HungaroMet: 2022. január 13. 15:44
Újabb fagykáros tavasz után aszályos nyár – 2021-es év agrometeorológiai áttekintése
Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila
Január
Az év elején a 2020 decemberére is jellemző enyhe, párás, esős, időjárás folytatódott, jellemzően éjszakánként is fagypont fölötti hőmérsékletekkel. Január második hetében fordult téliesebbre az idő, de ez még mindig csak a sokéves átlag körüli hőmérsékleteket jelentett, ugyanakkor hajnalonként már fagypont alá hűlt a levegő. A lehűléssel együtt a csapadék mennyisége is csökkent, és ami kevés esett, az többnyire hó formájában hullott. A hónap közepétől kezdetét vette a 2020-2021-es télre igen jellemző hőmérsékleti „hullámvasút”, melynek során tavasziasan enyhe periódusok és rövid, de igen hideg időszakok váltakoztak, egyik napról a másikra 10-15 fokos változások is előfordultak a napi hőingást leszámítva. A hidegbetörések során jellemzően hó esett, ez azonban sehol nem maradt meg tartósabban. A keleti és déli országrészben, valamint a Kisalföldön hullott több csapadék, de a talajok országszerte telítettek voltak a 2020 utolsó heteire jellemző sok eső miatt, sőt január végére az Alföldön többfelé belvizes területek is kialakultak. A talaj csak rövid időszakokra fagyott meg, akkor is csak a felső néhány centiméteres réteg, csak a homokos talajokon alakult ki vastagabb talajfagy (1. ábra). A tavaszi és téli időjárás váltakozása nem tett jót az egyébként nyugalmi időszakukat töltő növényeknek. A hónap végén a nyugati és déli országrészben már beindult a növények nedvkeringése, virágzott a mogyoró, a kertekben pedig a hóvirág.
1. ábra
5 cm-en mért talajhőmérséklet 2021. január 27-én (Celsius fok)
Február
Február első dekádját is tavasziasan enyhe, csapadékos időjárás jellemezte. A maximumhőmérsékletek nagy területen 10 fok fölött alakultak, és éjszakánként sem hűlt fagypont alá a levegő. Az esős idő hatására tovább nőtt a belvizes területek nagysága. Majd ezt az időszakot is egy hirtelen jött hidegbetörés zárta le, amikor egyik napról a másikra 15 fokot esett a hőmérséklet (2. ábra), és február közepe az évszak leghidegebb néhány napos időszakának bizonyult. A hideg keleten csapadékkal érkezett, ott 5-10 cm-es hóréteg is kialakult. A nyugalomba jutott hideg levegőben országszerte -10 fok alá csökkent a hőmérséklet, azonban ez sem bizonyult tartósnak, február harmadik hetében már ismét +10 fok fölé melegedett a levegő a Dunántúlon. A hónap második felét azonban szárazabb idő jellemezte, így szikkadni, száradni tudtak a talajok, és lassan csökkenni kezdett a belvízzel elöntött területek nagysága. Ahogy januárban, úgy februárban is az ország keleti felén hullott több csapadék, így a tél egészét tekintve keleten 20-70 mm-rel több esett a sokéves átlagnál, a Dunántúlon viszont nagy területen 20-50 mm-rel elmaradt attól. Az őszi csapadékkal együtt azonban a talaj így is országszerte feltöltődött nedvességgel. Összefüggő hóréteg csak néhány napra, rövid időszakokra alakult ki a télen. Olyan nagy hideg, mely a mezőgazdasági kultúrákat károsította volna, nem fordult elő, az őszi vetések jellemzően fejletten, jól teleltek. A tél végi enyhe idő viszont a déli országrészben a korai virágzású gyümölcsfák fejlődését már elindította, erősen fagykár-veszélyes helyzetet teremtve.
