2021. évi éghajlati állapotértékelő: extrém események és jelentős hatások

Rekordmeleg hétéves időszak, a tengerszint emelkedés a csúcson

A 2021-es év első kilenc hónapjának adatain alapuló jelentés szerint az elmúlt hét év várhatóan a legmelegebb hét év lesz.  Az év eleji átmeneti hűlést okozó „La Niña” esemény miatt 2021 várhatóan „csak” az ötödik-hetedik legmelegebb év lesz. Ez azonban nem fordítja meg a hőmérséklet-emelkedés hosszú távú trendjét. A globális tengerszint emelkedése 2013 óta felgyorsult, újabb csúcsot ért el 2021-ben, emellett az óceánok folyamatosan melegszenek és savasodnak.

A globális éves átlaghőmérséklet eltérései az iparosodás előtti állapotokhoz képest (1850–1900)
hat globális hőmérsékleti adatbázis alapján

A jelentés egyesíti az Egyesült Nemzetek Szervezetének több intézményétől, a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatoktól és tudományos szakértőktől származó adatokat, eredményeket. Kiemeli az élelmezésbiztonságra és a népességmozgásra gyakorolt hatásokat, a létfontosságú ökoszisztémák romlását, és azt, hogy a fenntartható fejlődési célok elérése veszélybe került.

„A WMO előzetes értékelője a legújabb tudományos bizonyítékokból merít, amelyek megmutatják, hogyan változik meg a bolygónk a szemünk láttára. Az óceán mélyétől a hegycsúcsokig, az olvadó gleccserektől az időjárási katasztrófákig mindenütt látjuk, hogy a természeti és társadalmi rendszerek világszerte pusztulást szenvednek. A COP26 konferencia fordulópontot kell, hogy jelentsen az emberiség és a bolygó számára” – mondta António Guterres ENSZ-főtitkár.

„A tudósok tisztában vannak a tényekkel. Most a döntéshozókon a sor, hogy egyértelmű lépéseket tegyenek. Az ajtó nyitva; megvannak a megoldások. A COP26-nak fordulópontnak kell lennie. Most kell cselekednünk – határozottan és egyben szolidárisan –, hogy megóvjuk jövőnket és megmentsük az emberiséget” – mondta Guterres egy videós nyilatkozatában.

„Grönland legmagasabb csúcsán először esett az eső, nem pedig havazott. A kanadai gleccserek gyorsan olvadtak. Kanadában és az Egyesült Államok Kanadával határos részein egy hőhullám során közel 50 Celsius fokra emelkedett a hőmérsékletet egy British Columbia állambeli faluban. A kaliforniai Death Valley-ben 54,4 fokot mértek az Egyesült Államok délnyugati részét sújtó hőhullámok egyike során, miközben a Földközi-tenger számos részén rekordmeleg volt. A rendkívüli hőséget gyakran pusztító tüzek kísérték” – mondta Prof. Petteri Taalas, a WMO főtitkára.

„Néhány óra leforgása alatt egyhavi mennnyiségű csapadék hullott le Kínában, Európa egyes részein pedig súlyos áradások pusztítottak, melyek több tucat áldozatot követeltek, és milliárdos gazdasági veszteséget okoztak. Dél-Amerika szubtrópusi régióiban két egymást követő aszályos év miatt több, óriási vízgyűjtő területtel rendelkező folyó vízhozama csökkent, és a mezőgazdaságot, a közlekedést és az energiatermelést is érintette ez a komoly aszály” – mondta Taalas professzor.

„Az extrém események már átlagosnak számítanak” – mondta Taalas professzor. "Egyre több tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezek egy része az ember által előidézett éghajlatváltozás nyomán lépett fel."

„Az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának jelenlegi növekedési üteme mellett az évszázad végére az iparosodás előtti szinthez képa Párizsi Megállapodásban kitűzött 1,5-2 Celsius foknál jóval nagyobb hőmérséklet-emelkedést fogunk tapasztalni est” – mondta Taalas professzor. „A COP26 egy jó lehetőség arra, hogy megakadályozzuk ezt.”

