Egy-egy terület éghajlati sajátosságait – a Meteorológiai Világszervezet (WMO) ajánlásának megfelelően – 30 éves időszakok alapján jellemezzük, melyet éghajlati normálnak nevezünk. Ez az időszak elég hosszú ahhoz, hogy az egyes évek adott esetben kiugró értékei a statisztikát ne torzítsák, ugyanakkor sűrű fennállásuk esetén az éghajlatot meghatározó tényezők részévé váljanak. Az éghajlati normál felhasználásával készítünk összevetést az aktuálisan lezárult hónapokról, és segítségével határozzuk meg a hazánk területén, illetve az egyes településeken megszokottnak mondható éghajlati jellemzőket.

Egy ember életében központi szerepet játszik a mobilitás kérdése, hiszen a legtöbben kisebb vagy nagyobb távolságokat megtéve ingázunk a munkahely vagy iskola és a lakóhelyünk között. A transzport szektor, amelybe nem csak a civil közlekedés, de a fuvarozás, szállítmányozás is beletartozik, nagy mértékben felelős a káros anyagok kibocsátásáért.

A nyári félév leggyakoribb felhőtípusait a gomolyfelhők (cumulusok) alkotják, amelyek a légköri labilitás függvényében a legkisebb pamacsfelhőtől (cumulus humilis) a tornyos gomolyfelhőkön át (cumulus congestus) egészen a zivatarfelhőkig (cumulonimbus) változatos formában jelennek meg. Egy zivatarfelhőben a légköri víz mindhárom halmazállapotban (gáz, folyékony, szilárd) megtalálható. A folyékony halmazállapotúak a kisméretű felhőcseppek, illetve a jóval nagyobb esőcseppek, míg szilárd halmazállapotú a felhőjég, hó, illetve hódara (graupel). A felhőcseppeket és a felhőjeget felhőelemeknek, a felhőből kieső, rendszerint a felszínt is elérő esőt, havat, valamint hódarát csapadékelemeknek nevezzük.

A tél markáns időjárási jelenségeit tipikusan a viharciklonok, illetve a poláris hidegbetörések alkotják. Míg a viharciklonokkal legtöbbször melegebb levegő jut a térségünkbe [1.][2.], addig a poláris légtömegeket hozó hidegbetöréseket kemény fagyok követik. A két szélsőséges időjárási esemény közös vonása, hogy mindkettő az egész féltekére hatással lévő folyamatok eredménye: amíg a viharciklonok a nyugati áramlás (zonalitás) során jönnek létre, addig a hidegbetörések az északról délre lezúduló (meridionális) cirkulációs típus eredményei.

A légköri folyamatok egyik fontos összetevője a víz halmazállapot változásával kapcsolatos felhőképződés. A felhőképződést meghatározó ún. felhőfizikai folyamatok eredményeként gyakran találhatóak a magasban túlhűlt vízcseppek akár -20, -30 fok alatti hőmérsékleteken, illetve szilárd halmazállapotú csapadékkal találkozhatunk nyáron, 30 fokos felszíni hőmérsékleten egy-egy jégeső során. A számítógépes előrejelzési modellek segítségével lehetőség van a víz fázisátalakulásait, és a különböző ütközési folyamatok követésére, olyan gyakorlati problémák miatt is, mint a repülőgépeken előforduló jegesedés vagy a jégesők kialakulásának előrejelzésére. Az alábbiakban az Országos Meteorológia Szolgálatnál is alkalmazott WRF (Weather Research and Forecasting model) modell által leírt időjárási helyzeten keresztül mutatunk be egy olyan téli időjárási esetet, amikor a magasban a hideg ellenére is hosszabb időszakon át folyékony víz volt a felhőkben.

„Senki meg nem mondja, mit senkise tud, hogy a szél honnan indul és hova fut.” olvashatjuk Alan Alexander Milne versében. Ám mára a meteorológusok a mérések, megfigyelések és modellek segítségével nemcsak analízist, de előrejelzést is készítenek számos időjárási paraméterre, köztük a szélre is. A száraz területeken fújó szél könnyen felkapja a port és akár hetekig is a levegőben tartja, mialatt több ezer kilométerrel elszállítja.

A 2020-as év időjárási szempontból elég szeszélyesen alakult, ami sosem kedvez igazán a mezőgazdaságnak. Összességében azonban jó évet tudhatunk magunk mögött a szántóföldi növények szempontjából, a zöldség- és gyümölcstermés viszont gyengébben alakult.

Egy-egy hidegfront, vagy ciklon átvonulása során a Balaton térségében sokszor kiugróan erős szél fúj az országos átlaghoz képest. A jelenség hátterében gyakran a Bakony és a Balaton együttes hatása áll: az északnyugati szélre merőleges hegyvonulat és a sík, eltérő hőmérsékletű vízfelszín hatására sajátos légköri folyamatok alakulnak ki a térségben. A Bakony hegység miatt függőleges kilengésű légköri hullámok jöhetnek létre a Bakony déli területei, illetve a Balaton felett. Az ilyen, un. lee hullámok hatására a Balatonnál különösen erős szél fújhat, és a szél erősségének térbeli változékonysága szokatlanul nagy lehet.

2020. szeptember 14. és 18. között az elmúlt évek legerősebb földközi tengeri hurrikánját figyelhettük meg. Az Ianos névre keresztelt, nagyon intenzív, trópusi ciklonra jellemző tulajdonságokat is mutató légörvény kezdetben Szicíliától délkeletre, a nyílt tenger felett örvénylett. Majd északkeleti irányba mozdult el, az olasz csizma talpa és görög partok felé. A Földközi-tenger felett örvénylő ciklon kialakulása előtt, majd a ciklonban is számos igen erős zivatar alakult ki, melyek jól megfigyelhetők a meteorológiai műholdképeken.

2020. augusztus 29-én a késő délutáni órákban Ausztria irányából rendkívül intenzív zivatar érte el Szombathely környékét, amely először Vas, majd Győr-Moson-Sopron megyében okozott jelentős károkat a helyenként tojás nagyságú jéggel, illetve az orkán erejű széllel. A szélsőséges időjárás hátterében egy rendkívül hosszú életű szupercella állt, amely az osztrák-szlovén határ közelében, Ljubljanától északra 14 óra körül jelent meg először a hazai időjárási radarok látókörében, majd 570 km-t megtéve Zakopane térségében tűnt el a Tátra hegyei mögött kevéssel éjfél után.