HungaroMet: 2013. július 10. 08:58
Történelmi árvíz a Dunán - 2013. június
Homokiné Ujváry Katalin
A Duna bajor és osztrák vízgyűjtőin 2013. május 30. és június 3. között nagymennyiségű csapadék hullott, melynek következtében a Duna felső szakaszán régóta nem tapasztalt áradás indult el (1. ábra). A levonuló árhullám a magyarországi szakasz legnagyobb részén rekord vízállásokat eredményezett, új „legnagyobb víz” (LNV) értékek születtek. Budapestnél 891 cm-el tetőzött a Duna június 9-én 20 órától 10-én hajnali 3-ig. (2. ábra). Ez a vízmagasság 31 cm-el volt magasabb, mint az eddigi legnagyobb vízállás, amit a 2006-s tavaszi árhullám során mértek (2006. április 4.). Egészen Bajáig alakultak ki LNV-t meghaladó vízállások, Mohácsnál a mostani vízmagasság azonban csak közelítette az 1965-s értéket. Az árhullám tetőzése június 14-én éjszaka hagyta el Magyarországot. A vízmércék új és régi LNV értékeit a 1. Táblázat tartalmazza.
Új LNV |
Régi LNV |
Régi LNV |
|
Nagybajcs |
907 |
872 |
2002 |
Komárom |
845 |
802 |
2002 |
Esztergom |
813 |
771 |
2002 |
Nagymaros |
751 |
714 |
2006 |
Budapest |
891 |
860 |
2006 |
Dunaújváros |
755 |
742 |
1965 |
Dunaföldvár |
721 |
703 |
1965 |
Paks |
891 |
872 |
1965 |
Dombori |
916 |
894 |
1965 |
Baja |
989 |
976 |
1965 |
Mohács |
964 |
984 |
1965 |
1. Táblázat: A 2013-s dunai árvíz LNV értékei, és az eddigi legnagyobb vizek nagysága és ideje
Minden árhullám más és más, kialakulásukban meteorológiai és hidrológiai tényezők együttes hatása érvényesül. A Duna történelmi árvizeinek tanulmányozásából Bodolainé még azt a tanulságot vonta le (Bodolainé., 1983), hogy a Dunán többnyire több, legalább három csapadékperiódus egymásutánja okozhat jelentősebb árvizet. Már az 1991-s dunai árvíz is két egymást gyorsan követő öt-öt napos csapadékperiódus eredményeként jött létre. A 2002-s árhullám kialakulását pedig még rövidebb, döntően 2–2 nap, jelentős csapadékával magyarázhattuk. A most levonult árhullámot is – meteorológiai szempontból – döntőn négy egymás utáni nap jelentősebb csapadéka okozta. Rendkívüli voltához nyilván hidrológiai tényezők is hozzájárultak, például a mellékfolyók egyidejű áradása.
Az árhullámot megelőző időszak időjárási jellemzői
Az Országos Vízjelző Szolgálat minden év március elején tájékozatót ad ki a Duna és a Tisza tavasszal várható lefolyási viszonyairól figyelembe véve a vízgyűjtőkön télen lehullott csapadékot, az összegyűlt hó készletet, valamint a hőmérséklet alakulását. Ez a tájékoztató a Duna nagymarosi vízgyűjtőjére a csapadék tekintetében következő megállapításokat tartalmazta: „A 2012. november 1-től 2013. február 28-ig terjedő időszakban a Duna nagymarosi vízgyűjtőjén a rendelkezésre álló csapadék adatok alapján a lehullott csapadék összege 272 mm-re adódott. Ez az érték meghaladja az elmúlt 27 év átlagát (230,6 mm), annak 118%-a. A legcsapadékosabb hónap a január volt, de decemberben és februárban is az átlagot meghaladó csapadék esett, és a novemberi mennyiség is alig maradt el a sokéves átlag értékétől, az idei csapadék mennyisége jelentősen felülmúlja a tavalyi, és az utóbbi pár év értékeit is.„ (3. ábra)
A hőmérséklet vonatkozásában:„… a Duna nagymarosi vízgyűjtő területén a téli időszak elején, novemberben az átlagnál melegebb volt, decemberben és januárban hőmérsékletek az átlagos értékek közelében alakultak, a februári hőmérsékletek a nagyon hideg tavalyi értékekhez képest kevésbé voltak alacsonyak, de idén is mindenhol jelentősen elmaradtak az ilyenkor megszokott értékektől.”