A 2021-es előzetes éghajlati állapotértékelőt az ENSZ éghajlat-változási tárgyalásai konferenciájának (COP26) kezdetén tették közzé Glasgow-ban. A beszámoló egy pillanatképet nyújt az olyan éghajlati mutatókról, mint az üvegházhatású gázok koncentrációja, a hőmérséklet, az időjárási szélsőségek, a tengerszint, az óceánok felmelegedése és savasodása, a gleccserek visszahúzódása és a jégolvadás, valamint a társadalmi-gazdasági hatások. Interaktív történeti áttekintő is tartozik hozzá.

Ez az egyik olyan kiemelt tudományos jelentés, ami a tárgyalások alapjául szolgál. A jelentést a WMO, az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) és a Met Office (Egyesült Királyság nemzeti meteorológiai szolgálata) által szervezett Tudományos pavilonban mutatják be a konferencián. A COP26 során a WMO továbbá két új kezdeményezést indít el: a “Víz és Éghajlat Koalíciót” a víz- és éghajlati intézkedések koordinálására, valamint a “Szisztematikus Megfigyelések Finanszírozását” az időjárási és éghajlati megfigyelések és előrejelzések javítása érdekében, amelyek létfontosságúak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz.

„Ez a jelentés azt az üzenetet közvetíti, hogy az éghajlatváltozás valós és a jelenben zajlik: a tengerek szintje emelkedik, a gleccserek olvadnak és gyakoribbá válnak az árvizek és az erdőtüzek. Világszerte ezek a változások már most is hatással vannak a közlekedési, egészségügyi és élelmiszer ellátó rendszereinkre” – mondta Sir Patrick Vallance, az Egyesült Királyság kormányának tudományos főtanácsadója.

„Folytatnunk kell az alapkutatást, hogy megértsük az éghajlati hatások kiterjedését és mértékét. Most kell cselekednünk, hogy enyhítsük a legrosszabb következményeket, és alkalmazkodjunk a várhatóan bekövetkező változásokhoz. Alapvető fontosságú, hogy a vezetők a COP26-on elköteleződjenek a felmelegedés 1,5 Celsius fokra való korlátozásában mindannyiunk és a bolygó védelmében” – mondta Sir Patrick. Ő és más nemzetközi tudományos tanácsadók nyílt levelet írtak alá a COP26 előtt, hangsúlyozva, hogy "a sürgős éghajlatvédelmi intézkedések mellett egyértelmű tudományos érvek szólnak".

Az éghajlati állapotértékelő jelentés főbb megállapításai

Üvegházhatású gázok

2020-ban az üvegházhatású gázok koncentrációja új csúcsokat ért el. A szén-dioxid (CO₂) szintje 413,2 ppm, a metán (CH₄) 1889 ppb és a dinitrogén-oxid (N₂O) szintje 333,2 ppb volt, ami 149, 262 és 123%-a az iparosodás előtti (1750) szintek. A növekedés 2021-ben is folytatódott.

Globális átlagos koncentráció 1984 és 2020 között: CO2 ppm-ben (balra),
CH4 ppm-ben (középen) és az N₂O ppm-ben (jobbra); a piros vonal a havi átlag

Hőmérsékletek

A 2021-es globális átlaghőmérséklet (január-szeptemberi adatok alapján) körülbelül 1,09 Celsius fokkal haladta meg az 1850-1900 közötti átlagot. Jelenleg a WMO által az elemzésben használt adatbázisok a 2021-es évet a hatodik vagy a hetedik helyre sorolják. Az év végén még változhat a helyezés.

