Időjárási összefoglaló az 53. Kékszalag vitorlásversenyről

A verseny kezdetén a több napja kitartóan fújó északnyugati szél gyorsan legyengült és a Balaton helyi cirkulációs rendszere átvette az irányítást. Emiatt eleinte a déli part közelében volt élénkebb a szél, ezért Kenese irányába sokan ezt a déli utat választották. Ez az ág azonban hamarosan legyengült és a víz felett egy egységes leáramlási rendszer alakult ki, amely nagyobb szélcsendes területek kialakulását eredményezte. A viszonylag hűvös vízfelszín felett 15-20 m magasban létrejött egy egyenletes, a tó közepétől kifelé fújó gyenge áramlás, amely lehetővé tette a magas árbócú katamaránoknak, hogy teljesen elszakadjanak a hagyományos hajóktól. Amíg a keleti medencében már halódott a szél, a középső és nyugati medencében kitartott a mérsékelt légmozgás, így az első nap délutánján az oda átjutó katamaránok külön versenyt vívhattak egymással.

A keleti medencében csak időnként feltámadó nagyon gyenge légmozgás délutánra Siófoknál összetorlasztotta a hajókat, amelyek jórészt csak az esti órákra érték el a Tihanyi szorost. Az első éjszaka, illetve a második nap legnagyobb részt ugyancsak a tavi cirkuláció jegyében telt, éjszaka a part felől, nappal a víz felől alakult ki gyenge áramlás, amely időnként délnyugati komponenst is felvett. A második napon a part vonalában kialakult gomolyfelhő sorok tovább csökkentették a tavi cirkuláció amúgy is gyenge szelét.

Változatosságot mindössze a második nap délutánján a Balatontól nyugatra megjelenő zivatarok hoztak, amelyek ugyan nem érték el a tavat, azonban környezetükben lehűtötték a levegőt. A szétáramló hideg levegő hulláma nyugatról keletre haladva rövid időre felerősítette, illetve megélénkítette a szelet, sok hajó számára lehetővé téve az útvonal teljesítését.

A második éjszaka ismét a gyenge, helyi szelek időszaka volt.

A Viharjelző Obszervatóriumból készített gyorsított filmen jól lehet követni a versenyt