Hóviszonyok tekintetében:„Az átlagosnál csapadékosabb, februárban az átlagosnál hidegebb téli időszak végén, a Duna nagymarosi vízgyűjtő területén felhalmozódott hóban tárolt vízkészlet értéke jelentősen meghaladja a sokéves átlag értékét.” (4. ábra)
A telet jellemző hőmérsékleti és csapadék viszonyokból még egyértelműen nem lehetett rendkívüli árvízveszélyre következtetni. Természetesen az időjárási körülmények alakulása meghatározó szerepet játszhat, több – árvíz szempontjából jelentős – tényező együttes fellépése, halmozódása problémás helyzetet teremthet; például, ha hosszú hóolvadás mentes időszakot hirtelen felmelegedés és jelentős mennyiségű csapadék követ.
A csapadékosabb és nagyobb hó készletet felhalmozó tél után a tavaszi hónapok időjárását – Közép-Európa térségében – továbbra is a változatosság jellemezte. Március első felében az Atlanti-óceántól a Kárpátokig benyúló alacsonynyomású mezőben többször enyhe, a Földközi-tenger felől általában nedves levegő érte el az Alpok és a Kárpátok vidékét. Március második felében mediterrán ciklonok okoztak csapadékos, a megszokottnál jóval hidegebb időt, március végén is több helyen havazott. Még április elején is mediterrán ciklonok vonultak térségünkben, majd ismét az Atlanti-óceán felől egészen az Alpokig húzódó alacsonynyomású zóna volt az időjárás meghatározója. Április második felében melegedés zajlott, a hónap utolsó napjaiban már 30 fok körüli hőmérsékletet is mértek a Kárpát-medencében. Az erőteljes melegedés azonban jelentős csapadékkal nem járt. Május első felében még csak egy-egy nap, később viszont már tartósan nagykiterjedésű, többközéppontú ciklonrendszer alakította a vízgyűjtők időjárását. Az Alpok országai döntően a ciklonális terület hideg oldalán helyezkedtek el. Május utolsó dekádjában szinte minden nap volt csapadék. A változékony, gyakran csapadékkal járó időjárási helyzetek május végéig azonban nem növelték jelentősen a folyók vízállását. Ha a május 20. és 29. közötti dunai vízállás adatsorokat tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy egyik vízmérce sem mutatott jelentős vízszintemelkedést. Még május 29-én is – legalább is a magyarországi szakaszokon – viszonylag alacsony mederteltség értékek (25-38%) a jellemezőek (5,6,7,8. ábra). Így megállapítható, hogy a Dunán levonult gyors és heves áradást a május 30. és június 3. között lehullott területi átlagban is jelentős mennyiségű csapadék indította el. A kritikus négy nap csapadékösszegét a 9. ábra mutatja.
A nagy csapadék hatása a bemutatott vízállás görbéken is szépen látszik, rövid idő alatt métereket emelkedett a Duna (5,6,7,8. ábra), amelynek az országhatár feletti szakaszán – ahogy az ábrák is mutatják – előfordult LNV-t meghaladó és az alatti vízállás egyaránt, a magyar szakaszon egészen Bajáig viszont rekord vízállások születtek.
Az osztrák szolgálat honlapján található animáción a csapadék időbeli eloszlását követhetjük május 29. és június 3. között (10. ábra).
Az árhullám az előrejelzések tükrében
A következőkben a kritikus csapadékértékek bekövetkezése előtti előrejelzésekről adunk áttekintést. A Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központjában (ECMWF) futtatott modell különböző produktumait vizsgáljuk, mivel a vízügyi szolgálatok számára nyújtott csapadék-előrejelzések döntően ECMWF modell alapján készülnek. A mindennapi munka során a determinisztikus futást és az Ensemble Prediction System (EPS) valószínűségi előrejelzéseket használjuk. A determinisztikus előrejelzés finomabb felbontású, mint az EPS, emiatt beválása kb. az első négy napban jobb, mint az EPS-é. A finomabb felbontás a csapadék-előrejelzésekben nem elhanyagolható tényező! A determinisztikus változat vertikális felbontása is jobb, tehát az orográfia csapadéknövelő hatását is várhatóan jobban modellezi. (A 11–13. ábrák a determinisztikus előrejelzés és az EPS tagok által használt orográfiát mutatják; a különbség mezőben pedig kirajzolódik a determinisztikus „előnye” a hegység finomabb közelítésében, helyenként akár 500 m-el magasabb hegyet „használ” a determinisztikus változat.)