2. ábra
24 órás hőmérsékletváltozás 2021. február 11-én 19 óráig (Celsius fok)
Március
Február utolsó hetének tavasziasan meleg időjárása csak március utolsó hetében tért vissza, a hónap nagy részében északi, északkeleti áramlással hideg, többnyire száraz légtömegek alakították időjárásunkat. Így március átlaghőmérséklete a sokéves átlagnál 1 fokkal hűvösebben alakult, ugyanakkor napsütésből több jutott az ilyenkor szokásosnál. Igen gyakoriak voltak az éjszakai fagyok, többször -5, -10 fok közé hűlt a levegő. A hűvös időben a növények nem indultak túl korai fejlődésnek, így a márciusi fagyok elsősorban a déli és középső országrész még február végén virágzásnak indult kajszi- és mandulaültetvényeiben okoztak kárt. Az 5 centiméter mélyen mért talajhőmérséklet a hónap utolsó hetéig nem emelkedett a február végi értékekhez képest. Március utolsó hetében azonban hirtelen beköszöntött a meleg idő, gyors fejlődésnek indult a vegetáció. Ugyanakkor csapadék igen kevés hullott a hónap során, március közepén a déli és a keleti országrészben áztak meg a talajok, de a sokéves átlagnál így is országszerte kevesebb esett, az északi országrészben többfelé az 5 mm-t sem érte el a havi csapadékösszeg. Ez a hónap közepéig belvízzel küzdő Tisza-menti és délkeleti tájakon jól jött, ahol a tartósan belvizes foltokban sokfelé kipusztult a vetés. Az ország nagy részén azonban március végére kritikusan szárazzá vált a talajok felszín közeli rétege (3. ábra), csak az ősz, illetve tél folyamán feltöltődött mélyebb rétegek maradtak közel telítettek. A tavaszi gabonák vetését így száraz, poros felszínen kezdték meg.
3. ábra
Talajnedvesség a növények számára hasznosítható vízkészlet százalékában
a talaj felső 20 centiméteres rétegében 2021.március 30-án (%)
Április
Igen szeszélyes idővel indult az április, nyárias meleg után pár nappal országos fagy és a hegyekbe hó érkezett. A hónap első hetében nyári, tavaszi és téli időjárás egyaránt előfordult hazánkban. Visszatértek az erős hajnali fagyok is, -2 és -7 fok közé hűlt le a levegő, ami már nem csak a korai gyümölcsfákban, hanem a többi csonthéjasban is kárt tett (4. és 5. ábra). A hideghullámoknak pedig ezzel még nem volt vége, a hónap utolsó hetéig folytatódott az ilyenkor megszokottnál több fokkal hidegebb idő rendszeres hajnali fagyokkal, melyek egyre többféle gyümölcsöst értek egyre fejlettebb állapotban, ezáltal egyre nagyobb károkat okozva. Az akácot a Dunántúlon és az Alföldön jelentős fagykár érte, a méhészek alig pergettek arrafelé akácmézet. A maximum hőmérsékletek is gyakran csak 10 fok körül vagy az alatt alakultak, így a talajok felszín közeli része sem melegedett a hónap első két dekádjában a kukorica vetéséhez szükséges 10 fokos küszöbérték fölé. Így eleve késve lehetett kezdeni a vetést, és a kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszegek a hónap végén is kevesebb, mint a fele értékeket mutatták az egy évvel korábbinak, és jelentősen elmaradtak a sokéves átlagtól is. A hűvös idő miatt a növények fejlődése április eleje óta lelassult, fenológiai fázisaik a tavalyinál nagyjából két héttel, az átlaghoz képest pedig bő egy héttel később következtek be. Ráadásul a tavasz középső hónapja nem csak hűvösebb, de napsütésben is szegényebb volt a sokéves átlagnál.
