67. évfolyam 1. szám * 1–69 * 2022. március

A klíma gyors változása az erdőgazdálkodás számára nagy kihívás a hosszú termesztési ciklus miatt. Mára a korábban változatlannak tekintett termőhelyi potenciált dinamikusan változó tényezőként kezeli az erdőtervezés. Az Agrárklíma döntéstámogató rendszer (DTR) ehhez nyújt háttérinformációt. Az előrevetítési időszak választható és a század végéig terjed. A DTR javaslatot tesz fafajválasztásra, becslést ad a várható hozamra és előalkalmazkodott szaporítóanyag-forrásokat is azonosít. A térinformatikai rendszer gazdálkodási területegységre lebontva szolgáltat múlt- és jövőbeli adatot az erdőről. Webes felülete kapcsolható térképi rétegekkel rendelkezik (pl. domborzat, klíma, talaj), térbeli felbontása 1 ha.

Az éghajlatváltozás hatásait általában véve hosszú távon érzékeljük, de olyan energetikai rendszereknek – amelyek komoly tervezési és előkészítési munkákat igényelnek – szükséges feltétele, hogy a működési környezet és az ebben a cikkben ismertetett folyamatok és azok hatásai alapján következtetéseket és megoldásokat előre meghatározzuk.

A 2021-ben elfogadott Európai Klímarendelet az első olyan jogilag kötelező EU-s dokumentum, amely kimondja, hogy a közösségnek 2050-ig az első klímasemleges régióvá kell válnia a világon. A jogszabály elfogadását több fontos politikai és tudományos esemény készítette elő. A Klímarendelet meghatározó lesz az EU-s döntéshozatalban, ugyanis egyértelműen kijelöli azokat a stratégiai célokat, amelynek az EU-s jogszabályoknak meg kell felelniük. Emellett olyan középtávú célokat is meghatároz, amelyek előfeltételei a hosszú távú célok elérésének, és a legfrissebb tudományos eredmények hatékonyabb becsatornázásának is utat nyit egy európai szintű tudományos tanácsadó testület létrehozásával. Ez az új keretrendszer természetesen a tagállami mozgásteret is jelentősen befolyásolja. A tanulmány azt elemzi, milyen hatásai lehetnek a fenti fejleményeknek tagállami szinten.

Az agroökológia (AE) összekapcsolja a tudományos megközelítést és a tapasztalaton alapuló ismereteket, együttesen alkotva a mezőgazdaság fenntarthatóvá alakulásának keret- és eszközrendszerét. A trAEce projekt keretében folytatott kutatás az AE és a fenntarthatósági célok gazdaság szintű értelmezésének vizsgálatát tűzte ki célul. A projekt keretében végzett, gazdálkodókkal készített 17 mélyinterjú segítséget nyújtott a gazdálkodók helyi adottságokhoz alkalmazkodó gyakorlatának és azok AE-i vonatkozásainak megismeréséhez. Az elemzést a FAO 10 AE-i alapeleméhez kapcsolt mutatók beazonosításával végeztük, rávilágítva azokra az erősségekre és gyengeségekre, amelyek a gazdálkodók különböző gyakorlati megközelítéseit jellemzik, beleértve megoldásaikat az éghajlatváltozás okozta kihívásokra.

1998-ban az Erdészeti Kutatószervezetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) szervezésében Európa szerte egy bükk (Fagus sylvatica L.) származási kísérletsorozat indult a fafaj klimatikus alkalmazkodóképessége tanulmányozására. A magyarországi helyszín Bucsuta (Zala megye), ökológiailag kiemelt helyen fekszik, legközelebb a fafaj szárazsági erdőhatárához. A területen kiválasztott hat azonos korú származás parcella kísérleti elrendezésben helyezkedik el. Kutatócsoportunk növénykémiai vizsgálatokkal járult hozzá a klimatikus alkalmazkodás Bucsután zajló interdiszciplináris tanulmányozásához. Több éven át követtük a szimulált klímaváltozás hatását, összehasonlítva a hat származás enzimes és nem-enzimes antioxidáns rendszereit. Mértük a kiválasztott egyedek leveleiben az összfehérje-tartalmat, a peroxidáz (POD) és polifenol-oxidáz (PPO) enzimek aktivitását, az ABTS (2,2’-azino-di-(3-etilbenzotiazolin)-6-szulfonsav) antioxidáns kapacitást, és meghatároztuk a polifenolok minőségi és mennyiségi spektrumait. Megállapítottuk, hogy az áttelepítéssel szimulált klimatikus stresszre adott válaszok az eredeti származási helytől függően különböznek, és a különbségek kémiai mérésekkel kimutathatók. A peroxidáz enzim aktivitás, az összfehérje-tartalom és egyes polifenolok az adaptáció kémiai indikátorai lehetnek, és hasznosíthatók a klímaváltozás jövőbeli hatásainak előrejelzésében a bükk szaporítóanyag jövőbeli kiválasztásakor.

A sárgaláz szúnyog az egyik legjelentősebb ízeltlábú vektor. A 19. század és a 20. század fordulóján a Földközi-tenger partvidékén behurcolt formában elterjedt volt. Jelenleg Európában csak a Fekete-tenger mellékén lelhető fel. Jelen tanulmány a faj múltbeli, referenciaidőszakot illető és a várható jövőbeli elterjedésének modellezése volt a kontinensen. A múltra és a közelmúltra vonatkozó modellezett éghajlati alkalmasság-értékek összevetése alapján állítható, hogy a faj jelenlétének nincsen jelenleg klimatikus korlátja a Földközi-tenger partvidékén. A jövőben a faj számára Európa déli részének éghajlati körülményei jelentősen javulni fognak és akár a Kárpát-medence déli területeinek klímája is alkalmassá válhat a faj fennmaradása számára.

A szélsőséges időjárási helyzetek gyakran okoznak jelentős károkat, illetve fennakadásokat a hazai infrastruktúrában, mindenekelőtt a közlekedésben és az áramszolgáltatásban. A tanulmány egy több részes elemzés harmadik részeként azt mutatja be, hogy térségünkben milyen körülmények között alakulnak ki azok a konvektív viharok, heves zivatarok, amelyek a leggyakoribb és legsúlyosabb káresemények kiváltói.