Ha a vízgyűjtőkre vonatkozó fáklya diagramokat tanulmányozzuk (ezeken a 12 órás csapadékmennyiségek időbeli eloszlását láthatjuk egyes vízgyűjtőkre, a determinisztikus futás mellett az 50 EPS tag csapadékértéke is szerepel), megállapíthatjuk, hogy a csapadéktevékenység elkezdődése előtt 5 nappal az előrejelzésekben szerepelt a várható csapadékos periódus. A 2013. május 25. 12 UTC előrejelzésből előállt görbék a Felső-Duna vízgyűjtőjén azt mutatták, hogy május 30. és június 3. között sok EPS tag ad 10, néhány június 1-én 20 mm feletti 12 órás csapadékösszeget (14/a. ábra). Hasonló mondható el az Inn vízgyűjtőjére készült előrejelzésről is (14/b. ábra); a várható csapadékösszegek itt kissé magasabbak (a valóságban is ezen a vízgyűjtőn több hullott), és az is látható, hogy június 1-e a legcsapadékosabb, itt egy-két futás 25 mm–t meghaladó 12 órás mennyiséget is adott. A későbbi előrejelzésekben is megmaradt a jelentősebb csapadék-periódus lehetősége, a mennyiségek az eseményhez közeledve pontosabbá váltak. A Traun és Enns vízgyűjtőjén – ahol szintén jelentős csapadék hullott – a május 28. 12. UTC-s futás a kettős maximummal rendelkező folyamatot prognosztizált, a május 30. 12 UTC-s pedig már 30 mm/12 óra futásokkal is rendelkezik. (15/a,b. ábra)
Az előrejelzések rendkívüli voltát jellemző, az ECMWF modell többnapos csapadék- előrejelzésein alapuló úgy nevezett Extreme Forecast Index (EFI) eloszlása is figyelemfelkeltő volt az adott időszakban. A 2013. május 29. 12 UTC-s előrejelzés a május 31. és június 3. közötti lehulló csapadékösszeget az Alpok térségére 1-hez közeli értékkel jellemezte, amely ritkán előforduló értéket jelöl; a modell 20 éves klímájában szokatlan csapadékösszegekre utal (16. ábra).
Az ECMWF modellből mindennap két alkalommal mennyiségi csapadék-előrejelzés is készült 6, illetve 12 órás bontásban a Duna és a Tisza vízgyűjtőire. A kritikus négy nap mindegyikére megvizsgáltuk a különböző időpontokban készülő mennyiségi csapadék-előrejelzéseket. A 12 UTC-s futtatásokból előrejelzett értékeket hasonlítottuk össze a bekövetkezettel, hiszen ebből készül a vízügy számára továbbított tájékoztató minden reggel 8:30-ig.
A 17–20. ábrákon láthatjuk, hogy általában az eseményt megelőző futtatás adja a legjobb közelítést. A május 30-ra szóló előrejelzések közül a 24-én 12 UTC-kor készült is folyamatában meglepően jó. Június 1-én, amikor a legtöbb csapadék hullott, a megelőző determinisztikus futás még a mennyiségeiben is nagyon jónak mondható. Ismeretes, hogy a különböző időpontokban készült determinisztikus előrejelzések „ugrálnak”, azaz futásról futásra hol többet, hol kevesebbet jeleznek előre, ezért megnéztük azt is, hogy az EPS átlag, amely nagyobb stabilitással bír, mit mutat a két legcsapadékosabb – Inn és a Traun-Enns – vízgyűjtőn. A 21/a,b,c,d. ábrákon az Inn vízgyűjtőjére, a 22/a,b,c,d. ábrákon a Traun és Enns vízgyűjtőjére vonatkozóan láthatjuk a determinisztikus előrejelzés és az EPS átlag viszonyát. Leggyengébb előrejelzések – mindkét vízgyűjtő esetén – június 2-re készültek, nagyon ugrált a determinisztikus változat. Az időjárási esemény előrejelzése ekkor sem volt rossz, a nagytérségű folyamatot jól leírta a modell, de csapadék maximumának kismértékű területi eltolódása már egy-egy vízgyűjtőre gyengébb előrejelzést eredményezett. Legtöbbször nem is várjuk (várhatjuk) el egy mennyiségi csapadék-előrejelzéstől hogy mind helyileg mind mennyiségileg pontos prognózist adjon, a folyamat előrejelzése is jelentős eredmény. A bemutatott prognózisok végül is megerősítik azt a tapasztalatot, hogy az eseményhez közeledve egyre inkább a determinisztikus futásra alapozhatjuk a csapadék-előrejelzéseket, ebben, ahogy már kiemeltük nagy szerepe lehet a determinisztikus modell mind a horizontális, mind a vertikális jobb felbontásának. Az EPS változat előnye pedig időbeli stabilitásában rejlik. Ebben az árvizes esetben az EPS jelentősége abban is megmutatkozott, hogy az eseményt – a többnapos jelentősebb csapadéktevékenységet – nagy valószínűséggel már napokkal előtte – ahogy ezt a vízgyűjtőkre vonatkozó fáklya diagramok is mutatták – adta.
