Mészáros Ernő: Antal. Emánuel nyugalomba vonult. Légkör XXXVII. évf. 1992, 1-2. sz.). Ebben az időben már sok kutató munkáját irányította, bizonyítva tudományos iskolateremtő képességét. Pályafutása egyik legnagyobb kihívása az ún. Konzerv K+F Program volt, ami egy nagy volumenű kutatás-fejlesztési szerződés volt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Nyíregyházi Konzervgyár és az OMSZ között, illetve az OMSZ és tíz alvállalkozó kutatóintézet és egyetemi tanszék között. E program nagyon sikeres volt, amelynek tudományos tervezéséért és irányításáért 1988-ban Állami Díjban (a mai Széchenyi-díj elődje) részesült, a meteorológiai szakmában elsőként.

Számos hazai és külföldi tudományos bizottság tagja volt. Több mint 20 éven át vett részt több egyetem felsőfokú agrárképzésében agro- és hidrometeorológia, valamint statisztikai klimatológia tárgy oktatásával, valamint aspiránsi, egyetemi doktori, illetve PhD konzulensként, aminek elismeréseként a Gödöllői Agrártudományi Egyetemtől 1980-ban címzetes egyetemi docens, majd 1985-ben c. egyetemi tanár kinevezést kapott.

Antal Emánuel tudományos közéleti szereplése is figyelemre méltó. Számos tudományos bizottság tajga volt (Magyar Tudományos Akadémia Meteorológiai Tudományos Bizottság, Hidrológiai Bizottság, Tudományos Minősítő Bizottság, ICID Magyar Nemzeti Bizottság, társelnöke és tiszteleti tagja a Magyar Meteorológiai Társaságnak, Magyar Hidrológiai Társaság tagja), szerkesztő bizottsági tagja az Időjárás tudományos folyóiratnak 1977-től, valamint az Agricultural and Forest Meteorology c. nemzetközi szakfolyóiratnak 1974-től, akkor munkatársai közül elsőként bekerülve külföldi folyóirat szerk. bizottságába. Publikációs munkái többnyire agro- és hidrometeorológia tárgykörben jelentek meg. Részt vett négy szakkönyv, három egyetemi jegyzet megírásában, szerkesztője és társszerzője két angol nyelvű kiadványnak, több mint 130 tanulmány szerzője, illetve társszerzője, amelyek közül számos idegen nyelven jelent meg.

Antal Emánuel pályafutásának rövid bemutatása alapján egyértelmű, hogy az utóbbi évtizedek egyik legkiemelkedőbb meteorológusa volt, akinek személye összeforrt a légköri kutatások és az OMSZ tevékenysége színvonalának emelésével. Tudományágunk fejlődéséért olyan sokat tett, hogy munkájának eredményei még sokáig fellelhetők lesznek. Munkássága elismeréseként számos kitüntetésben részesült (Steiner Lajos Emlékérem 1982; Berényi Dénes Emlékdíj 1992; Schenzl Guido Díj 1998), utoljára 2005-ben, amikor is a Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta a meteorológiai tudomány területén végzett több mint fél évszázados kutatói, oktatói és publikációs munkásságáért, életműve elismeréseként.