2017. október 29-én egy markáns hidegfront érte el hazánk térségét, amely néhány óra alatt átvonult hazánk felett. Ennek hatására az északnyugatira forduló szél több helyen viharossá fokozódott, a legerősebb széllökés értékek meghaladták a 120 km/h-t. A front átvonulását záporok és zivatarok kísérték. Az esemény szinoptikai hátterének bemutatásával egy korábbi tanulmányunk foglalkozik. A front átvonulása során a legnagyobb szélsebesség értéket Siófok állomáson mértük, 36,5 m/s-ot (131,4 km/h). Ebben az elemzésben a siófoki széllökés idősor néhány statisztikai tulajdonságát mutatjuk be.

2017. október 29-én egy nagyon erős hidegfront vonult végig Közép-Európa, majd a Balkán-félsziget fölött. A vihar Németországban, Csehországban és Lengyelországban emberéleteket követelt és jelentős anyagi károkat okozott. Magyarországon alig három óra alatt rohant végig a hidegfront, és a sokfelé 100–110 km/h fölötti széllökések fakidőléseket, vezeték szakadásokat, vonatkéséseket okozott szerte az országban. A Balatonnál volt a legerősebb a szél, Siófokon 131 km/h széllökést is mértek, és kialakult a porzó víz jelensége. A tanulmány a német nyelvterületen Herwart, Magyarországon Nárcisz névre keresztelt vihar meteorológiai sajátosságait foglalja össze.

Általában az ősz első hónapjában szokott lecsengeni a konvektív szezon, azaz még ilyenkor előfordulnak zivatarok, különösen szeptember elején, de általában – néhány ritka kivételtől eltekintve – ezek a helyzetek már közel sem emlékeztetnek a késő tavaszi, nyári napok intenzív és heves zivataraira. Szeptember közepén egy ilyen ritka kivétel történt: 16-án, szombaton estétől az éjszakába nyúlóan számtalan szupercella vonult végig az ország déli felében, közülük nem egy pedig heves eseményeket is produkált. A Viharvadász Egyesület vadászai alaposan dokumentálták a történéseket, ezekből közlünk egy rövid összefoglalót az alábbiakban, mindemellett kitérünk a másnapi, 17-i erdélyi tragikus szélvihar meteorológiai hátterére is.

A nyár második felében az időjárás már nem tartotta azt a – sokszor már-már őrült – iramot, amit a június végi, július eleji időszakban diktált a viharvadászok számára, de így is akadt néhány érdekes helyzet.

A természeti csapások körében a legveszélyesebb jelenségek közé tartoznak a trópusi ciklonok. Az atlanti térségben hurrikánoknak, míg a Csendes-óceán felett tájfunoknak nevezett légörvények azért rendkívül veszedelmesek, mert több száz kilométer széles sávban akár egy napon át is fújhat 250 km/h-t folyamatosan meghaladó erősségű szél és a vihar átvonulása során 1000 mm-nél is több csapadék hullhat. Az olyan másodlagos hatásokkal együtt, mint a tengerár, az árvíz vagy a földcsuszamlások, a vihar emberéletek ezreit követelheti, országokat dönthet nyomorba. Ebben az írásban a hurrikánokat kialakító folyamatokról, magukról a hurrikánokról, s utóéletükről, illetve Európa időjárására és időnként a történelemre gyakorolt hatásukról lesz szó.

Gyakoribbá váló, tartós hőhullámok, majd ezeket lezáró, rendszerint heves zivatarok, szélviharok sora: az idei nyár időjárása eddig összhangban alakult a térségünket érintő éghajlati változásokkal. A 2017. július 31-től augusztus 6-ig tartó hőségperiódus a második legforróbb volt 1981-től, csak a 2007-es igen komoly hőhullám során volt ennél nagyobb forróság. A jövőben hosszabb, és egyre több hőhullám vár ránk, ugyanis a regionális klímamodell szimulációk szerint a melegedés töretlen.

2017 eddigi legmarkánsabb hőhulláma augusztus 4-én tetőzött, amikor a napi maximum hőmérsékletek a délkeleti országrészben több helyen meghaladták a 40 fokot. A hőhullám egy, az egész északi félteke időjárását maghatározó légköri folyamatnak volt egyenes következménye. A Kárpát-medencében csak egy rövidebb időszakon át tartott az az extrém forróság, amely a Földközi-tenger medencéjét és a Balkán-félszigetet jóval hosszabb ideig sújtotta, szárazságot, erdőtüzeket, krónikus vízhiányt okozva.

A Viharvadász Egyesület által lebonyolított, igen termékenynek bizonyuló nyár eleji viharvadászatokból szemezgetünk az alábbi összefoglaló írásban, melyet számos remek felvétel is színesít a hazánkban kialakult heves zivatarokról.

2017. július 24-én több hullámban heves zivatarok vonultak végig hazánk felett. Elsősorban a Dunántúlon forgó zivatarcellák, szupercellák, is kialakultak, amelyek jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságban, de többfelé épületeket is megrongáltak, illetve az infrastruktúrában, mindenekelőtt az elektromos hálózatban okoztak súlyos meghibásodásokat, szakadásokat. Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse a vihar meteorológiai hátterét, és bemutassa a legnagyobb károkat okozó zivatarokat.

2017. július 10-én az esti órákban heves zivatar csapott le a Balaton keleti csücskére. Az orkán erejű szél erőssége az Országos Meteorológiai Szolgálat balatonaligai műszere szerint elérte a 157 km/h sebességet. Ilyen szélerősséget a Balaton körül hiteles meteorológiai műszerrel még nem mértek. A vihar nyomán gyökerestül kitépett fák, megrongált háztetők, a kikötőben megsérült hajók maradtak. Ugyanez a vihar egy órával korábban a Somogy-megyei Karád településre csapott le, súlyosan megrongálva a falu több lakóépületét. Hasonló forgó zivatarfelhők több napon keresztül meglátogatták a nyugati országrészt is. Egy nappal korábban a Balaton-átúszás rendezvény befejezése után két órával csapott le egy hasonló zivatar Szigliget térségére, 100 km/h-s szelet okozva, de az még nem jutott tovább a Balaton nyugati sarkánál. A július 10-i vihart követő napon ugyancsak szupercellás zivatarok alakultak ki a Dél-Dunántúl fölött, végül 12-én az esti órákban átvonuló hidegfront előtt is voltak forgó zivatarok. A zivatarok a három nap alatt nem a tornádókkal, hanem a felhőből koncentráltan leszakadó leáramlással, az un. légzuhatagokkal (downburst) okozták a legnagyobb károkat.