Az árhullámot közvetlenül kiváltó időjárási helyzetek
A következőkben rövid áttekintést adunk a 2013. május 30. és július 3. közötti időjárási helyzetekről, és utalunk a 2002-s árhullámmal való hasonlóságra, illetve a fellelhető különbségekre.
A 23. ábra a négy nap tényleges területi csapadékátlagait mutatja a Duna felső szakaszán. Ha a 2002-s csapadékátlagokkal összevetjük (24. ábra) szembetűnő, hogy akkor a meghatározó két-két napon területi átlagban több esett. A két csapadék-periódust 2002-ben három kis csapadékú nap választotta el, ugyanakkor 2013-ban a négy nap folyamán szinte folytonos volt a csapadékhullás.
A 25. ábrán látható animáció szemléletesen mutatja, hogy 2013. május 26. és június 5. között a magasabb légrétegekben térségünk fölé helyeződő, 4–5 napig közelünkben örvénylő és csak lassan keletebbre helyeződő, töltődő hidegörvény alakította időjárásunkat. Már május közepétől a talaj közelében ciklonalitás volt a jellemző, a nyugati partvidék közelében az Atlanti-óceán felett és Északkelet-Európában pedig magasnyomás helyezkedett el. Sajátos –nem túl gyakori – hőmérséklet-eloszlás jellemezte a kontinenst; a döntően nyugat-európai ciklon középpontoknak köszönhetően a ciklonális mező előoldalán áramló meleg levegő egyre északibb szélességekre jutott fel. Így történhetett meg, hogy míg Nyugat-Európa tartósan fázott, addig a balti államokban és a Lappföldön közel 15 fokkal volt melegebb május közepén, mint például Spanyolországban.
A 25. ábrán bemutatott hidegörvény épp a négy csapadékos nap alatt volt a legaktívabb térségünkben; a hidegörvény által keltett ciklon alakította május 30-tól a vízgyűjtők időjárását. A május 30. 12 UTC-s sematikus kép (26. ábra) a meleg, nedves szállítószalag északkelet felől az Alpok fölé való visszahajlását szemlélteti. A következő napokban a sekély cikloncentrum lassan tovább helyeződött észak felé, és a nedves levegő észak felől való visszahajlása június 1-re még kifejezettebbé vált, illetve viszonylag szűk területre koncentrálódott (27. ábra). A nagy nedvességtartalomra utal, hogy Lengyelország és a Cseh-medence térségében a kihullható vízmennyiség néhol a 30 mm-t is megközelítette. A 850 hPa-s szint hőmérséklet- és szélviszonyait bemutató ábrasorozaton (28. ábra) a kritikus vízgyűjtőkön a szélmezőben tartósan fennálló irány és sebesség konvergencia is megfigyelhető, amely a csapadékfolyamatok tartós és intenzív voltához járult hozzá. A meleg, nedves szállítószalag helyzetéről – a kérdéses időszak alatt – a 850 hPa-s szint ekvipotenciális hőmérsékletének időbeli változása is szemléletes képet nyújt (29. ábra).
