Hazánkban részleges napfogyatkozást figyelhettünk meg 2015. március 20-án. Hazánkból nézve a maximális fedéskor kb. 60 százalékos volt napfogyatkozás, azaz a napkorongnak közel 60 százalékát fedte el a Hold.
A földfelszínen mért napsugárzási komponensek napfogyatkozás alatti változása nem tartogat nagy meglepetéseket. Elég pontosan meg lehet számítással becsülni, hogy a különböző komponensek hogy fognak változni egy napfogyatkozás alatt. Mégis érdekes a változások kiértékelése zavartalan körülmények közötti, azaz teljesen derült égbolt esetén, mert a változás függ a légkör aktuális napsugárzás átbocsátási viszonyaitól.

Az időjárási radarok alapvetően a légkörben mozgó, csapadékot adó felhők követésére készültek. A légkör és a víz összjátéka azonban időnként különleges ábrákat rajzol a radarok képernyőjére. Ez történt 2015. február 17-én is, amikor a radarképeken a Balaton hullámai jelentek meg. 

A tornádó az egyik legveszélyesebb légköri képződmény, amely viszonylag ritkán alakul ki, de mégis hatalmas pusztításra képes. Az elmúlt évtizedekben rengeteg új ismeretanyag gyűlt fel erről a rettegett jelenségről. Ezekből az információkból szemezgetünk most alábbi ismeretterjesztő írásunkban, amelyben kitérünk a tornádó legfontosabb vizuális jellemzőire, kialakulási körülményeire, földrajzi elterjedésére, osztályozására. Végül, de nem utolsó sorban, megmutatjuk azt is, milyen egyéb légköri képződménnyel, akár tereptárggyal könnyű nagyon összekeverni a tornádókat, mikor felnézünk az égre.

2014. év utolsó napjaiban egy szokatlan pályán mozgó ciklon okozott rendkívüli időjárást Európa legnagyobb részén. A ciklonra jellemző, hogy amikor december 26-án a délutáni órákban az ír partokhoz ért, még 1015 hPa-os volt a középpontjában a legalacsonyabb légnyomás, majd másnap a reggeli órákban a La Manche csatorna fölött már 990 hPa értéket mutatott a cikloncentrumban az analízis. Az intenzív nyomássüllyedés alapján a viharciklon kategóriába kerülő légörvényt sokfelé kísérte viharos szél, intenzív havazás, hófúvás, jelentősebb fennakadásokat okozva Nyugat-Európa, Németország közlekedésében, illetve az áramszolgáltatásban. Hazánkat a délkeleti irányba mozgó légörvény csak érintette, de a délnyugati területeken így is havazás, majd viharos széllel járó hófúvás jelezte a ciklon közelségét.

A fagypont alatti hőmérsékleten hulló folyékony halmazállapotú csapadék legtöbbször egy átmeneti jelenség. A hőmérséklet csökkenésével a csapadékforma átválthat havazásba, a hőmérséklet fagypont fölé történő emelkedésével pedig azonnal meg is szűnhet a jegesedés. Idén december elsején azonban szinte folyamatosan esett, és a hőmérséklet egyes magasabban fekvő helyeken végig kevéssel fagypont alatt maradt. A következőkben a helyzet sajátos körülményeit szeretnénk közelebb hozni az olvasóhoz.

2014. október 22-én a kora hajnali órákban egy szokatlanul gyors hidegfront érte el hazánkat. A front mozgására jellemző, hogy körülbelül 6 óra alatt áthaladt az ország felett, viharos szelet és jelentős csapadékot okozva. A hidegfront átvonulása a viharos-csapadékos periódusnak csak az első felvonása volt. A front mögött bezúduló hideg levegő egy gyorsan melyülő ciklont hozott létre, amely október 23-án és 24-én ismételten nagy csapadékot és viharos szelet okozott. A két hullám eredményeként több helyen 96 óra alatt 100 mm-nél is több eső esett, villám árvizeket, belvizeket okozva. Az októberben szokatlan, viharciklonokra jellemző időjárás kialakulásában a „Gonzalo” névre keresztelt trópusi vihar is szerepet játszott.

Idén, 2014. szeptember 23-án helyi időben 4 óra 29 perckor volt az északi félteke őszi napéjegyenlősége. Napéjegyenlőség idején a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart. A METEOSAT geoszinkron meteorológiai műholdról jól megfigyelhetjük a jelenséget.

2014 nyarán Magyarország legnagyobb részén a sokévi átlaghoz képest jóval több csapadék hullott. A csapadékos időjárás az ősz első hónapjára is áttevődött, sőt a szeptember 10–15 közötti időszakban az intenzív esőkből, záporokból sokfelé a korábbinál is több csapadék esett, ami árvizeket, elöntéseket, belvizeket okozott. Ebben a tanulmányban a szeptemberi, intenzív csapadékos periódus meteorológiai hátterét kívánjuk bemutatni.

Évről évre minden tavasszal a bulvársajtót elárasztják a perzselő nyárról szóló áltudományos hírek. Lélekben már jó előre fel is készülünk arra, hogy az egész nyarat vízparton vészeljük át. Naptár szerint már nyár végén járunk, de az idén – kis túlzással persze – még mindig azt kérdezzük, hogy mikor jön már végre az igazi nyár? Bár a hőmérséklet szempontjából közel átlagosnak mondható az idei legmelegebb évszak, mégis a gyakori özönvízszerű esőzések miatt mégsem ezt érezzük bőrünkön. Írásunkban két alföldi város, Szeged és Debrecen példáján mutatjuk be, hogy valójában még ez a rendkívüli csapadékos jelző sem ennyire egyértelmű…

Idén, 2014. június 21-én helyi időben 12 óra 51 perckor volt a nyári napforduló. Ekkor fordult a Föld északi féltekéje leginkább a Nap felé. A METEOSAT geoszinkron meteorológiai műholdról jól megfigyelhetjük a jelenséget.