Intenzívebbé váló csapadékhullás – mit mutatnak a hosszú idősorok?

Lakatos Mónika és Hoffmann Lilla

Az elmúlt napok felhőszakadásai az éghajlati változásokra irányítják a figyelmet. Míg a hőmérséklet egyértelmű emelkedést mutat addig a csapadék nagy térbeli és időbeli változékonysága miatt az éghajlatváltozás hatására bekövetkező egyirányú változásait nehezebb kimutatni. Az IPCC 5. értékelő jelentése (2014) szerint bizonyos szélsőségek, így mind a nagy csapadékok, mind az aszályos időszakok gyakoribbá váltak egyes régiókban az emberi tevékenység miatt.

Az OMSZ éghajlati adatbázisa alapján végzett vizsgálatok szerint a csapadék szélsőséges jellege fokozódott Magyarországon is. Ha megnézzük, hogyan változott a 40 mm fölötti napok számának előfordulása 1961-től kezdődően négy harmincéves periódusban, akkor látható, hogy az „erősen csapadékos” napok száma az 1961–1990-es normál időszakban, országos átlagban 15 volt (1. ábra). A legutóbbi harminc évet azonban már 19 ilyen „erősen csapadékos”nap jellemzi.

A 2. ábrán az 1901 óta az egy nap alatt lehullott legnagyobb csapadékmennyiségeket ábrázoltuk 131 mérőállomás ellenőrzött, homogenizált (MASHv3.03) hosszú adatsora alapján. A Dunántúl és az Északi középhegység területei a legveszélyeztetettebbek, ezekben a régiókban többször mértünk 100 mm fölötti értéket. A 24 óra alatt lehulló 40-60 mm csapadék azonban nem csak a hegyekben, vagy a dombvidéken okozhat károkat az épített vagy a természeti környezetben. A klímaváltozás hatásaira való felkészülés egyik eleme lehet, ha a felhőszakadásokból származó vizeket úgy tartjuk vissza, hogy egyrészt megelőzzük a lehetséges károkat, másrészt később a száraz időszakokban a vizet újra hasznunkra tudjuk fordítani.

1. ábra: 40 mm-t meghaladó csapadékú napok átlagos száma
131 állomás homogenizált, ellenőrzött adatsora alapján

2. ábra: Maximális napi csapadékösszegek 1901 óta