A május végi, június eleji időjárási helyzetet a 2002 augusztusában dunai árvizet (Homokiné, 2002) okozó időjárási képpel összevetve elmondható, hogy az alapszituáció hasonló volt; nagy kiterjedésű, sekély alacsony nyomású mezőben megerősödő ciklonális hullámhoz köthető folyamatok voltak jellemzők mindkét esetben (30–31. ábra). Az északról visszahajló meleg, nedves levegő 11 éve is főszerepet játszott; a magas északi szélességekig feljutott igen nedves levegő a hegygerincre merőleges északias áramlással érkezett az Alpok fölé, jelentős orografikus csapadéktöbbletet eredményezve. 2002 augusztusában a kihullható vízmennyiség – a 2013-s 30 mm körüli értéknél magasabban – tartósan 35 mm felett alakult, ami nyilván hozzájárult egy-egy nap – a mostaninál – nagyobb csapadékához.
Bodolainé az orográfia csapadéknövelő hatásának vizsgálata során már korábban megállapította (Bodolainé., 1984), hogy az Alpok északi oldalán – ahol a vízgyűjtőink elhelyezkednek – a ciklonok hátoldali csapadéktevékenysége vagy speciális okklúziós folyamata kedvező feltételt teremt a hegyhatás érvényesüléséhez. A domborzat szerepe a csapadékintenzitás erősödésében nyilvánul meg. Az Alpok térségének legcsapadékosabb időjárási helyzete valósult meg mind 2002-ben, mind 2013-ban, amikor az okklúziós front a meleg, nedves szállítószalaggal az Alpok fölé nyúlott be szinte teljesen merőlegesen az Alpok gerincére, a létrejövő intenzív csapadékszalag közelítőleg az okklúziós fronttal esett egybe. A szervezett rendszerhez köthető feláramlás az orográfia keltette feláramlással növekedett, és ehhez a visszahajló meleg, nedves szállítószalag biztosította a nedvességi feltételeket.
Szélsőségek időjárásunkban?
A pusztító árvizek, rendkívülinek tartott időjárási események után már az elmúlt években is többször felmerült a kérdés, gyakoribbak-e a szélsőségek térségünkben.
Erre egyértelmű választ nem adhatunk, de a mindennapi tapasztalatunk alapján azt sejtjük, hogy bizonyos időjárási helyzetek gyakoribbakká váltak. Bonta és munkatársai (2003) már a 2002-s árvíz elemzése során megállapították: bár Európa időjárását alapvetően a zonalitás határozza meg, de az utóbbi években Közép-Európa térségében nagyfokú meridionalitás figyelhető meg, amely áramlási képhez gyakrabban társulnak akár szélsőségek is. 2013-ban is gyakori volt a meridionalitás Közép-Európa felett. Gondoljunk csak az idei év során több alkalommal tartósabban fennmaradó észak-dél közötti hőcserét megvalósító időjárási szituációkra; télen a gyakori délnyugatról északkelet felé helyeződő ciklonális rendszerekre, májusban pedig a kontinens keleti felén a tartós déli, nyugati felén északias áramlással jellemezhető helyzetekre. Horváth és munkatársai (2013) hasonló megállapításokra jutottak a 2013-s dunai árvíz időjárási hátterének elemzése során.
Minden árhullám után vissza-visszatérő kérdés az is, hogy lehet-e ennél nagyobb árvíz. Ha a 2002-s árhullám meteorológiai feltételeit (nagyobb csapadékmennyiség) a 2013-s árvíz hidrológiai körülményeivel társítjuk, bizony elképzelhető magasabb vízállást eredményező árhullám.
Összefoglalás
2013 júniusában rekord vízállásokat eredményező árhullám vonult le a Dunán. A kiváltó időjárási esemény nagy hasonlóságot mutatott a 2002. augusztusi dunai árhullámmal; bár akkor több csapadék hullott, most magasabb vízállások alakultak ki, amelynek nyilván hidrológiai magyarázata van. A meteorológiai és hidrológiai tényezők sajátos együttállása ezek szerint a jövőben a mostaninál magasabb vízállásokat is eredményezhet.
A 2013-s árhullámot megelőző mennyiségi csapadék-előrejelzések figyelemfelkeltőek voltak, ha mennyiségileg kissé el is maradtak a tényleges csapadékértékektől.
Végül köszönetemet szeretném kifejezni Hodossyné Rétfalvi Rita, Ihász István és Rajnai Márk kollegáimnak, valamint az OVF munkatársának, Csík Andrásnak, akik segítették munkámat.
