2021. februári hidegbetörés – A 2020–2021-es tél legmarkánsabb vihara

Kurcsics Máté, Szilágyi Eszter, Horváth Ákos

Az elmúlt években sem volt ritkaság a sarki hidegbetörés, így 2020 február elején [3.], 2018. február végén [4.], illetve 2017 januárjában [5.] is hasonló markáns időjárási folyamatok okoztak erőteljes lehűléseket szerte Európában. A sorozatot a 2021. február 10-én az esti órákban viharos széllel, havazással és hófúvással betörő hidegfront folytatta, amelyet tartós, helyenként -20 fokos hideg időszak követett, amely a 2020–2021-es tél leghidegebb periódusa volt.

Globális skálájú folyamatok

A 2021. február 10-i esethez hasonló, markáns, tartós téli hidegbetörés globális skálájú folyamatok eredménye, melyek már hetekkel korábban megkezdődtek. A téli időszakban a poláris térségben csak gyenge, vagy egyáltalán nincs napsugárzás, míg a hó- és jégfelszín feletti kisugárzás miatt egyre jobban lehűl a levegő. Amennyiben a cirkulációs viszonyok is úgy alakulnak, a sarkvidéki kontinentális területek fölött igen hideg légtömegek halmozódhatnak fel.

Ezzel együtt előbb a sztratoszférában, majd a troposzféra felső részén is kialakul egy gyorsan áramló örvény, a poláris örvény a hideg légtömeg körül. Ha elég erős a poláris örvény, ez a levegő nem jut ki a sarkvidékről. A poláris örvény azonban különböző okok miatt gyengébb lehet, így megnyílhat a lehetőség a sarkvidéki levegő alacsonyabb szélességekre jutásához, ezáltal végeredményben a február 10-i és 11-ihez hasonló hidegbetörésekhez. Ilyen ok lehet az egész Földön körbefutó áramlás, a jet stream igen erős hullámzása, ami a sztratoszférába meleg levegőt juttat fel dél felől, ezáltal gyengítve a poláris örvényt. Így a sarkvidékről időnként alacsonyabb szélességekre kerülhet az igen hideg légtömeg, míg az Északi-sark térségébe melegebb levegő juthat [6.][7.].

A 2020–2021-es tél során már korábban is megfigyelhető volt, hogy gyenge a poláris örvény, a sarkvidéki hideg levegő időnként alacsonyabb szélességekre kerül. Mindazonáltal január végén még többnyire összefüggő hideg légtömeg töltötte ki a sarkvidéket, a poláris örvény gyengesége miatt azonban számítani lehetett rá, hogy ez elmozdulhat az alacsonyabb szélességek felé. Február első napjaiban ez a hideg légtömeg határozottan két részre szakadt: az egyik hidegmag Grönland és Észak-Kanada térségét, a másik pedig Szibériát töltötte ki, miközben az északi-sarkponton a felszín feletti 1,5 km-es magasságban 10-20 fokkal melegebb volt. Ezeket a hideg magokat aztán a nyomási rendszerek tovább alakították, különböző területekre szállították a hideg levegőt. Február 7-ére az Urál-hegység térségébe eljutott egy mély, erős ciklon, amely a hátoldalán a szibériai légtömeg igen markáns beáramlását indította meg Észak-Európába és a Kelet-európai-síkság fölé (1. ábra).

1. ábra
A tengerszinti légnyomás (fekete vonalak) és a 850 hPa-os nyomási szint hőmérséklete (színezés) és
szélmezeje az ECMWF analízise alapján 2021. február 7-én 7 órakor (6 UTC)

Eközben a Labrador-félszigettől az Atlanti-óceánon és a Kárpát-medencén keresztül a Fekete-tengerig húzódó sávban egy tartós alacsony légnyomású terület alakult ki, saját cirkulációs rendszerrel (2. ábra). Északi oldalán határozott keleti, míg déli oldalán nyugati szél fújt a 850 hPa-os nyomási szinten. Ezáltal az Urál-hegységen már átjutott szibériai eredetű levegő tovább áramlott nyugat felé, egyre jobban elárasztva Észak-Európát és Közép-Európa északi területeit is. A ciklonális rendszer déli oldalán meleg levegő áramlott, így egyre markánsabb hőmérséklet-különbség alakult ki. A képződő ciklonok között azonban kezdetben nem volt olyan, amelyik a hátoldalán dél felé tudta volna mozdítani a hideg levegőt.