A márciusra is jellemző, nagyrészt száraz idő folytatódott a hónap első dekádjában, csak kevés csapadék hullott, az sem mindenhol, majd április közepén országszerte megérkezett a már nagyon várt csapadék, áztató esők öntöztek, így kellő módon átnedvesedhettek a talajok. Több-kevesebb csapadék a továbbiakban is érkezett, így összességében a déli és keleti országrészben az átlagosnál szárazabb, északon kissé nedvesebb időjárás jellemezte az idei áprilist. A növények optimális fejlődését azonban nem a csapadék, hanem a meleg hiánya hátráltatta leginkább.
4. ábra
Napi minimumhőmérséklet 2021. április 9-én (Celsius fok)
5. ábra
Behavazott kajszi virág Miskolcon 2021. április 6-án (fotó: Kovács Attila)
Május
Nyáriasan meleg idővel ért véget az április, és kezdődött a május, hirtelen beálló nagy melegtől, ami a fenológiai fázisok lerövidülésével okozhatott volna károkat, azonban nem kellett tartani, már a hónap első hetében több hidegfront is megtörte a hőmérséklet emelkedését. Ezek a frontok még kevés csapadékot hoztak, 12-től fordult igazán esősre az idő. Május közepén több hullámban is nedves levegő érkezett fölénk, és áztató esők, valamint zivatarokkal kísért záporok egyaránt öntözték a talajt. A párás, esős időben a hőmérséklet továbbra is elmaradt az ilyenkor megszokott értékektől, és hiába hullott május végéig rendszeresen az aranyat érő eső, a hideg időben a napraforgó és a kukorica fejlődése igen lassan, vontatottan haladt. Mind a természetes, mind az ültetett vegetáció már április végén bő egy héttel el volt maradva a szokásos fejlettségi állapotától, és ez a lemaradás május folyamán csak fokozódott, a növények fenológiai fázisai május végén már két hetet késtek a sokéves átlaghoz képest (6. ábra). A gyomok viszont igen gyorsan fejlődtek az esős időben is.
Összességében az idei május 2-3 fokkal alakult hűvösebben az ilyenkor megszokottnál. Az átlag körüli márciussal és a kimondottan hideg áprilissal együtt így a tavaszi átlaghőmérséklet 2 fokos negatív anomáliát mutatott. A csapadékot nézve jóval változatosabban alakult a tavasz: az ország területének bő felén a sokéves átlagnál 10-50 mm-rel kevesebb esett, többfelé annak megfelelő értékeket mérhettünk, míg hazánk körülbelül egynegyed részén 10-30 mm-rel több hullott. A május a legtöbb helyen kimondottan csapadékos volt, délnyugaton 100 mm-nél is nagyobb mennyiség hullott, és csak az északnyugati, déli és keleti határszéleken esett a sokéves átlagnál 10-25 mm-rel kevesebb. A hónap utolsó dekádjában ismét megjelentek a balvízfoltok a Tisza-mentén és az Alföld délkeleti részén. A csapadékos, hűvös május napfényben is szegényebb volt a megszokottnál különösen a Dunántúlon (50 órával), de a Tiszántúl kivételével az egész tavaszról elmondható, hogy az átlagosnál kevesebbet sütött a nap.
6. ábra
Az április 1-től számított effektív (a növények számára hasznosítható) hőösszeg eltérése a sokévi átlagtól
május 25-én (foknap)
Június
A nyár első hónapja még a májusihoz hasonló hűvös idővel indult, majd június első hetében megérkezett a nyári időjárás. A hónap első felében még az ilyenkor megszokott értékek körül alakult a hőmérséklet, majd 18-án kezdődött a kánikulai meleg, melyet csak egy átmeneti 2-3 napos enyhébb idő szakított félbe. Így a júniusi átlaghőmérséklet összességében 1-3 fokkal alakult magasabban a sokéves átlagnál.