Irodalom
- Bodolainé Jakus Emma, 1983: Árhullámok szinoptikai feltételei a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén
OMSZ Hivatalos Kiadványai LVI. Kötet
- Tájékoztató a Dunán 2013. tavaszán várható lefolyási viszonyokról
OVF Országos Vízjelző Szolgálat
- Hidrometeorológiai tájékoztató a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén várható hidrometeorológiai helyzetről (2013. május 29-június 4.)
- Bodolainé Jakus Emma - Homokiné Ujváry Katalin, 1984: A csapadékmennyiség előrejelzése az orografikus többlet figyelembevételével
OMSZ kisebb kiadványai 57. sz.
- Horváth Ákos, Nagy Attila, Simon André, 2013: A 2013-as dunai árvíz időjárási háttere
met.hu
- Bonta Imre, Bálin Gábor, Molnár Csilla, Csík András: Meteorological forecasts serving hyrological purposes in Hungary Poszter, International conference on Advances in Flood Forecasting in Europe, Rotterdam, Hollandia, 2003 március 3-5.
- Homokiné Ujváry Katalin, 2002: A 2002. évi augusztusi dunai árvíz
LÉGKÖR XLVII. 4. sz.
1. ábra: Passau belvárosa a víz fogságában 2013. június
2. ábra: Árvíz Budapest 2013. június
3. ábra: Havi csapadékértékek 2012–13 telén (balra) és a téli csapadékviszonyok
az elmúlt években (jobbra) a Duna nagymarosi vízgyűjtőjén
4. ábra: A hóban tárolt vízkészlet 2013-ban (balra), és az elmúlt években (jobbra)
5. ábra: A Duna vízállás adatsora Pfelling |
6. ábra: A Duna vízállás adatsora Kienstock |
7. ábra: A Duna vízállás adatsora Nagybajcs |
8. ábra: A Duna vízállás adatsora Budapest |
9. ábra: A 2013. május 30. 6 UTC és június 3. 6 UTC között lehullott csapadék összege;
a térképen nem minden állomás adata van feltüntetve
10. ábra: A 2013. május 29. 6 UTC és június 4. 6 UTC között lehullott csapadék időbeli halmozódása;
ZAMG animáció
11. ábra: ECMWF determinisztikus modell domborzata
12. ábra: ECMWF EPS modell domborzata
13. ábra: ECMWF determinisztikus és EPS modellek domborzatának különbség mezeje
14.(a,b) ábra: Fáklya diagram a Felső-Duna és az Inn vízgyűjtőre, 2013. május 25. 12 UTC-s modell-futás alapján
15.(a,b) ábra: Fáklya diagram a Traun, Enns vízgyűjtőre 2013. május 28. 12 UTC-s és május 30. 12 UTC-s modell-futás alapján
16. ábra: Extrem Forecast Index (EFI) előrejelzése 2013. május 29. 12 UTC
17–20. ábra: Különböző időpontokban készült csapadék-előrejelzések és a tényleges területi átlag a Duna 1–7 vízgyűjtőin
a következő napokra: 2013. május 30., május 31, és június 1., június 2.
21.(a,b,c,d) ábra: A megelőző napok csapadék-előrejelzése az Inn vízgyűjtőjére (determinisztikus, EPS átlag)
a következő napokra: 2013. május 30., május 31, és június 1., június 2.
22.(a,b,c,d) ábra: A megelőző napok csapadék-előrejelzése a Traun, Enns vízgyűjtőjére (determinisztikus, EPS átlag)
a következő napokra: 2013. május 30., május 31, és június 1., június 2.
23. ábra: Tényleges területi átlagok a Duna felső szakaszán 2013. május 30 és június 3. között
24. ábra: Tényleges területi átlagok a Duna felső szakaszán 2002. augusztus 5. és 13. között
25. ábra: Az 500 hPa-s hidegörvény alakulása 2013. május 26. és június 5. között (animáció)
26–27. ábra: A frontok és a meleg, nedves szállítószalag helyzete 2013. május 30. 12 UTC és június 1. 12 UTC időpontokban
28. ábra: A 850 hPa-s szint hőmérséklet és szélmezeje 2013. május 30. és június 2. között (animáció)
29. ábra: A 850 hPa-s szint ekvipotenciális hőmérsékletének változása 2013. május 30. és június 2. között (animáció)
30–31. ábra: A frontok és a meleg, nedves szállítószalag helyzete 2002. augusztus 8. 0 UTC és augusztus 12. 12 UTC időpontokban
OMSZ: 2013. július 4.