2. ábra
A tengerszinti légnyomás (fekete vonalak) és a 850 hPa-os nyomási szint hőmérséklete (színezés) és
szélmezeje az ECMWF analízise alapján 2021. február 9-én 7 órakor (6 UTC)

Mindeközben sorban haladták át Európa délebbi területein a gyenge mediterrán ciklonok. Február 10-ére az egyik mediterrán ciklon megerősödött és hátoldalán megindulhatott a már napok óta Észak-Európa felett felgyülemlő egyre hidegebb légtömeg gyorsuló áramlása déli irányba. Ennek következtében az összefüggő ciklonális mező két igen erős, lassú mozgású ciklonra szakadt, köztük pedig Észak-Európa felett anticiklon alakult ki. A többnyire változatlan nyomási mező napokig lehetővé tette a szibériai eredetű levegő délre áramlását (3. ábra).

3. ábra
A tengerszinti légnyomás (fekete vonalak) és a 850 hPa-os nyomási szint hőmérséklete (színezés) és
szélmezeje az ECMWF analízise alapján 2021. február 12-én 7 órakor (6 UTC)

Mivel a mediterrán ciklonok jellemzően sekély képződmények, sokszor csak az alsó nyomási szinteken analizálhatók, 500 és 300 hPa-on pedig csak nyomási teknő kapcsolódik hozzájuk. A mediterrán ciklonok fejlettsége így jellemezhető vertikális kiterjedésük alapján is. Ebből következik, hogy a még fejlődőben lévő mediterrán ciklon okozta hideg vagy melegadvekció is kezdetben csak az alacsonyabb szinteken figyelhető meg, és a ciklon fejlődésével jut egyre nagyobb magasságokba is.

4. ábra
A tengerszinti légnyomás (fehér vonalak) és az 500 hPa-os nyomási szint hőmérséklete (színezés),
geopotenciális magassága (fekete vonalak) és szélmezeje az ECMWF analízise alapján
2021. február 11-én 13 órakor (12 UTC) és 14-én 1 órakor (0 UTC)

A 4. ábrán látható a hidegbetörést okozó mediterrán ciklon átalakulása. Február 11-én, az alacsonyabb szinteken történő hidegbetöréskor a magasban is elkezdett beszivárogni a hideg levegő a Kárpát-medence fölé, azonban még közel sem olyan markánsan, mint a felszínen, vagy a 850 hPa-os nyomási szinten. Ekkor még Magyarországtól délkeletre elhelyezkedő középponttal egy tipikus mediterrán ciklont láthatunk, 500 hPa-on gyenge, teknő hátoldali hidegadvekcióval. Még sekély volt a ciklon, 500 hPa-on meleg levegő helyezkedett el talajcentruma felett. Két és fél nappal később a ciklon már az 5-6 km-es magasságig fejlődött, 500 hPa-on is jól látható zárt izohipszákkal, középpontját pedig már hideg levegő töltötte ki, egyre inkább az atlanti-típusú ciklonokhoz hasonlóan. Mivel február 13-14-re már vertikálisan fejlett volt a ciklon, a hátoldalán markáns hidegadvekció indult meg az 500 hPa-os nyomási szinten. Az Észak-Európában összegyűlt, -40 fok körüli levegő déli irányba indult és elérte a Kárpát-medencét is.

