2019. november 17. vasárnap
Tanulmányok

OMSZ: 2019. június 22. 10:10

Nagy csapadékot adó zivatarok

Az időjárás szempontjából június a zivatarok hónapja, rendszerint ekkor a legerősebb a légköri konvekció. 2019 júniusában gyakran találkozhattunk nagy csapadékkal járó zivatarokkal, amelyek főbb jellemzője a kisebb területeken, vagy egy hosszabb vonal mentén kialakuló felhőszakadás volt, amelynek során egy-két óra leforgása alatt 40 mm-t is meghaladó eső zúdult a talajra. Az ilyen helyzetek velejárója, hogy néhány tíz kilométerrel távolabb minimális, vagy semmi csapadék nem fordul elő. Az alábbiakban bemutatásra kerülő 2019. június 16-i Tokaj környéki, illetve június 19-i fonyódi 90 mm-t meghaladó, rendkívüli mennyiségű esővel fémjelzett napok ilyen szempontból tipikusnak tekinthetők.

Horváth Ákos


A zivatarok kis skálájú, 10 kilométer nagyságrendű jellegzetes időjárási objektumok. Kialakulási helyük sok szempontból véletlenszerű, azonban legtöbbször van egy jellegzetes, nagyobb, szinoptikus skálájú környezet, amely meghatározza a konvekció lefolyását, erősségét.


Lassú hidegfront mentén mozgó zivatarok, ütköző zivatarvonalak (2019. június 16.)

2019. június 16-án a szinoptikus skálájú szervező rendszer egy gyenge hidegfront volt (1. ábra). A hidegfront a talaj közelben, jelentősebb csapadék és viharos szél nélkül, a hajnali órákban érte el az országot, és a déli órákig a Dunántúl középső térségéig jutott. Ekkor kezdtek a front mentén kialakulni az első zivatarok, amelyek gyakran a front mozgásával ellenkező irányba fejlődtek. A Balatontól délre fejlődő zivatarok kezdetben alig mozdultak, illetve az intenzív fejlődés során egy ideig látszólag visszafordították a hidegfrontot. A lassan mozgó hidegfront irányával újra és újra szembe fejlődő (ezáltal egy-egy terület fölött sokáig fennmaradó) zivatarok végig kisérték a front átvonulását. Az átvonuló rendszer így többfelé 40 mm-t meghaladó mennyiségű csapadékot okozott először a Dunántúlon, majd az Alföldön. A zivatarok kialakulásához szükséges labilitást a magasban beáramló hideg levegő biztosította (2. ábra), igen magas, 3000 J/kg-t meghaladó konvektív hasznosítható potenciális energiát keltve (3. ábra).

A június 16-i zivatarrendszer során azonban a legtöbb csapadékot Tokaj térségében mérték, ahol 1 óra leforgása alatt 60 mm-t elérő mennyiséget mért az OMSZ automata műszere, 24 óra alatt pedig 91.4 mm csapadék jött össze. Ennél is több, mindösszesen 144.4 mm csapadékot mért 24 óra alatt a rakamazi MET-ÉSZ észlelő.

A Tokaj környéki nagy csapadék meteorológiai háttere összetettebb volt, mivel azt két irányból érkező zivatar vonal találkozása okozta. Nyugatról az országon lassan átvonuló front menti zivatarok mellett északról is kialakult egy zivatarvonal. Ez utóbbit, a Kárpátokat északról megkerülő és a Sátoraljaújhely-Záhony közötti szélcsatornán beáramló hidegfronti ág keltette. A két egymás felé mozgó rendszer ütközése következtében egy hosszú zivatarvonal alakult ki, amelyben egymást érték az újra felépülő zivatarcellák, és okozták a rendkívül nagy csapadékot (4. a-c ábrák). 

A zivatarok lefolyását az egy percre interpolált radar képekből készített filmen jól lehet követni

 
Vonal mentén kialakuló zivatarok (2019. június 19.)

Az előző esettel szemben 2019. június 19-i helyzetet az jellemezte, hogy vonal mentén alakultak ki a zivatarok, azonban a vonalak nem, vagy csak nagyon lassan helyeződtek át. Ezúttal azonban hiányzott a szinoptikus skálájú rendező objektum, mindössze egy nagyon gyenge ciklonális görbületű mezőt lehetett analizálni (5. ábra). A légköri labilitás ezúttal is magas volt, bár nem érte el a három nappal korábbi értéket. A budapesti 12 UTC-s rádiószondás mérés alapján a hasznosítható konvektív energia az 1800 J/kg körül alakult, és a magasban gyenge, de határozottan délies alapszél fújt (6. ábra).