Mindazonáltal valószínű, hogy 2021 az 5. és a 7. legmelegebb év között lesz, és hogy a 2015 és 2021 közötti 7 év a legmelegebb hétéves időszak lesz. Az is sejthető, hogy a 2021-es év kevésbé lesz meleg, mint az elmúlt évek az év eleji mérsékelt La Niña hatás miatt. A La Niña átmeneti hűsítő hatással bír a globális középhőmérsékletre, és befolyásolja a regionális időjárást és éghajlatot. A La Niña hatása egyértelműen látható volt a trópusi Csendes-óceánon 2021-ben. Az utolsó jelentős La Niña esemény 2011-ben lépett fel. A 2021-es év 0,18 – 0,26 Celsius fokkal lesz melegebb, mint 2011 volt.

Ahogy a 2020–2021-es La Niña esemény lecsengett, a havi globális hőmérséklet emelkedni kezdett. A 2016-os év, amely egy erős El Niño idején kezdődött, továbbra is a legmelegebb év a legtöbb vizsgált adatbázison.

 
A felszínközeli léghőmérséklet eltérése az 1981–2010 közötti átlagtól 2021. január és szeptember között;
az adatok az ERA5 reanalízisekből származnak (Forrás: C3S/ECMWF)

Óceánok

A Föld-rendszerben felhalmozott hő körülbelül 90%-a az óceánokban raktározódik, amit az óceán hőtartalmával mérünk. Az óceánok felső 2000 méteres rétege 2019-ben tovább melegedett, és új rekordot ért el. Egy olyan elemzés, ami hét globális adatbázison alapul, azt sugallja, hogy 2020 meghaladta ezt a rekordot is. Minden adatbázis egyetért abban, hogy az óceánok felmelegedésének üteme kiemelkedően gyors az elmúlt két évtizedben, és várhatóan a jövőben is tovább fognak melegedni.

Az óceánok nagy része legalább egy „erős” tengeri hőhullámot élt át 2021-ben valamikor – kivéve a Csendes-óceán keleti egyenlítői részét (a La Niña miatt) és a Déli-óceán nagy részét. A Laptev- és a Beaufort-tengeren az Északi-sarkvidéken „súlyos” és „extrém” tengeri hőhullámok léptek fel 2021 januárja és áprilisa között.

Az óceánok az emberi eredetű CO₂ légkörbe történő éves kibocsátásának körülbelül 23%-át nyelik el, így egyre savasabbá válnak. A nyílt óceánfelszín pH-ja világszerte csökkent az elmúlt 40 évben, és a jelenlegi érték legalább 26 000 éve a legalacsonyabb. Ahogy az óceán pH-ja csökken, a légkörből származó CO₂-elnyelő képessége is csökken.

 
A globális óceáni hőtartalom 1960–2020 közötti átlagának idősora (2005–2017-es átlaghoz viszonyítva) és
szórása Von Schuckmann et al., 2020 nyomán

Tengerszint

A globális átlagos tengerszint-változás elsősorban az óceánok felmelegedésének a következménye a tengervíz hőtágulása miatt. Ezen kívül a szárazföldi jégolvadás is emeli a tengerszintet.

Az 1990-es évek eleje óta nagy pontosságú magasságmérő műholdakkal mérve a globális átlagos tengerszint-emelkedés 1993 és 2002 között évi 2,1 mm volt, 2013 és 2021 között pedig ennek kétszerése, évi 4,4 mm. Ez leginkább a gleccserek és jégtakarók felgyorsult jégvesztésének volt köszönhető.

A globális átlagos tengerszint alakulása 1993 januárjától 2021 szeptemberéig;
adatforrás: AVISO magasságmérés (www.aviso.altimetry.fr)

Tengeri jégkiterjedés

Az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró maximumának mérete az 1981–2010-es átlag alatt volt márciusban. A tengeri jég kiterjedése ezután gyorsan csökkent júniusban és július elején a Laptev-tenger és a Kelet-Grönland-tenger régiójában. Ennek eredményeként július első felében rekordalacsony volt az északi-sarkvidéki tengeri jégkiterjedés.

Ezután augusztusban lassult az olvadás, és a minimális szeptemberi kiterjedés (az olvadási szezon végén) nagyobb volt, mint az elmúlt években, 4,72 millió km². Ugyanakkor ez volt a 12. legalacsonyabb minimális jégkiterjedés a 43 éves műholdas mérési soron. Ez jóval az 1981–2010-es átlag alatt érték. A tengeri jég kiterjedése a Grönland-tenger keleti részén rekordalacsony volt.