Az 500 hPa-os nyomási szinten, kb. 5,5 km-es magasságban igen ritkán előforduló hideg volt mérhető. A Budapestről felbocsátott rádiószonda két időpontban is -40 foknál alacsonyabb hőmérsékletet mért ebben a magasságban: február 14-én 0 UTC-kor -41,3 fok, 12 UTC-kor -40,5 fok volt (5. ábra). Az időjárási helyzet rendkívüliségét kifejezi, hogy a budapesti rádiószonda legutóbb 2014. december 30-án mért -40 fok alatti hőmérsékletet ezen a nyomási szinten (-40,9 fok). A mostani helyzetben mért -41,3 foknál alacsonyabb értéket legutóbb több mint 10 éve, 2010 decemberében detektált a szonda (-41,7 fok). Az elmúlt 20 évben mindössze öt alkalommal fordult elő, hogy -40 fok alá süllyedjen az 500 hPa-os nyomási szinten a hőmérséklet a budapesti szonda mérései alapján, ebből négy a 2001–2010, és az említett egy a 2011–2020-as időszakban történt. Ez is jól mutatja az idén februárihoz hasonló hidegbetörések ritkaságát.

 5. ábra
Rádiószondás felszállás Budapest-Pestlőrincen 2021. február 14-én 0 és 12 UTC-kor;
a piros görbék a hőmérsékletet, a kékek a harmatponti értékeket mutatják

Hideg betörése Európába

A fentebb leírt globális skálájú folyamatok hatására az Észak-Európa fölé sodródott szibériai eredetű, igen hideg levegőt egy hullámzó frontálzóna választott el a kontinens délebbi területeitől. Észak-Európa felett a hóval borított felszín hatására ez a levegő még jobban le tudott hűlni, a front még élesebbé vált. A hidegbetörés megindulásához arra volt szükség, hogy kialakuljon a fentiekben említett mediterrán ciklon, amely a hátoldalán „lerántotta” ezt a hideg légtömeget. A 6. ábrán látható, hogy február 10-én a mediterrán ciklon mögött egyre erősebbé vált a hidegadvekció, a hullámzó frontálzónán egyre inkább a hidegfronti szakasz vált meghatározóvá. 

 6. ábra
A tengerszinti légnyomás (fekete vonalak) és a 850 hPa-os nyomási szint hőmérséklete (színezés) és
szélmezeje 2021. február 10. 12 UTC, 11. 0 UTC, 11. 12 UTC és 12. 0 UTC-s időpontokban az ECMWF analízise alapján;
az ábrákon a kék nyilak a hideg, a piros nyilak a meleg levegő áramlását jelzik, közöttük látható a hullámzó frontálzóna

A ciklon előoldalán még meleg levegő áramlott a Földközi-tenger térségéből északi irányba, a hidegfront áthaladását követően azonban egyre hidegebb levegő töltötte ki a Kárpát-medencét. A 6. ábrán is látható, hogy egy nap alatt közel 20 fokot hűlt a 850 hPa-os nyomási szint (kb. 1,5 km-es magasság) hőmérséklete. Az ilyen markáns hidegbetörések a felszínen rendre viharos széllel járnak. Így volt ez ebben a helyzetben is, a frontnak ugyanis nagy volt a dőlése, azaz a felszín közelében előresietett a hideg a levegő, míg magasabban csak később ért a front egy adott földrajzi pont fölé. A 7. ábrán látható a markáns hidegadvekció az alacsonyabb, 925 hPa-os (kb. 700 méteres magasság) nyomási szinten is. Összevetve a 6. ábrával megfigyelhető, hogy a 800 méteres szintbeli különbség ellenére 925 hPa-on is hasonló, helyenként még alacsonyabb is a hőmérséklet az adott időpontban, mint a magasabb, 850 hPa-os nyomási szinten.

7. ábra
A tengerszinti légnyomás (fekete vonalak) és a 925 hPa-os nyomási szint hőmérséklete (színezés) és
szélmezeje az ECMWF analízise alapján 2021. február 11. 13 órakor (12 UTC)

A viharos szél mellett a felszínen előresiető hideg levegő inverziós rétegződést alakított ki, amely idővel stabilizálta a légkört, kezdetben azonban kedvező feltételeket teremtett az ónos eső kialakulásához is a fagyos levegő felett található pozitív hőmérsékletű réteg folytán.