A májusi csapadékos időjárás után június elején kimondottan jól jött a száraz idő, amikor végre száradni, szikkadni tudtak a sáros talajok. Június első felében volt talán az egyetlen rövid időszak a vegetációs időszak során, amikor a nyári növények ideális időjárási körülmények között fejlődhettek. A talaj még kellő mennyiségű nedvességet tartalmazott, és a májusban úgy hiányolt sok napsütés, valamint a mérsékelten meleg idő hatására sokat egységesedtek, erősödtek, növekedtek az állományok. A kalászosok és a repce is szépen fejlődött ebben az időszakban. A hónap második felében azonban fokozódott a meleg, és napközben gyakran légköri aszály és napégés is fenyegette a vegetációt. Ugyanakkor csapadék csak záporok, zivatarok formájában érkezett igen nagy területi változékonysággal. Így a talajok nedvességtartalma egyre fogyott a hónap során, pedig egyre nagyobb szükség lett volna kiadós csapadékra. Medárd napján csak elszórtan fordultak elő záporok, és a népi megfigyelésnek megfelelően az ezt követő időszak is száraznak bizonyult. A havi csapadékösszeg 1 és 53 mm között alakult az országban (7. ábra), ez jellemzően 40-60 mm-rel volt kevesebb a sokéves átlagnál. A záporok a talajoknak csak a felszín közeli részét nedvesítették át, így a hónap végére a felső fél méteres talajréteg kritikusan szárazzá vált, a növények számára hasznosítható vízmennyiségnek csak 25-45%-át tartalmazta, és a fél méternél mélyebb rétegek is folyamatosan veszítettek nedvességtartalmukból. Ilyen körülmények között a kalászosok és a repce érése felgyorsult, a napraforgónak és a kukoricának viszont igen nagy szüksége lett volna nedvességre. Az elmaradt csapadék miatt a felhő is kevesebb volt, több a napsütés: mintegy 70-120 órával volt magasabb a napfénytartam a szokásosnál.
7. ábra
2021. júniusi csapadékösszeg (mm)
Július
A júniusi aszályos időjárás az ország döntő részén július elején is folytatódott. Megérkezett a nyár második hőhulláma is, 33-39 Celsius fok közti maximumokkal, sőt július 8-án új országos napi rekord született, 40,2 Celsius fokkal tetőzött a hőség Adonyban. A kalászosok és a repce jórészt beérett július második hetére, megkezdődött az aratás, melyre a száraz, meleg idő kedvező volt (8. ábra). A napraforgó állományok a szárazság miatt igen vegyesek voltak, táblán belül is nagy különbségek alakultak ki, jelentősen lemaradt, gyengén fejlett állományok is láthatók voltak. Hasonlóan szenvedett a kukorica is a csapadékhiánytól, itt még nagyobbak különbségek alakultak ki, sokfelé furulyáztak a levelek. A hónap közepén kiadós záporok, zivatarok érkeztek, azonban a csapadék területi eloszlása rendkívül szeszélyesen alakult: mennyisége többfelé meghaladta a 20-30 mm-t is, sőt 60-80 mm is előfordult, ugyanakkor nagy területek maradtak ezúttal is szárazon. A legszárazabb területek a Viharsarokban és a Jászsában alakultak ki. Tavasz óta szinte országszerte hatalmas csapadékhiány halmozódott föl. A keleti országrészben helyenként combig érő, megöregedett napraforgó és kukoricatáblákat is lehetett látni. Ahol ebben az időszakban esett legalább 20 mm csapadék, ott javult a helyzet, de a növények az eddig elszenvedett lemaradást már nem tudták bepótolni. A hónap végére visszatért a száraz forróság, így az idei július a legmelegebbnek bizonyult az elmúlt 121 év idősorában. A gyakori hőhullámokból adódóan a hónap átlaghőmérséklete 2-3 fokkal volt melegebb az átlagosnál. A hőségperiódusokat lezáró hidegfrontokhoz kötődően heves zivatarok alakultak ki, melyek többfelé okoztak jelentős jég- és viharkárokat, villámárvizeket. A hónap közepének csapadékosabb időszakával együtt is az ország jelentős részén 20-50 mm-rel szárazabb volt a július a sokéves átlagnál (9. ábra). A havi napfénytartam összege többnyire 270 és 330 óra között alakult, az alacsonyabb értékek Borsodban, a magasabbak a Mosonmagyaróvár-Bácsalmás vonalban voltak. Ezek valamivel meghaladják a sokéves átlagot.