Ilyen időjárási helyzetben alakultak ki az első zivatarcellák, amelyekből rövidesen egy, a Dunántúlt átszelő zivatarvonal lett. A zivatarvonal cellái keletről és nyugatról egyaránt magukhoz szívták a talaj közeli nedves levegőt, ahogy azt a Balaton térségét mutató részletesebb analízis mutatja. (7. ábra). A Fonyód térségében létrejött cella szokatlanul hosszú életű volt, és mintegy másfél órán keresztül egy helyben állt. Mint azt a 8. ábra vertikális radarmetszet sorozatán látható, a cella végig egy viszonylag kis területen adta ki magából a csapadékot, és így tudott 1 óra alatt közel 70 mm eső lehullani Fonyódon. A zivatar egy helyben maradása és hosszú élettartama azzal magyarázható, hogy a cella déli irányba, a beáramló és tápanyagul szolgáló áramlás irányába fejlődött, az alapáramlás viszont folyamatosan ellenkező, azaz északi irányba mozdította el.

A fonyódi rendszerből összesen kb. 90 mm csapadék hullott, majd egy esti zivatar hozzájárulásával 117.8 mm csapadék jött össze 24 óra alatt. A vonal mentén fejlődő zivatarrendszer sajátosságához hozzátartozik, hogy légvonalban 20 km-rel keletre alig 5 mm csapadék esett, kevéssel távolabb pedig egyáltalán nem volt eső.

A fentiekhez hasonló mechanizmussal aznap több vonal mentén fejlődő zivatarrendszer is létrejött. Az Alföld középső területeitől a Börzsönyig húzódó rendszerben Budapesttől délre Gyálon 50.9, a Börzsönyben Pencen 80.4 mm-t mértek a műszerek. Egy harmadik vonal az Alföld délkeleti területeitől a Tisza vonalában (Szolnok 67.5 mm) egészen a Bükk hegységig okozott intenzív csapadékot, villámárvizeket.

Az egy percre interpolált radar képek segítségével lehet követni a zivataros periódust


Összefoglalva elmondható, hogy az elmúlt napok konvektív helyzeteit elsősorban a lokálisan kiugró, több helyen egy havi átlagot is meghaladó csapadék, és ennek hatására létrejövő villámárvizek jellemezték.

 1. ábra

1. ábra
Időjárási helyzet 2019. június 16. 14 órakor (12 UTC) az ECMWF analízise alapján.
Az ország középső részén gyenge hidegfront vonult keresztül.
A folytonos vonalak a tengerszinti légnyomást, a színezett területek a 850 hPa hőmérsékletet,
a szélzászlók a 925 hPa szint szélviszonyait mutatják.

 2. ábra

2. ábra
A középső troposzféra állapota 2019. június 16. 12 UTC-kor az ECMWF analízise alapján.
A magasban a délnyugati irányból jövő hideg beáramlás növelte a térség konvektív instabilitását.
A színezett területek az 500 hPa hőmérsékleti eloszlását, a folytonos vonalak a nyomásszint magasságát mutatják.

3. ábra 

3. ábra
A szegedi rádiószondás mérés 2019. június 16. 12 UTC-kor.
A piros terület nagysága jól mutatja az erős konvektív instabilitást.

4a. ábra 4b. ábra 4c. ábra

4. ábra
Zivatarvonalak találkozása a keleti országrészben az OMSZ radarmérései és a MEANDER analízise alapján.
A nyilak az egyes gócok áthelyeződési irányát mutatják. a) 2019. június 16. 17:00 UTC; b) 17:20 UTC; c) 19:10 UTC.

5. ábra

5. ábra
Időjárási helyzet 2019. június 19. 6 UTC-kor az ECMWF analízise alapján.
Az ország időjárását gyenge ciklonális görbületű, de alapvetően alacsony gradiensű izobárikus mező
(ún. izobárikus mocsár) határozta meg.

A folytonos vonalak a tengerszinti légnyomást, a színezett területek a 850 hPa hőmérsékletet,
a szélzászlók a 925 hPa szint szélviszonyait mutatják.

6. ábra

6. ábra
A budapesti rádiószondás mérés 2019. június 19. 12 órakor (12 UTC).
Az instabil légkörben mérsékelt, de egyértelmű déli áramlás volt.

7. ábra

7. ábra
A radarjelek és a felszíni szélmező (MEANDER analízis) mutatják a nedvesség összeáramlásra épülő
Fonyód körüli zivatarvonal kialakulását 2019. június 19. 10:30 UTC-kor.

8. ábra

8. ábra
A fonyódi felhőszakadás képe vertikális radar metszeten.
A térképeken vonal jelzi a vertikális metszet irányát és a radar képet, illetve
az ábrán F betű jelzi Fonyód helyét a térképen és a metszeten.


 

Tanulmányok