Az antarktiszi tengeri jég általában közel volt az 1981–2010-es átlaghoz, a maximális kiterjedést korán, augusztus végén érte el.

Gleccserek és jégtakaró

Az észak-amerikai gleccserek tömegvesztése felgyorsult az elmúlt két évtizedben, a 2015–2019-es időszakban csaknem megkétszereződött a 2000–2004-es időszakhoz képest. A kivételesen meleg, száraz nyár 2021-ben Észak-Amerika nyugati részén komoly nyomot hagyott a régió hegyi gleccserein.

A grönlandi jégtakaró olvadásának mértéke még közel volt a sokéves átlaghoz a nyár elején. 2021 augusztusában azonban a hőmérséklet és az olvadékvíz lefolyása is jóval normál feletti értékeket mutattak az augusztus közepén kialakult meleg, párás légtömegek érkezése miatt.

Augusztus 14-én több órán át esett az eső a “Summit” állomáson (3216 m), és a levegő hőmérséklete körülbelül kilenc órán keresztül fagypont felett maradt. Korábban nem érkezett jelentés arról, hogy a csúcson a csapadék eső formájában hullott volna. Az elmúlt kilenc év során ez a harmadik alkalom volt, hogy a “Summit” mérőhelyen fagypont felett volt a hőmérséklet. A jégfurat analízisek azt mutatják, hogy a XX. században csak egy ideihez hasonló olvadási esemény történt.

 
Globális gleccser tömegmérleg 1950 és 2020 között 40 referenciagleccser alapján;
a mértékegység: m w.e. (meters of water equivalent) ami az a vízmagasság,
amit az elveszett jég megolvasztásával s annak a gleccserek közötti egyenletes elosztásával kapnánk;
az adatok és képek forrása: World Glacier Monitoring Service (World Glacier Monitoring Service)

Szélsőséges időjárási események

Rendkívüli hőhullámok sújtották Észak-Amerika nyugati részét júniusban és júliusban, sok helyen 4-6 Celsius fokkal megdőltek az állomási rekordok, több száz áldozata volt a hőségnek. British Columbia déli, illetve középső részén fekvő Lytton területén június 29-én elérte a hőmérséklet a 49,6 Celsius fokot, 4,6 fokkal megdöntve ezzel a korábbi kanadai rekordot, majd másnap tűz pusztított ugyanitt.

Az Egyesült Államok délnyugati részén is többször volt hőhullám. A kaliforniai Death Valley-ben július 9-én 54,4 Celsius fokot mértek, ami hasonló a 2020-as értékhez. Ez a legmagasabb hőmérsékleti érték a világon az 1930-as évek óta. Rekordmeleg volt a nyár az Egyesült Államok kontinentális területének átlagában.

Több jelentős erdőtűz pusztított. Az észak-kaliforniai Dixie-ben július 13-án kezdődött, majd október 7-ig mintegy 390.000 hektár égett le. Ez volt az eddigi legnagyobb tűzvész Kaliforniában.

Az extrém hőség a tágabb mediterrán térséget is érintette. Augusztus 11-én egy szicíliai agrometeorológiai állomáson elérte a hőmérséklet a 48,8 Celsius fokot, ami új, ideiglenes európai rekord (hitelesítésre vár), míg a tunéziai Kairouan-ban 50,3 fokot mértek. Montoro (47,4 °C) augusztus 14-én állította fel Spanyolország országos rekordját, míg Madridban, ugyanezen a napon volt eddig a legmelegebb, 42,7 fokot mértek.

Július 20-án Cizre (49,1 °C) állomáson új török országos rekord született, Tbilisziben (Georgia) pedig az eddigi legmagasabb hőmérsékletet mérték (40,6 °C). A régióban többfelé súlyos erdőtüzek pattantak ki, amelyek különösen súlyosan érintették Algériát, Dél-Törökországot és Görögországot.