8. ábra
Őszi kalászosokra vonatkozó agrogram Győr térségére
Az ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán. A csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. Szeptember és október hónapokban a talaj felső 20 cm-es rétegét, a későbbiekben a felső 50 cm-es rétegét ábrázoljuk. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a napi hőmérsékleti szélsőértékek mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget (2 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen). |
9. ábra
A 30 napos csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól 2021. július 31-én (mm)
Augusztus
Augusztus első napjaiban több hullámban alakultak ki hazánk felett záporok, zivatarok. A heves zivatarokhoz kötődő viharos, helyenként orkán erejű szél az Alföld déli és keleti megyéiben okozott jelentős károkat több állomáson 70-90 km/h-t meghaladó széllökésekkel (Tiszavasváriban 121 km/h-val új napi országos széllökés rekord is született). A szélviharokat helyenként felhőszakadás és jégeső is kísérte. Miközben hazánk északnyugati fele, kétharmada július végén, augusztus elején többször is megázott, és a talajban volt több-kevesebb nedvesség, a délkeleti területeken igen súlyossá vált az aszály. A csapadék eloszlásának és az öntözésbeli különbségeknek hatására nagy eltérések alakultak ki az országrészek, de akár közeli táblák között is a növények állapotában. Voltak derékig érő, elöregedett táblák, ezzel szemben szépen fejlett állományok is. A július végi hőség augusztus elejére mérséklődött, majd a negyedik hőhullám a hónap közepére érkezett meg, ismét előfordultak 38-39 fok közeli maximumok. A meleg, fülledt időt csak néha zavarták meg záporok, zivatarok. 15-én és 16-án ismét záporok, zivatarok alakultak ki az országban. 22-től a hónap végéig minden nap volt több-kevesebb csapadék, ezúttal a hónapok óta száraz délkelet is jelentős csapadékot kapott. A talaj felszín közeli rétege ekkorra már nagy területen jó vízellátottságúnak volt mondható. Az aktuálissá vált repcevetéshez jól jött a csapadék, a magágy előkészítéshez. A kukorica számára júliusban és augusztusban is 100-100 mm csapadék lenne az optimális egy átlagosan esős június után. Ez júliusban az országnak csak igen kis hányadán valósult meg, ráadásul egy nagyon száraz június után még nagyobb mennyiségre lett volna szükség (10. ábra). Az északi országrész kivételével az augusztus is szárazabb volt az ideális helyzethez képest, a növények sokat szenvedtek a vízhiánytól. Békéscsaba térségében a hónap végén volt teljesen elszáradt kukoricatábla alacsony növénymagassággal, kis csövekkel (11. ábra) és még részben zöld is viszonylag szép csövekkel. Miskolc térségében ezzel szemben ugyanekkor még zömében teljesen zöldek voltak a táblák. A hónap végi csapadék nagyon jól jött Békés megyében is, de a kukoricán és napraforgón ez már nem segített. A hónap utolsó napjaiban érkezett hidegfrontok hűvös levegőt szállítottak a Kárpát-medencébe, a leghidegebb napokban az átlaghőmérséklet 5-6 fokkal a sokévi átlag alatt maradt. A havi napfénytartam összege többnyire 220 és 290 óra között alakult, az alacsonyabb értékek a nyugati határszélen és északon fordultak elő, míg a legmagasabb Szeged környékén. Ezek északon elmaradtak a szokásostól.
