2022. szeptember 29. csütörtök
OMSZ hírek

OMSZ: 2022. szeptember 4. 20:22

Elhunyt dr. Tänczer Tibor egykori munkatársunk

Fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Tänczer Tibor az MTA (földtudományok, 1972) kandidátusa, Schenzl Guido-díjjal kitüntetett meteorológus, a Magyar Meteorológiai Társaság tagja, az Országos Meteorológiai Szolgálat korábbi osztályvezetője, majd tudományos titkára, az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja, kedves kollégánk rövid betegség után életének 89. évében, 2022. szeptember 1-én elhunyt. Nyugodjék békében!
Búcsúztatása Római Katolikus gyászszertartás szerint a Remetekertvárosi Szentlélek Plébánia templomban lesz 2022. szeptember 16-án 11 órakor.

Tänczer Tibor 1934. április 24-én született Budapesten. 1952-ben érettségizett Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban. Az ELTE Természettudományi Kar meteorológus szakán 1956-ban szerezte meg meteorológus diplomáját.

Első munkahelye az Országos Meteorológiai Intézet Előrejelző osztályán volt, ahol aero-szinoptikusként kezdett dolgozni. A magaslégköri megfigyelések elemzése volt a feladata. 1964-től – amikor már hazánkba is elérhetővé váltak a meteorológiai műholdképek – elkötelezett híve lett a témának. Már ebben az évben megjelent cikke az Időjárás folyóiratbanCiklogenezis a Genovai-öböl fölött TIROS IV képei tükrében” címmel. 1966-ban ENSZ ösztöndíjjal fél évet Moszkvában, majd fél évet az Egyesült Államokban töltött, ahol a folyamatosan fejlődő új tudományág eredményeit tanulmányozta.

1980-tól a Központi Légkörfizikai Intézet Műholdmeteorológiai Kutató Osztályának vezetője lett. Irányítása alatt megkezdődött a műholdfelvételek digitális kiértékelése és bemutatása a közszolgálati televízióban. Fő kutatási területe a felhőzeti mezőből származtatható meteorológiai információk meghatározására irányult. Eredményeiről számtalan helyen jelent meg publikáció, többek között az Időjárás és a Légkör folyóiratban.

1986-tól az OMSZ Központi Előrejelző Intézetében tudományos tanácsadó lett, majd 1991-től 1995-ös nyugdíjba vonulásáig az OMSZ elnöke mellett tudományos titkári teendőket látott el.

Egyetemi doktori fokozatot 1965-ben „A légköri divergencia vizsgálata” című dolgozatával, a földtudományok kandidátusa fokozatot 1972-ben „Objektív módszerek a műholdképek gyakorlati felhasználásához” című dolgozatával szerezte meg.

1973-tól 2004-ig az ELTE meteorológus hallgatók számára – felkért külső előadóként – a műholdmeteorológia szaktárgy oktatója volt. Emellett részt vett a Budapesti Műszaki Egyetemen a távérzékelési szakemberek képzésében, és az Országos Vízügyi Hivatal által hidrológusoknak szervezett nemzetközi posztgraduális továbbképzésben is.

Az OMSZ tudományos folyóiratának, az „Időjárás”-nak negyven évig segítette a munkáját szerkesztőbizottsági tagként.

Részt vett az Űrhajózási lexikon, az Űrtan, a Távérzékelési Értelmező Szótár, valamint a „Fejezetek a magyar meteorológia történetéből 1971-1995” kiadvány elkészítésében is. A műholdmeteorológia terén elért külföldi és hazai eredményeket „Műholdmeteorológia” címmel 1988-ban megjelent könyvében foglalta össze. Ez utóbbi munkája miatt 1989-ben a Magyar Meteorológiai Társaság Szakirodalmi Nívódíj kitüntetésben részesült.

1986 és 2010 között tagja volt az Magyar Meteorológiai Társaság választmányának, 2014-től tiszteleti tagnak választották. 1988-ban Steiner Lajos emlékéremmel jutalmazták a Társaságban kifejtett tevékenységét.

Munkásságát három ízben miniszteri elismeréssel díjazták: 1986-ban Kiváló dolgozó kitüntetést kapott, 1995-ben Pro Meteorológia emlékéremben részesült és 2005-ben Schenzl Guido-díjjal tüntették ki.

Eredményes szakmai pályája során mindenki szerette csendes, szerény, de kitartó és lelkiismeretes munkájáért, lelkesítő, és támogató szakmai vezetéséért.

Tudományos eredményeit tartalmazó gazdag életművére sokáig fog támaszkodni a szakma. A meteorológus társadalom hálával, tisztelettel és szeretettel őrzi emlékét.