150 éve született Neuschloss Kornél építész

150 éve, 1864. június 16-án, Budán született Neuschloss Kornél építész, aki az Országos Meteorológiai Szolgálat központi épületét tervezte. A neves építész számos híres, máig is fennmaradt épület megálmodója volt; többek között a budapesti Állatkert főkapuja és Elefántháza, valamint a Posta tisztviselőinek zuglói lakótelepe is az ő keze nyomát őrzi.

letöltés [pdf: 1417 KB]

A Magyar Tudományos Akadémia 1860. június 18-án határozta el a természeti adatok gyűjtését. Sztoczek Józsefet, a műszaki egyetem professzorát bízták meg a megfigyelési utasítás kidolgozására, Schenzl Guidó és Hunfalvy János pedig előkészítette az önálló magyar meteorológiai intézet szervezeti szabályzatát, melyet az Akadémia 1868. április 6-i ülésén elfogadott és felterjesztett báró Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter elé.

Ferenc József két év múlva, 1870. április 8-án írta alá a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapító okmányát, illetve engedélyezte felállítását. A Budai Reáliskola (ma Toldy Ferenc Gimnázium) épületében működő Akadémiai Észleldét is magába foglaló intézet igazgatója Schenzl Guidó lett.

Az egyre több feladatkörrel és munkatárssal dolgozó Meteorológiai és Földdelejességi (később Földmágnesességi) Intézet a következő negyven évben háromszor kényszerült bérleményből bérleménybe költözni. Az 1890-ben kinevezett új igazgató, Konkoly-Thege Miklós azonban kitartó lobbizással elérte, hogy a kultusztárcától a Földművelési Minisztérium fennhatósága alá került intézmény saját épületet kapjon. A másfél évtizedes alkudozást lezáró államtitkári határozat viszont kikötötte, hogy a székház csak a Hungária körúti Bakteriológiai Intézet telkén épülhet fel, az erre szánt 350.000 koronás keret pedig nem léphető túl.

Konkoly-Thege ezúttal sem fogadta el az „alacsony szinten” hozott hibás döntést, sokkal jobbnak ítélte a Budán, a Fény utca végén a Rovartani Intézetnek szánt állami tulajdonú telket. Ezt a megoldást végül a miniszter is jóváhagyta. Konkoly-Thege Miklós erről így számol be:

„Az a régi óhajtás, hogy az Intézet Budapesten is saját hajlékot nyerjen, egy lépéssel közelebb jutott a megvalósuláshoz, amenynyiben a földmívelésügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága a Kisrókus-utca és az Intézet-utca sarkán levő telket, mely a kincstár tulajdona, jelölte ki a felállítandó épület helyéül. Egyúttal elrendelte, hogy ugyanabban az épületben a m. kir rovartani állomás is nyerjen elhelyezést, mert célszerűnek mutatkozott e két rendbeli intézet épületei számára előirányzott összeget egyesíteni és mindkét intézetet közös épületben bár, de egymástól teljesen különváltan elhelyezni. A miniszter úr […] értesítette az Intézetet, hogy bár az új épület mellett még fennmaradt kincstári telket más állami hivatal részére kívánja fenntartani, addig, amíg a telekre szükség nincs, azt az észlelés céljaira az Intézetnek átengedi.”

1908-ban elkezdődött a szecessziós stílusú székház alapozása, és 1910 áprilisra el is készült:

„Meteorológiai Intézetünk 1910. április havában elkészült új épülete mindazokat az igényeket fényesen kielégíti, amelyeket egy modern, tudományos intézettel szemben támaszthatunk. Az épület maga kincstári telken, a budai II. kerületi Kis-Rókus- és Intézet- (1914-től Kitaibel Pál-) utca sarkán épült s a budai változatos domborzati viszonyok között, a Kis-Rókushegy lábánál, az épület északi oldalán kertes villáktól határolt eléggé szabad területen fekszik. […] Az épületnek díszes homlokzata a szemlélőre középület benyomását teszi, 3 toronnyal kiképezett stílszerű tetőzet és megfigyelésekre szolgáló terrasz alkotják a méltó befejezést.”

A tágas épületben (a személyzetet is beleszámítva) harmincan dolgoztak. Május elsején már működött a távirda, és a megfigyelések is elindultak, az intézet a berendezésre és a felszerelésre 20.000 koronát kapott. A földszinten volt az amerikai rendszerű szekrényekkel felszerelt könyvtár, az olvasószoba, a meteorológiai és csillagászati múzeum nagyterme, és két szoba bentlakó, nőtlen tisztviselők számára. Az első emeletet az igazgató hivatali helyiségei, az irattár, a tanácsterem és a gondnok lakása, a második emeletet az Ombrometriai-, Zivatar-, Regisztráló-, Klimatológiai- és Prognózis-osztály valamint az igazgató négy szoba-ebédlős lakása foglalta el.

A Tudományos Léghajózás Nemzetközi Bizottságának javaslatára nem sokára megalakult az Aerológiai-osztály is. Az intézmény 1913-ban érte el működésének egyik csúcspontját, ekkor 1426 állomása végzett méréseket. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával visszaesett a fejlődés, a második világháború már nemcsak a megfigyelő hálózatban, a központi épületben is nagy veszteséget okozott. A helyreállítás után az intézet átvette a polgári légi forgalom meteorológiai kiszolgálását.

1950-ben kivált az intézetből a földmágnesességi csoport, ezért nevüket Országos Meteorológiai Intézetre módosították, ugyanakkor felügyeletük a Honvédelmi Minisztériumhoz került. 1970-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, mint újabb felettes szerv, rendeletben határozta meg az intézet nevét, mely Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ) lett.

Jelenleg az OMSZ meteorológiai adat-, információgyűjtő és elemző intézet, mely az utóbbi évtizedekben egyre inkább információszolgáltató szervezetté is vált. Magyarország területén mérő- és észlelő hálózatot működtet, magaslégköri rádiószondás méréseket biztosít, működteti a meteorológiai radarhálózatot és a villámlokalizációs-rendszert. Időjárási elemző és előrejelző tevékenységet folytat.

Az 1910-ben épült, ma az Országos Meteorológia Szolgálat budapesti központjaként működő épület történetét Mezősi Miklós foglalta össze a LÉGKÖR folyóirat 55. évfolyamának első számában ( letölthető).