10. ábra
A 90 napos csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól 2021. augusztus 31-én (mm)
11. ábra
A teljesen elszáradt kukoricatáblákon ilyen gyenge csövek mutatkoztak Békéscsaba térségében 2021. 08. 29-én
(fotó: Kovács Attila)
Szeptember
Szeptember első fele csapadékmentesen telt el. Elsején a Tiszántúlon még előfordult néhány helyen kisebb eső, zápor, de ezután nagyon száraz hetek következtek. Csak 13-án volt olyan mértékű gomolyfelhő-képződés, melyből helyi záporok, zivatarok alakultak ki. A hőmérséklet a megszokott érték körül alakult, a hűvös éjszakákat meleg nappalok követték. A repce vetéséhez, illetve magágy előkészítéséhez kedvező feltételeket teremtett az augusztus végi csapadék, de a kelés után a kezdeti fejlődéshez már nagy szükség lett volna az esőre. A napos, száraz, egyre melegebb idő az őszi gyümölcseink érését segítette. A hónap közepén több hullámban is hidegebb, nedvesebb légtömegek érkeztek fölénk. A talaj felszín közeli része az ország nagy részén átnedvesedett, az Alföld középső és délkeleti tájain maradtak száraz területek. A hőmérséklet több hullámban esett vissza, 21-én hajnalban a Felső-Kiskunság fagyzugaiban, ahol derült volt az ég, megjelent az első őszi fagy is. Az augusztus végén vetett repce ekkorra már 2-4 leveles állapotba került, ugyanakkor a később elvetett táblákat a szeptember első felének száraz időjárása jobban megviselte, ott hiányosan kelt, gyenge állományok voltak jellemzőek. Átmeneti felmelegedés után a hónap utolsó hetére ősziesre fordult időjárásunk, sokfelé zavarták esők, záporok a betakarítási munkákat, és megjelentek a köd- és párafoltok is. Összességében a szeptember nagyon száraz időjárású volt, noha jelentős területi különbségek most is adódtak. A havi csapadékösszeg országos átlagban 29 mm-nek adódott, amely a sokévi átlag fele csupán. Ebben a hónapban Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében alig esett csapadék. A havi napfénytartam összege többnyire 220 és 250 óra között alakult, az alacsonyabb értékek keleten, északkeleten, míg magasabbak délnyugaton fordultak elő. Ezek 10-40 órával magasabbak a szokásosnál. A hónap végére nagy területen az 1500 foknapot is meghaladta az áprilistól kukoricára számított hőösszeg (12. ábra).
12. ábra
Az április 1-től számított effektív (a növények számára hasznosítható) hőösszeg területi eloszlása
szeptember 29-én (foknap)
Október
A hónap száraz, napos idővel kezdődött, 4-én és 5-én nyárias hőmérsékletek alakultak ki, napközben 25 fok köré emelkedett a hőmérséklet. 6-tól kezdődött ismét csapadékosabb periódus: a Dunántúlon és a Duna-Tisza-közének déli felén 20-80 mm, a Tiszántúl nagy részén és az északi országrészben pedig 5-20 mm hullott. A Bodrogközben és a Nyírségben azonban többfelé 1 mm sem esett, arrafelé szeptember utolsó hetében volt utoljára eső, így meglehetősen szárazzá vált a talaj. A repce fejlődéséhez, a szeptemberi szárazságban vetett állományok egységesedéséhez igen jól jött a csapadékos időjárás, így a hónap közepére a legtöbb helyen jól fejlett, 4-6 leveles táblák voltak jellemzőek, fejletlenebb állományok a szárazabb északkeleti országrészben fordultak elő. Az őszi árpa már többfelé kisorolt, az őszi búza vetése is jól haladt. A hőmérséklet a hónap közepén 3-4 fokkal hűvösebben alakult a