A hidegbetörést megelőzően a Kárpát-medence térségén áthaladó mediterrán ciklon előoldalán kialakult szállítószalag meleg, nedves levegőt szállított az ország területére, biztosítva ezzel a csapadékhulláshoz szükséges nedvességtartalmat. A magas specifikus nedvességtartalmú levegő már február 10-én 13 órakor (12 UTC) megfigyelhető, és még február 11-én 0 UTC-kor is az ország felett volt. 12 UTC-re a ciklonnal együtt keletebbre került és a keleti országrészre korlátozódott, február 12-én 0 UTC-kor pedig már száraz levegő volt a meghatározó a felszín feletti 3 km-es magasságban (8. ábra). A mediterrán ciklon csapadékának az érkezésekor a hőmérsékleti viszonyok miatt eső hullott, ahogy azonban a hideg levegő utolérte a csapadékzónát, átváltott a csapadék típusa havazásba, ónos esőbe vagy fagyott esőbe.

 8. ábra
A 700 hPa-os nyomási szint specifikus nedvességtartalma (színezés), geopotenciális magassága (fekete vonalak) és
szélmezeje az ECMWF analízise alapján 2021. február 10. 12 UTC, 11. 0 UTC, 11. 12 UTC és 12. 0 UTC-s időpontokban

A csapadékképződéshez a nedvességtartalom mellett kényszerhatások is szükségesek, melyek feláramlásra kényszerítik a levegőt. Ehhez a ciklonális mező okozta összeáramlások és pozitív örvényességi advekció mellett a troposzféra felső részén hozzájárult a futóáramlás (jet stream) is. Látható a 9. ábrán, hogy a jet egyik ága érintette az ország délkeleti részét. A jet stream jellemzője, hogy egyes részein, elsősorban az ún. jobb belépő és bal kilépő területeken szétáramlások alakulnak ki, melyek az alattuk lévő rétegekben feláramlásokat generálnak, ezzel kialakítva vagy erősítve a csapadékzónát. Egy ilyen bal kilépő zóna figyelhető meg Magyarország felett is, ami kezdetben intenzív, záporos jellegű csapadékhullást okozott.

Mindezek alapján látható, hogy a szinoptikus skálájú időjárás helyzet alkalmas volt viharos szél, havazás, hófúvás és egyes területeken ónos eső kialakulására is.

 
9. ábra
A 300 hPa-os nyomási szint magassága (folytonos vonalak, kb. 9000 m) és szélviszonyai
(a színezett területek a szél erősségét mutatják) az ECMWF analízise alapján 2021. február 11. 0 UTC-kor

Időjárási helyzet alakulása Magyarországon

A február 11-i napot megelőzően is csapadékos időjárás volt jellemző hazánkban a sorban áthaladó mediterrán ciklonok hatására, jelentős mennyiségű csapadék hullott le. Február 10-én a nap első felében is áthaladt az országon egy csapadékzóna, amiből jellemzően eső, de a Kisalföldön és az Északi-középhegységben hó, az Észak-Dunántúlon ónos eső is hullott, napközben azonban ezeken a területeken is átváltott esőbe a csapadék.

Ez a csapadékzóna 19 órakor (18 UTC) már csak északkeletet érintette (10. ábra), miközben délnyugat felől újabb kiterjedt csapadék érkezett. A csapadékzóna az éjszaka során egyre inkább észak, északkelet felé terjedt. A mediterrán ciklon csapadékzónájának legintenzívebb része az ország középső, délnyugat-északkelet irányú sávja mentén haladt végig. A Kaposvár-Miskolc vonal széles sávjában 10-25 mm, az ettől északnyugatra és délkeletre eső területeken jellemzően 1-10 mm csapadék hullott. Február 11-én reggeltől a csapadék már csak egyre inkább az északkeleti tájakat érintette, a Dunántúlon fokozatosan gyengült az intenzitása. Délután már csak északkeleten volt nagyobb mennyiségű csapadék, estére pedig elhagyta az országot a mediterrán ciklon csapadékzónája. Ekkor már a lokális hatások váltak meghatározóvá a csapadékképződés szempontjából, a Tiszánál kialakult összeáramlási vonal mentén és a Dunántúl északi felén alakultak ki újabb hózáporok.

