Megjelent Anais, a szezon első trópusi ciklonja az Indiai-óceán déli részén. Útja nyomon követhető a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization – WMO) honlapján a "Current Tropical Cyclone Information" című oldalon: severe.worldweather.wmo.int/tc/swi/.

Elkészült a EUMETSAT szeptemberi időjárási kisfilmje. Az Európa térségét mutató képek a EUMETSAT Meteosat-9 műholdjától származnak, amely 36.000 km-es magasságban, geostacionárius pályán kering.

A Prapiroon tájfun a 22. trópusi ciklon, ami a Csendes-óceán északnyugati részén keletkezett. Ez is jelzi, hogy az idei év igen aktív a trópusi ciklonok keletkezésének szempontjából. A Nasa Terra és Aqua holdjai a ciklon felett elhaladva képet készítettek a jelenségről, melyeken megfigyelhető a ciklon.

Grönlandi jégminták vizsgálata arra mutatott rá, hogy a Római Birodalom és a kínai Han dinasztia idején az egy főre jutó globális metánkibocsátás sokkal jelentősebb volt, mint eddig hitték, írja a Nature folyóiratban megjelent legújabb tanulmány.

2012. szeptember 11-én az Atlanti-óceán fölött egy trópusi depresszió alakult ki, amely a Nadine nevet kapta. Nadine másnap trópusi viharrá fejlődött, majd szeptember 12. és október 1. között váltakozva gyengült vagy erősödött. Ezen időszak során felvette a trópusi vihar, a szubtrópusi vihar, sőt még az 1-es kategóriájú hurrikán jellemzőit is.

2012. október 8-án az Atlanti-óceán felett afrikai partjainál a meteorológiai műholdak nagymennyiségű port észleltek. A sivatagi homokot Nyugat-Szahara és Mauritánia felől a keleties passzát szelek jutatták az óceán fölé, mely már a Zöldfoki Köztársaság szigeteit is elérte.

A Kamcsatkai-félszigeten található Shiveluch vulkán a Kliuchevckaya vulkáncsoport legnagyobb és legaktívabb tagja. Az elmúlt 10000 év során 60 robbanásos kitörése volt, a két legnagyobb 1854-ben és 1956-ban. Az 1999-es kitörése óta folyamatosan aktív.

Két katona holttestére bukkantak az olaszországi Dolomitok egyik gleccserén. Valószínűleg 1918-ban, az első világháborúban eshettek el. A felfedezés egyben felhívja a figyelmet a klímaváltozás miatt gyorsan olvadó európai gleccserekre is.

A halak átlagos mérete egyre kisebb lehet a század közepére, mert a klímaváltozás következtében csökken az oxigén mennyisége az óceánok vizében. Ez egyben a halászat számára a csökkenő fogást is jelenti.

Ókori pollen és szén maradványait őrzi üledékében a Nílus deltája. A maradványok az ősi szárazságok és tüzek történetét dokumentálják, többek között egy hatalmas szárazságét is, amely 4200 évvel ezelőtt, kapcsolódhatott az egyiptomi Óbirodalom bukásához.