szokásosnál, többfelé előfordultak talajmenti fagyok, 15-én nagy területen két méteres magasságban is fagypont alá hűlt a levegő. Október második felében az ország jelentős részén száraz, napos időben lehetett haladni a betakarítással (13. ábra), a hónap utolsó dekádjában csak a délnyugati országrészben fordult elő számottevő csapadék, de október utolsó hete mindenütt száraz idővel telt. Az októberi csapadék csak kevés helyen, főként a Dunántúl déli, délkeleti tájain haladta meg a sokéves átlagot, az ország túlnyomó részén 20-40 mm-rel kevesebb esett az ilyenkor szokásosnál. A hónap végére a talajok felszín közeli és középső rétege is jelentősen kiszáradt, a mélyebb rétegek pedig eleve szárazak voltak. A felső fél méteres talajréteg a keleti országrészben nagy területen kritikusan szárazzá vált, 30% alatt alakult a növények számára hasznosítható nedvességtartalma (14. ábra). A hajnali fagyok az idén korán rendszeressé váltak, a derült szélcsendes időben már a hónap közepétől többfelé hűlt fagypont alá a levegő éjszakánként, de napközben a maximumok a hónap utolsó dekádjában is többnyire 15 fok fölött alakultak. A havi napfénytartam összege többnyire 190 és 230 óra között alakult, az alacsonyabb értékek ezúttal délen, délnyugaton, míg a magasabbak a Salgótarján-Debrecen vonalban fordultak elő. Ezek az értékek főleg északon 30-50, helyenként 70 órával magasabbak a szokásosnál.
13. ábra
Kukoricára vonatkozó agrogram Békéscsaba térségére
Az ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán. A csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. A talajnedvesség május 15-ig a fölső 20 cm-es, majd ez után a fölső 50 cm-es réteg nedvességét mutatja. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a ténylegesen mért érték mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget (10 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen). |
14. ábra
Talajnedvesség a növények számára hasznosítható vízkészlet százalékában
a talaj felső 50 centiméteres rétegében 2021. október 31-én (%)
November
November első dekádjának sokfelé kiadós esői az ország nagy részén alaposan megöntözték a talajok felszín közeli rétegeit, ami jól jött az őszi vetések számára és a késő őszi talajmunkákat is megkönnyítette. A legtöbb csapadék az ország délnyugat-északkeleti sávjában és a délkeleti határ mentén esett, 20-60 mm, míg a Kisalföldön, az Alsó-Kiskunságban és a Felső-Tisza vidékén csak 10-20 mm-t mérhettünk. A mélyebb talajrétegek azonban az ország túlnyomó részén továbbra is igen szárazak maradtak. A hőmérséklet jellemzően a sokéves átlag körül alakult november első dekádjában, miközben a kukorica betakarítása a végéhez közeledett. A repce ekkor a legtöbb helyen jól fejlett, 6-8 leveles állapotban volt. Az őszi árpa is szépen zöldellt, és a még október elején elvetett búza is jó állapotban volt. A később vetett állományok az október második felében egyre jobban kiszáradt talajokon nehezen, hiányosan, egyenetlenül keltek, ezek egységesedéséhez különösen jól jött a csapadékos idő. A hónap közepén csendes, száraz időjárásban lehetett haladni a még meglévő mezőgazdasági munkákkal. A talaj felszín közeli rétege többnyire optimális nedvességtartalmú volt az országban az őszi vetések fejlődéséhez, melyhez átlag körüli hőmérséklet párosult.