Február közepén szokatlanul hideg időjárás sújtotta az Egyesült Államok középső és Mexikó északi részét. A legsúlyosabb hatások Texasban voltak, ahol utoljára 1989-ben volt hasonlóan alacsony a hőmérséklet. Április elején egy rendkívüli tavaszi hidegbetörés Európa számos részét érintette.

Csapadék

Július 17. és 21. között rendkívüli mennyiségű csapadék hullott a kínai Henan tartományban. Zsengcsou városában július 20-án 201,9 mm-nyi eső esett egy óra alatt (kínai országos rekord), 382 mm 6 óra alatt, és 720 mm az egész esemény során, ami több, mint az éves átlag. A hirtelen áradások során több mint 302 haláleset történt, és 17,7 milliárd dolláros gazdasági veszteséget jelentettek.

Nyugat-Európa július közepén az eddigi legsúlyosabb árvizeket élte át.

Németország nyugati és Belgium keleti részén nagy területen 100-150 mm zúdult le július 14-15-én a már telített talajra, ami áradásokat, földcsuszamlásokat idézett elő, és több mint 200 ember halálát okozta. A legnagyobb napi összeget, 162,4 mm-t, Wipperfürth-Gardenauban (Németország) mérték.

Az év első felében tartósan átlagon felüli esőzéseket tapasztaltak Dél-Amerika északi részén, különösen az Amazonas-medence északi területein. Emiatt jelentős és hosszan tartó áradások léptek fel az említett térségben. A Rio Negro folyón (Brazília), Manausnál rekord magas vízszintet mértek. Az árvizek Kelet-Afrika egyes részein is pusztítottak, Dél-Szudánt pedig különösen súlyosan érintették.

Dél-Amerika szubtrópusi régióinak nagy részén az elmúlt két egymást követő évben is igen nagy volt a szárazság. A csapadék jóval átlag alatti volt Brazília déli részén, Paraguayban, Uruguayban és Argentína északi területein. Az aszály jelentős mezőgazdasági veszteségekhez vezetett, amit a július végi hidegbetörés tovább növelt. E két hatás miatt Brazília számos kávétermesztő vidékén károsodtak az ültetvények. A folyók alacsony szintje miatt csökkent a vízenergia-termelés és zavarok alakultak ki a folyami közlekedésben is.

A 2020 januárjától 2021 augusztusáig tartó 20 hónap volt a legszárazabb az Egyesült Államok délnyugati részén. Az új, rekordalacsony csapadékmenyiség jóval, több mint 10%-kal marad el az előző rekordtól. A kanadai termécsbecslések szerint a búza- és repcetermesztés 2021-ben 30-40%-kal alulmúlja a 2020-as szintet. A szárazság nyomán élelmezési válság lépett fel az indiai-óceáni Madagaszkár egyes részein.

Globális csapadék anomália 2021. január-szeptemberében, referencia-időszak: 1951–2000;
a kék szín több csapadékot jelez, mint a sokéves átlag, míg a barna a szokásosnál kevesebbet;
a szín sötétsége az eltérés mértékét jelzi
(Forrás: Global Precipitation Climatology Center (GPCC), Deutscher Wetterdienst, Németország)

A szélsőséges időjárási jelenségek és az éghajlatváltozás kapcsolata: hozzárendelési tanulmányok

Az előzetes, gyors „hozzárendelési” tanulmányok már elkészültek az északnyugat-amerikai júniusi és júliusi hőhullámra, valamint a júliusi nyugat-európai áradásokra vonatkozóan. A Csendes-óceán északnyugati részén tapasztalható hőhullám elemzése során megállapították, hogy még mindig ritka vagy nagyon ritka a mai éghajlaton hőhullám ebben a réigóban, és az éghajlatváltozás nélkül gyakorlatilag lehetetlen lett volna a kialakulása.

A nyugat-európai árvizek kapcsán kiderült, hogy a heves esőzések valószínűségét az éghajlatváltozás egyértelműen növeli.

