2021. július 26. hétfő
Tanulmányok

OMSZ: 2021. április 16. 08:37

Aktív közlekedés: megfizethető kibocsátáscsökkentés – Bringára magyar

Egy ember életében központi szerepet játszik a mobilitás kérdése, hiszen a legtöbben kisebb vagy nagyobb távolságokat megtéve ingázunk a munkahely vagy iskola és a lakóhelyünk között. A transzport szektor, amelybe nem csak a civil közlekedés, de a fuvarozás, szállítmányozás is beletartozik, nagy mértékben felelős a káros anyagok kibocsátásáért.

Tóth Anita

A közlekedésből származó üvegházgáz-kibocsátás 2014-től évről évre nő, 2018-ban az 1990-es bázisévhez képest 29%-kal nőtt a szektor kibocsátása. A transzport szektorhoz köthető légszennyezés még mindig komoly problémát jelent főként a városok levegőminőségében. A belső égésű motorok zéró karbon alternatívával történő helyettesítésével kibocsátást spórolhatunk meg. Az elektromos járműpark jelentősen bővült az elmúlt évtizedben. 2020-ban világszerte ötven autóból egy volt teljesen elektromos, amely figyelemreméltó, de még ha ma minden új autó elektromos is lenne, akkor is legalább 15–20 évre lenne szükség ahhoz, hogy leváltsuk a világ fosszilis autóparkját. A klíma- és levegőminőség-krízis megoldásához minden motorizált transzportot, főként az autós közlekedést, határok közé kell szorítani, amilyen gyorsan csak lehet. Ha csak az elektromos autókra összpontosítunk, lelassítjuk az előrelépést a zéró kibocsátás felé. Ez részben azért van, mert az elektromos autók használata valójában nem zéró karbon lehetőség, hiszen az akkumulátorok nyersanyagainak bányászata, a gyártásuk valamint az autók működéséhez szükséges elektromos áram előállítása során kibocsátás keletkezik.

A transzport szektor dekarbonizációja az egyik legnehezebb feladat, hiszen rengeteg fosszilis üzemanyagot használ fel, karbon-intenzív infrastruktúrán (utak, repterek, járművek) alapszik, valamint propagálja az autóktól függő életformát. A transzportból származó kibocsátások viszonylag gyors és lehetőség szerint globális csökkentésének egy módja, ha az autózást helyett az aktív közlekedést, azaz a kerékpározást, elektromos kerékpározást vagy gyaloglást választjuk. Az aktív közlekedés olcsóbb, egészségesebb és jobb a környezetnek. Azzal, hogy „mennyire jó” a környezetnek, azaz mennyi szénkibocsátást tudunk megspórolni vele napi szinten, és milyen szerepe van a teljes transzport szektor kibocsátásának csökkentésében, Christian Brand és munkatársai foglalkoztak egy nemrég megjelent tanulmányukban. Bemutatják, hogy a gyalogosan közlekedők és a biciklizők napi utazásból származó szénlábnyoma kisebb. Annak ellenére, hogy a sétálás és kerékpározás a motorizált utazással párhuzamosan zajlik ahelyett, hogy leváltaná azt, a transzporthoz köthető kibocsátások alacsonyak maradnak napi szinten vagy utanként, ha többen váltanak ily módon aktív közlekedésre.

A kutatás során közel 4000 embert figyeltek meg, akik Londonban, Antwerpenben, Barcelonában, Bécsben, Örebroban, Rómában és Zürichben élnek. A résztvevők több ezer feljegyzést késztettek a két év alatt (2014 és 2016 novembere között), amelyek olyan információkat tartalmaztak a minden napi utazásaikról, mint például munkába mentek vonattal, autóval vitték a gyerekeket iskolába vagy busszal utaztak a városba. A kutatók minden utazás karbonlábnyomát kiszámították.

Átlagosan az egy főre eső napi, mobilitáshoz kötődő szén-dioxid-kibocsátás 70%-a az autók és 1%-a a kerékpárok használatából adódik. Meglepő, hogy azok, akik napi szinten bicikliztek 84%-kal kisebb szénkibocsátást okoztak az összes napi utazásukkal, mint akik nem közlekedtek kerékpárral. Az az átlagember, aki a héten csak egy napon cserélte le az autóját kerékpárra, 3,2 kg CO2-dal csökkentette a karbonlábnyomát. Ez a mennyiség egyenértékű azzal, hogy valaki 10 km-t vezeti az autóját, eszik egy adag csokoládét, vagy elküld 800 emailt. Összehasonlították a különböző közlekedési eszközöket – figyelembe véve az eszköz gyártása, az energiapótlás és a működtetés során kikerülő szén mennyiségét – és arra jutottak, hogy a kerékpározáshoz köthető kibocsátás minden megtett út során több mint 30-szor kisebb lehet egy fosszilis üzemanyagot használó autóhoz és 10-szer kisebb egy elektromos autóhoz képest. Egy elkerült autós utazással 62%-kal csökkenthetők az életciklus alatti szén-dioxid-kibocsátások. Azt is megbecsülték, hogy azok a városi lakosok, akik csak napi egy utazásuk során használták a biciklit az autó helyett, az év folyamán körülbelül fél tonna CO2-dal csökkentették a szénlábnyomukat, ezzel egy London-New York repülőút során keletkező kibocsátás mennyiségét spórolták meg. Ha ilyen módon csupán egy városi lakos változtatná meg az utazási szokásait az ötből a következő néhány éven át, az Európán belüli teljes autóközlekedésből származó kibocsátások 8%-kal csökkennének.

A Covid19 miatti 2020-as, globális lezárások alatt a napi szénkibocsátás csökkent, ennek közel fele magyarázható a közlekedési szektorból származó kibocsátások visszaesésével. Az Egyesült Királyságban 20%-kal nőtt a rendszeresen sétálók aránya. A vírus előtti időszakhoz képest a biciklizők aránya 58%-kal nőtt a hétvégéken és 9%-kal a hétköznapokon, annak ellenére, hogy a kerékpáros ingázók is otthoni munkavégzésre kényszerültek. Az aktív közlekedés segített óvni az emberek egészségét a pandémia alatt, hiszen az autó használata mellett alternatívát nyújtott a kötelező távolságtartás megvalósításában. A sétálás és biciklizés segíti az emissziók csökkentését a szigorítások végé után is, az elektromos autók magas ára viszont a jelenlegi helyzetben sok potenciális vevőt tart távol a vásárlástól.

Az aktív közlekedés gyorsabban képes hozzájárulni az éghajlati vészhelyzet megoldásához, mint az elektromos járművek használata, javítja a városi élet minőségét, valamint megfizethető, megbízható, tiszta és egészséges módja a távolságok megtételének a mindennapi életünkben.


Kapcsolódó oldalak
:

 


 


www.eea.europa.eu/publications

Tanulmányok