2020 árpilisa 2007 és 1946 után a három legszárazabb április között lehet az 1901-től kezdődő idősorban. Már március közepe óta nem érkezett jelentős mennyiségű országos csapadék hazánk területére és az áprilisi havi csapadékösszeg is messze elmarad a szokásostól. A tartósan csapadékmentes, komoly tavaszi fagyokkal járó, olykor szeles  időjárás nemcsak a mezőgazdaság számára jelent kihívást.

Az ország legnagyobb mesterségesen létrehozott taván 2010-ben balatoni, illetve velencei-tavi mintára indult el a viharjelzés, melynek jogi alapját a szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól szóló, a 10/2010. (III. 31.) IRM rendelettel módosított 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet 4. § (1) adta. E szerint "a Balatonon, a Velencei-tavon, a Tisza-tavon és a Fertő tavon minden év április elsejétől október harmincegyedikéig vihar-előrejelző és viharjelző szolgálat működik”. Az első két év teszt időszaknak számított a Tisza-tavi viharjelzésben, annak érdekében, hogy a tó sajátosságainak minden részletét kiismerhessük, és hogy minden érintett – vízi rendőrség, kikötők üzemeltetői, strandok, önkormányzatok, és nem utolsó sorban a vízen tartózkodók – megismerhesse az új szolgáltatást. 2012. április 1. óta napi 24 órában a teljes viharjelzési szezonban működik a rendszer.

A 2019-es esztendő is rendkívül változatosan alakult az időjárás szempontjából. Erre az évre igazán elmondhatjuk, hogy amit az egyik hónapban elvett a légkör, azt a másikban bepótolta, így a termés szempontjából végül is egy kiegyensúlyozott évjárat van mögöttünk. Legalábbis az ország döntő részén, ugyanis az időbeli változékonyság mellett az ország területén belül is jelentős különbségek alakultak ki. Idén talán a Kisalföld és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szenvedett a legtöbbet.

2019. november 3-án Franciaország nyugati partjaira egy rendkívül erős vihar csapott le. A legerősebb széllökések elérték a 160 km/h sebességet, és a híradások jelentős károkról, több megyét érintő áramkimaradásokról szóltak. A gyorsan kimélyülő és nagy területeken orkán erősségű szelet okozó légörvény az Atlanti-óceán bonyolult „meteorológiai vegykonyhájában” elsősorban ősszel kialakuló viharciklonok tipikus példánya volt. Egy trópusi ciklon, a sarkvidékről leszakadó hideg légtömeg, és a magasban fújó jet stream együttes hatásának eredményeként jött létre az Amelie névre keresztelt vihar.

2019. október 7-én az esti órákban egy gyors mozgású hidegfront érte el hazánkat, amely másnap reggelre már el is hagyta az országot. Az egyébként átlagos frontátvonulásnak mégis volt egy különlegessége: a térségünk felett átvonuló léghullám egy korábbi, Lorenzo névre keresztelt hurrikán maradványa volt.

2019. július 27-én és 28-án heves zivatarok alakultak ki Magyarország felett. A zivatarokat sokfelé kísérte orkán erejű szél, így 28-án délután Kunmadarason 40 m/s (144 km/h) legerősebb széllökést mért az OMSZ automata műszere. Ugyancsak sokfelé pusztító jégeső csapott le, helyenként dió nagyságú jéggel, illetve helyenként 50 mm-t is meghaladta a lehullott napi csapadékösszeg. A viharnak azonban fontos hozománya is volt: a sokfelé kritikus mértékű szárazságnak vetett véget. Az ország fölött kialakuló zivatarok hátterében ezúttal az egész nyugati féltekére kiterjedő, nagyskálájú folyamatok álltak.

2019. június 23-án a modellek által előrejelzett paraméterekhez képest meglepetésszerűen egy (marginális) szupercella alakult ki Ferihegy mellett, mely Pestszentlőrincen kis területen komoly felhőszakadást is okozott, és éppen a repülőtér felett haladt át. Esettanulmányomban ennek a cellának a hátterét járom körül az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) radarképei, a reptéri meteorológiai mérőrendszer adatai, valamint saját megfigyeléseim alapján.

2019. július 7-én főként az ország déli részén heves zivatarok alakultak ki. A zivatarokkal járó szélviharok többfelé okoztak problémákat, elsősorban Somogy-megye déli területeiről, Barcs térségéről és Békés-megyéből, Gyula környékéről érkeztek kárjelentések. Ennek a viharnak is megvolt a meteorológiai sajátossága: egy északnyugati hidegfront és egy délnyugati zivatarvonal versenyfutása állt az események hátterében, a két időjárási rendszer között a zamárdi fesztiválozók megmenekültek a heves zivataroktól.