Általánosabban fogalmazva, az ehhez hasonló események jól illeszkednek a változás folyamatába. Már az IPCC Sixth Assessment Report (AR6) is arra a következtetésre jutott, hogy Észak-Amerikában és a Földközi-tengeren megnőtt a hőhullámok gyakorisága. Észak-Amerikában közepes, a Földközi-tenger térségében pedig magas megbízhatósággal állítható, hogy az emberi tevékenység hozzájárul a hőhullámok gyakoriság növekedéséhez.

Az IPCC arról is beszámolt, hogy Kelet-Ázsiában megnövekedett a heves csapadék mennyisége, de ott az emberi befolyás mértéke kevésbé bizonyított. Észak-Európában viszont nagy biztonsággal kijelenthető, hogy az emberi tevékenység hozzájárul a heves csapadékok kialalkulásához, míg Nyugat- és Közép-Európában alacsony a bizonyosság foka.

Társadalmi-gazdasági és környezeti hatások

Az elmúlt tíz évben megnőtt a konfliktusok, a szélsőséges időjárási események és a gazdasági válságok gyakorisága és intenzitása. Ezeket tovább súlyosbította a COVID-19 világjárvány. Nőtt az éhinség, megtorpant az élelmezésbiztonság javulása irányában több évtizedes előrehaladás.

Az alultápláltság 2020-ban érte el a csúcsát (768 millió ember), majd ezt követően az előrejelzések szerint az éhezés 2021 végére körülbelül 710 millió embert fog érinteni, ez 9%-os csökkenés. 2021 októberében azonban a számok sok országban már magasabbak voltak, mint 2020-ban. Kiugró növekedés (19%) leginkább azoknál a csoportoknál volt érezhető, akik már egyébként is élelmiszerválságtól szenvedtek, vagy kiemelkedően súlyos helyzetben vannak (IPC/CH fázis 3 vagy magasabb). A 2020-as 135 millióról 2021 szeptemberére 161 millióra nőtt az ily módon érintett lakosság száma.

Ezeknek a válságoknak a másik szörnyű következménye az volt, hogy egyre többen kellett, hogy szembe nézzenek az éhezéssel és a megélhetésük teljes összeomlásával (IPC/CH 5. fázis), főleg Etiópiában, Dél-Szudánban, Jemenben és Madagaszkáron (584.000 ember).

A 2020/2021-es La Niña eseményhez köthető szélsőséges időjárás megváltoztatta az esős évszakokat, ami zavarokat okozott a megélhetésben és a mezőgazdasági termelésben szerte a világon. A 2021-es csapadékos évszakban bekövetkezett szélsőséges időjárási események súlyosbították az egyébként is meglévő válságokat. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika nagy részén az egymást követő aszályok mellett erős viharok, ciklonok és hurrikánok pusztítottak, amelyek jelentősen befolyásolták a megélhetést és a visszatérő időjárási katasztrófák hatásaiból való kilábalás képességét.

A szélsőséges időjárási események, amelyek gyakran súlyosabbak az éghajlatváltozás miatt, jelentős és sokrétű hatást gyakoroltak a lakosság mozgására, a kitelepítésére, sőt, a már kitelepített populáció sebezhetősége is növekedett az év során. Afganisztántól Közép-Amerikáig aszályok, áradások és egyéb szélsőséges időjárási események sújtják azokat, akik legkevésbé vannak felkészülve a változásokra és gyenge az alkalmazkodó képességük.

Az ökoszisztémákat – beleértve a szárazföldi, édesvízi, tengerparti és tengeri ökoszisztémákat – is súlyosan érinti a változó éghajlat. Élővilágunk soha nem látott mértékben degradálódik, aminek üteme várhatóan felgyorsul a következő évtizedekben. Az ökoszisztémák hanyatlása korlátozza az emberi jólét támogatására szolgáló képességüket, és rontja az alkalmazkodási lehetőségeket.

Forrás: public.wmo.int/en/media/press-release/state-of-climate-2021-extreme-events-and-major-impacts