 10. ábra
Az OMSZ radarhálózatának kompozit radarképe 2021. február 10. 18 UTC-kor és 22 UTC-kor,
február 11. 2 UTC-kor, 6 UTC-kor, 14 UTC-kor és 20 UTC-kor

Február 10-én a nap második felében érkező csapadéknak a nagy része eső formájában hullott le, napközben még országszerte pozitív volt a hőmérséklet. A halmazállapot-váltáshoz a hidegbetörés megindulására volt szükség. Ennek megfelelően késő délután a Dunántúlon kezdődött meg a csapadék halmazállapotának változása. A gyors lehűlés miatt a csapadék esőből hóba váltása között csak rövid ideig fordult elő a vegyes halmazállapot, elsősorban havas eső és fagyott eső, majd megkezdődött a havazás. Éjfélig azonban csak a Dunántúl nyugati felén alakult ki havazás, másutt még eső hullott. Ezt követően az Északi-középhegységben is megkezdődött a gyors halmazállapot-váltás, és reggelre észak és nyugat felől egyre többfelé eső helyett hó hullott, így legkésőbb, a délelőtt első felében a délkeleti határszélen is megtörtént a halmazállapot váltása. Míg az ország nagy részén a vegyes halmazállapotok csak rövid ideig fordultak elő, az Északi-középhegység keleti és a Tiszántúl északi területein hosszabb ideig is kialakult fagyott eső és ónos eső. Ezeken a tájakon ezek a halmazállapotok intenzív csapadékhullással társultak, így nagyobb mennyiségű ónos eső is hullhatott. Nagyobb mennyiségű friss hó azokon a területeken gyűlhetett össze, ahol a halmazállapot-váltást követően is hosszabban kitartott a csapadékzóna. Jelentősebb hóréteg az Északi-középhegységben, illetve az Alföld középső részén alakult ki (11. ábra), itt tartott ki ugyanis a legtovább a csapadék február 11-én. Ezeken a területeken 5-15 cm friss hó hullott, a Bükkben alakult ki a legvastagabb hóréteg. A Dunántúlon jellemzően lepel – 2 cm hó esett, elsősorban a középső területeken.

11. ábra
MSG kompozit műholdkép 2021. február 12-én 12:40-kor (11:40 UTC);
a felhőzet (fehér színezés) elvonulását követően a műholdképen láthatóvá váltak a hóval borított területek (kékes színezés)

A Dunántúlon a hidegadvekció hatására a front érkezésekor erős széllökések alakultak ki, majd a nyomási gradiens felépülésével együtt egyre gyakoribbá váltak a viharos széllökések. Északnyugati szelek esetén a Dunántúlon fújó legerősebb széllökések és a Sopron-Budapest tengerszinti légnyomás-különbség között szoros összefüggés van. Minél nagyobb ez a különbség, annál nagyobb széllökések alakulhatnak ki. Február 11-én reggelre Sopronban 8 hPa-lal volt magasabb a légnyomás, mint Budapesten, ami igen jelentős, ritkán kialakuló különbség (már 3-4 hPa-os értéknél is előfordulnak a nyomási gradiensből adódó viharos széllökések). Az egész Dunántúlon, a Bodrogközben, a Tiszántúl északi részén, Budapest térségében és a Duna-Tisza-köze déli felén is alakultak ki viharos, 60 km/h-t meghaladó széllökések. A Dunántúlon sokfelé a 70 km/h-t, helyenként a 90 km/h-t is meghaladták a legerősebb széllökések (12. ábra). A legnagyobb széllökés Kab-hegyen fordult elő: 111 km/h-s széllökést detektált az OMSZ szélműszere. A legerősebb széllökések mellett az is meghatározó, hogy a viharos szél hosszú időn át kitartott, Kab-hegyen 24 órán keresztül viharos szél fújt. 

