80 éves Czelnai Rudolf az OMSZ korábbi elnöke

Czelnai Rudolf Miskolcon született. Széchenyi-díjas meteorológus, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a meteorológiai megfigyelőrendszerek tervezésének nemzetközi szakértője. Nagyon széles skálájú, tudományos, szakmai és nemzetközi karrier áll a háta mögött. Szellemi tudásszomja és tanulási kedve töretlen, ma is újabb és újabb tudományterületek meghódítására vállalkozik.

1961-ben, diplomájának megszerzése után az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) Éghajlatkutató Osztályának munkatársaként a Tihanyi Limnológiai Intézetbe helyezték. Később Vácrátótra, majd Martonvásárra került. 1960-ban a Műszaki Osztály, majd 1964-ben a Hidrometeorológiai Főosztály vezetőjévé nevezték ki. 1964-ben a Meteorológiai Világszervezet ösztöndíjasaként dolgozott Japánban. 1967 és 1968 folyamán ENSZ-szakértő Kelet-Afrikában, ahol a Fehér Nílus vízgyűjtőjének hidrometeorológiai felmérését végezte munkatársaival, s 115 új megfigyelő állomás létesítésében vett részt. 1969-ben az OMSZ Központi Intézete igazgatói feladatkörét, majd 1974-től 1981-ig az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöki posztját töltött be.

Életében a nemzetközi karrier 1973 és 1974 között kezdődött, amikor a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organisation, WMO) Globális Meteorológiai Megfigyelő Rendszer munkacsoportjának elnöke lett. 1981-ben a WMO tudományos és technikai programjainak igazgatója, majd 1985-ben a szervezet főtitkárhelyettesévé választották. 1992-ig töltötte be ezt a magas pozíciót. Hazatérése után az OMSZ-nál kutatóprofesszori megbízást kapott, ahonnan 1994-ben vonult nyugdíjba.

1966-ban védte meg földrajztudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA levelező tagjává 1976. május 7-én, az MTA rendes tagjává pedig 1987. május 8-án választották meg.  Kutatási területei: a meteorológia számítógépes módszerei, a homogén és izotróp turbulencia, a sztochasztikus folyamatok és mezők, valamint a megfigyelési rendszerek optimalizálása.

1973 és 1996 között az ELTE TTK-n, mint felkért oktató egyetemi előadásokat és speciális kollégiumokat vezetett. 1975-től az ELTE TTK címzetes egyetemi tanára. Több jelentős monográfia, tankönyv szerzője, számos tudományos publikációja neves szakfolyóiratokban jelent meg. 1971-ben Steiner Lajos Emlékérmet, 1997-ben Schenzl Guidó Díjat, 2001-ben pedig Széchenyi-díjat kapott. Kutatásai a meteorológiai megfigyelő rendszerek optimalizálására és a meteorológiai adatmezők statisztikai szerkezetének vizsgálatára terjedtek ki, továbbá behatóan tanulmányozta és vizsgálta az óceánok szerepét az éghajlat alakításában.

1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig annak rendes tagjává. A Magyar Tudomány - az MTA hivatalos folyóirata - főszerkesztője volt 1999 és 2001 között, valamint a Természet Világa című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába.

Hosszú és színes pályafutása mellett az emberek iránti nyitottsága, a természet szeretete és hihetetlen alkotóvágy jellemzi. Ez a vele való beszélgetésből, otthonának, kertjének élő szépségéből is sugárzik.

Maradjon örömmel, jó egészséggel gazdája ennek az életműnek még hosszú ideig!