26-án kezdődött újabb csapadékos periódus, ami a talajoknak már nem csak a felszín közeli, hanem középső rétegét is átnedvesítette. Az átvonuló ciklonok sorozata a nyugati országrészbe átmenetileg síkvidékre is meghozta az első havat. A november nagy része ugyan száraz idővel telt, de a hónap elején és végén hullott csapadék sokfelé az átlagosnál csapadékosabb hónapot eredményezett, az északnyugati, nyugati országrészben bizonyult az ősz utolsó hónapja ennél szárazabbnak. Az egész őszt tekintve azonban a nyárhoz hasonlóan ez az évszak is az ország túlnyomó részén kevesebb csapadékot hozott az ilyenkor szokásosnál (15. ábra). A talajok őszi feltöltődése későn kezdődött, a mélyebb talajrétegből még a hónap végén is jelentős nedvesség hiányzott. A hőmérséklet a sokéves átlagnak megfelelően alakult, aránylag kevés volt a párás, ködös nap. Az őszi vetések többnyire kedvező állapotban várták a telet.
15. ábra
A 90 napos csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól 2021. november 30-án (mm)
December
December elején folytatódott a csapadékos időjárás, a több hullámban érkező esők után 9-én a Dunántúlon 10-15 cm-es hóréteg is kialakult. A hónap közepére a hó szinte országszerte elolvadt, és a száraz, többnyire enyhe idő 20-ig kitartott, majd északi áramlással sarkvidéki eredetű, hideg levegő érkezett fölénk. A leghidegebb reggel 22-re alakult ki, amikor nagy területen hűlt -10 fok közelébe a levegő hőmérséklete. A hideg levegő utánpótlása azonban gyorsan megszűnt, a kártevők és kórokozók számottevő ritkulásához tartósabb hidegre lett volna szükség. Karácsonytól az év végéig térben és időben is igencsak változatos időjárásunk volt. Száraz és nedves, hideg és nagyon enyhe légtömegek egyaránt átvonultak hazánk fölött. 24-re az északkeleti országrészt kivéve jelentősen megenyhült az idő, a hőmérséklet nagy területen 10 Celsius fok fölé emelkedett, sőt az év utolsó napja melegrekordokat is hozott. Az ünnep alatt a térségünk fölött hullámzó frontrendszer északkeleten sokfelé 5-10 cm havat okozott. A hó miatt ettől kezdve az északkeleti országrészt hideg, téli idő jellemezte néha kemény fagyokkal, majd köddel. A felszín közelében beszivárgott hideg levegő az ország déli területein nem havat, hanem karácsony másodnapjára jelentős ónos esőt eredményezett. A decemberi csapadék a hónap elején és végén érkezett, összességében 40-80 mm, délen és keleten a több, mely helyenként 30 mm-rel is meghaladta az átlagot. Az országban a talajok felső 50 cm-es rétege gyakorlatilag telítetté vált év égére, a fél méter alatti talajrétegben azonban, főleg az Alföldön és a Dunántúl északi felén még bőven volt helye a csapadéknak. A legnagyobb talajfagy karácsony előtt alakult ki, jellemzően 3-5, helyenként 5-10 cm-es réteg fagyott át.
Összefoglalás
A mögöttünk hagyott esztendőben sokszor fájhatott a feje a gazdálkodóknak az időjárás miatt: januárban belvizek, márciusban és áprilisban aszály és kemény fagyok, májusban a hideg, júniusban az aszály okozott komoly károkat. Aztán ősszel későn érkezett a csapadék, decemberben viszont a hideg nem akart megjönni a kórokozók és kártevők megritkításához. Időnként azonban a napos oldalra kerültünk (16. ábra), amikor a májusi eső a kalászosokat egyenesbe hozta, végül kukorica is csak termett, alma és dinnye bőven lett, és a szőlő is jó évjáratot zárt. Összességében a sok probléma mellett volt már ennél sokkal rosszabb év is, legyünk hálásak ezért is, és bízzunk idén egy ennél kedvezőbb időjárású évben!
16. ábra
A 2021-es évi napfénytartam területi eloszlása (óra)
Folyamatosan frissülő agrometeorológiai információk a www.met.hu/idojaras/agrometeorologia oldalon találhatók.
A cikk rövidített változata megjelenik az Agrofórum februári számában.