A leggyengébb légmozgás az Északi-középhegység középső részén volt, ott csak élénk széllökések fordultak elő. A jellemzően mérsékelt légmozgás, a fagypont alatti hőmérséklet és a magas nedvességtartalmú, telítés közeli levegő kedvező feltételeket biztosított ezeken a területeken a zúzmarás köd kialakulásához is. A légmozgás miatt pedig a zúzmara vastagon le tudott rakódni a tereptárgyakra, faágakra.

 
12. ábra
Az OMSZ szélműszerei által mért maximális széllökések az ország területén a
2021. február 10. 18 UTC és február 11. 18 UTC közötti 24 órában

A hideg levegő az északnyugat felől érkező frontoknál megszokott módon két irányból töltötte ki a Kárpát-medencét. A Dunántúlra, majd a Duna-Tisza-közére északnyugati, az Északi-középhegységbe és a Tiszántúl északi felére északkeleti széllel érkezett a fagyos légtömeg. Ezen szélirányok találkozásánál, megközelítőleg az Eger-Békéscsaba vonal mentén alakult ki a már említett összeáramlási zóna, amely mentén az Alföldön is vastagabb hóréteg alakult ki.

Február 10-én az ország északi felén jellemzően 0-5, déli felén 6-12 fok között alakultak a hőmérsékleti csúcsértékek. Ahogy az erős, majd viharos széllel megkezdődött a hideg levegő beáramlása, a hőmérséklet gyorsan esett vissza, és másnap hajnalra már csak a délkeleti határszélen volt kevéssel 0 fok felett. Február 11-én napközben is az egész országban fagypont alatt maradt a hőmérséklet, február 12-ére virradó éjszaka pedig felszakadozott a felhőzet, a derült égbolt hatására hajnalra erős fagy volt országszerte. Jellemzően -20 és -8 fok között alakultak a minimum hőmérsékletek, de az Északi-középhegység fagyzugaiban -20 fok alá csökkent a hőmérséklet. Ez a fagyos idő a következő napokban is folytatódott. Február 13-ra virradó éjszaka a nyugati tájak kivételével szinte mindenütt -10 fok alá csökkent a hőmérséklet, az Alföld északi felén helyenként -15 fokig, az Északi-középhegység fagyzugaiban ismét -20 fok alá hűlt le a levegő (13. ábra). Ezen az éjszakán Zabarban -25,8 fokig süllyedt a hőmérséklet. Ezt követően lassan enyhültek a fagyok, de egészen a február 17-re virradó éjszakáig, közel egy héten át több fokkal fagypont alatt alakultak a legalacsonyabb éjszakai hőmérsékletek az egész országban.

13. ábra
Az OMSZ műszerei által mért legalacsonyabb hőmérsékletek az ország területén
a 2021. február 12. 18 UTC és február 13. 18 UTC közötti 24 órában;
a február 13-ra virradó éjszaka volt a tél leghidegebb éjszakája

 
Balaton jegesedése

A hidegbetörés hatására a Balatonon is számítani lehetett a jég megjelenésére, a tartós északnyugati szél miatt azonban összefüggő jégtakaró nem tudott kialakulni. A hidegfront február 11-re virradó éjszaka érte el a Balatont, a levegő hőmérséklete tartósan fagypont alá süllyedt és viharossá fokozódott az északnyugati szél. Ezen az éjszakán a Balaton vízhőmérséklete még +3 fok körül alakult. Február 11-én a hullámzás által a partra kicsapódó, jellemzően +2 fok hőmérsékletű víz a fagypont alá hűlt tereptárgyakra azonnal ráfagyott, egyre vastagodó jégréteget képezve a vízparton. Ekkor azonban a vízen még nem alakult ki jég. Ahhoz, hogy a víz fagyása megindulhasson, előbb a teljes víztömegnek 0 fokra kellett hűlnie. A lehűlést segítette az erős vagy viharos légmozgás, ami mélyen átforgatta a Balaton vizét. Így február 11-én estére +1,5 fok köré hűlt le a víz, február 12-én hajnalra pedig elérte a fagypontot. A következő napokban 0 és -0,5 fok között változott a túlhűlt víztömeg hőmérséklete, így ez a feltétel már adott volt a jegesedéshez.

Az északnyugati, északi szél kitartott a következő napokban is. Siófoknál az első jégcsírák február 12-én, pénteken késő délután jelentek meg a part közelében, este pedig a szélvédettebb területeken már a parttól több méterre benyúló rücskös jég volt megfigyelhető. Mivel a hétvégén a fagyos idő és az erős északias szél is kitartott, ez a folyamat folytatódott, a parttól távolabb is kialakult a rücskös jégtakaró, a part közelében egyre inkább összefagyott a jégtömeg. Ebben a jégtakaróban vastagabb jégfelhalmozódások is kialakultak azokon a területeken, ahol a gyorsan visszaerősödő szél keltette hullámzás összetorlasztotta a jeget. Ugyanakkor ez a jegesedés is csak a szélvédettebb területeket érintette, a jég pedig továbbra sem vastagodott meg jelentősen. Február 15-én hétfőre gyengült a légmozgás és változott a szélirány. Az északi helyett nyugati, délnyugati irányba fordult a szél, ez pedig az északnyugati szélirányra védett területekről elmozdította a jeget a vízpart mentén (14. ábra). A vízhőmérséklet továbbra is 0 fok közelében alakult, a légmozgás pedig február 16-án keddre egyre gyengébb lett, így kedden délutántól kialakult a korábban be nem fagyott nyílt vízfelületen a tükörjég. Ez a nagyon vékony jégfelület másnap, február 16-án a felmelegedés és az ismét feltámadó szél hatására hamar összetöredezett és el is olvadt, a korábban kialakult rücskös jég azonban még tovább mozgott a déli part mentén a széliránynak megfelelően. Február utolsó másfél hetében már jelentős felmelegedés történt, a hónap utolsó hetében kiépülő anticiklon hatására többször előfordult, hogy a hőmérséklet csúcsértékei elérték a 20 fokot is. A Balaton vize azonban csak igen lassan melegedett, így valamennyi jég is még hosszú napokig megfigyelhető volt. A derült, szélcsendes éjszakákon nagyon vékony tükörjég képződött a vízfelszínen, ami napközben rögtön el is olvadt. A korábban képződött jégből azonban helyenként még a hónap utolsó napjaiban is voltak a part közelében jégdarabok.

14. ábra
Sodródó jég a Balatonnál 2021. február 18-án 14 órakor (13 UTC)

Összefoglalva elmondható, hogy a 2021. február 10-vel kezdődő sarki hidegbetörés 2020-2021 telének legmarkánsabb időjárási helyzete volt. Főként a felső légkörben nagyon hideg légtömegek árasztották el a Kárpát-medence légterét és a felszíni hőmérsékletek is rendkívül alacsonyak voltak. A gyors lefolyású hideg betörés dinamikája illeszkedett az elmúlt évek hasonló jelenségeihez, azonban hosszan tartó „klasszikus” telet nem tudott okozni.

Kapcsolódó oldalak:

1. www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=2764&hir=Viharciklon_Amerikabol_%E2%80%93_Ciara_nevu_ciklon_meteorologiai_hattere
2. www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=2700&hir=Amelie_viharciklon_meteorologiai_elemzese
3. www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=2759&hir=Hosszan_tarto_szelvihar_egy_markans_hidegfront_nyomaban
4. www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=2124&hir=Sziberiai_hideg_februar_vegen
5. www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=1805&hir=2017_jeges_januarja
6. mta.hu/tudomany_hirei/durva-es-kiszamitahatatlan-teli-hidegbetoreseket-hozhat-a-jovo-110860
7. journals.ametsoc.org/view/journals/clim/33/8/jcli-d-19-0004.1.xml?tab_body=fulltext-display