2021. február 28. vasárnap
Tanulmányok

OMSZ: 2021. január 11. 10:53

Aszályos, fagykáros tavasz után nyári csapadéktöbblet – 2020-as év agrometeorológiai áttekintése

A 2020-as év időjárási szempontból elég szeszélyesen alakult, ami sosem kedvez igazán a mezőgazdaságnak. Összességében azonban jó évet tudhatunk magunk mögött a szántóföldi növények szempontjából, a zöldség- és gyümölcstermés viszont gyengébben alakult.

Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila


Télen az őszi vetések még jellemzően jól teleltek, az igen enyhe tél során nem fordult elő olyan komolyabb fagy, ami hótakaró nélkül kárt okozott volna a növényi állományokban. Ugyanakkor a kártevőket és a különböző kórokozókat sem ritkította kemény hideg. Tavasszal azonban jelentős fagyok okoztak károkat a gyümölcsösökben, a szárazság pedig egyaránt sújtotta az őszi vetéseket, és a nehezen kelt kapás növényeket. Nyáron viszont Medárd kitett magért, és júniusban bőségesen esett, majd júliusban és augusztusban is rendszeresek voltak a záporok, zivatarok. Hosszabb hőhullámok nem jellemezték a nyarat, ami ezzel együtt is melegebb volt az átlagosnál. Az őszi csapadék igen szeszélyesen érkezett, a száraz szeptembert rendkívül csapadékos október követte, ami nagyon megnehezítette a kukorica betakarítását és az őszi búza vetését. A friss vetések azonban a nedves, de enyhe időben kellően megerősödve nézhettek a tél elé.


Január

Január nagy részében hidegpárna uralta a Kárpát-medencét, többnyire ködös, párás, eseménytelen időjárás volt jellemző. Az év első napjai hoztak keményebb fagyokat, a derült, szélcsendes és hosszú éjszakákon a fagyzugos, homokos talajú tájakon -10 fok alá hűlt a levegő. Ennél hidegebb azonban nem fordult elő a hónap során. A borongós, párás időben kis napi hőingás mellett átlagos januári napi középhőmérsékletek voltak jellemzőek. A talaj csak a felszín közelében fagyott meg, már az 5 cm-es talajhőmérséklet is 0 fok fölött alakult a legtöbb helyen, nagyobb mélységekben pedig még melegebb volt a talaj.

A 2019. karácsonya után eltelt egy hónapos időszakban hullott csapadékösszeg többnyire az 1 mm-t sem érte el, csak a Kisalföldön esett 10 mm-t meghaladó mennyiség, és alakult ki összefüggő hóréteg. Január utolsó hetében azonban változás kezdődött, egy markáns hidegfronthoz kötődően több hullámban esett többféle halmazállapotú csapadék eső, fagyott eső, havas eső, hó, és néhol zivatarok is előfordultak. A nagyrészt száraz január során az alacsony párolgásnak köszönhetően nem száradtak ki számottevően a talajok, így a hónap végén hullott csapadék az ország nagy részén telítette a talajok felső 20 cm-es rétegét, és ennél mélyebben is csak délkeleten volt vízhiány.


Február

A február gyakorlatilag a tavasz első hónapjának volt tekinthető, gyakran vonultak át az ország fölött markáns frontrendszerek, így változékony, nagyon enyhe, szeles időjárás jellemezte ezt a hónapot többször zivatarokkal. Erős nyugatias áramlással gyakran érkeztek enyhe léghullámok fölénk, így a hónap átlaghőmérséklete 4-6 fokkal alakult melegebben, mint a sokéves átlag (1. ábra). Többször dőltek meg napi meleg- és szélrekordok is. Számottevő talajfagy sehol nem volt az országban, és a hónap végére az 5 cm-es talajhőmérséklet napi átlaga már elérte a 6-7 fokot.

1. ábra

1. ábra
A februári átlaghőmérséklet eltérése a sokéves átlagtól (Celsius fok)


A január végén kezdődött csapadékos időjárás február első hetében is folytatódott, főleg a keleti országrészben esett nagy mennyiség, melynek (és az olvadásnak) hatására a Dunán, valamint a keleti és északi országrész folyóin árhullámok vonultak le, és többfelé alakult ki belvíz is. Az egész hónapot tekintve az Alföld déli és keleti tájain az átlagosnál 10-20 mm-rel több esett, míg az északi országrészben 5-10 mm-rel szárazabb volt a február. Hó csak mutatóban fordult elő. A talajok nedvességviszonyai többnyire jól alakultak az országban a felső egy méteres talajréteg sokfelé telítettséghez közeli állapotba került a hónap végére, a délkeleti országrész alsóbb talajrétegeiben volt némi vízhiány, míg a Kisalföldön a felszín közeli rétegek voltak szárazabbak.

Az NDVI vegetációs index térképeken szépen nyomon követhető volt, hogy február második felében főként a Dunántúlon és a középső országrészben igen látványosan fejlődésnek indult a növényzet, de országszerte jelentősen nagyobb volt a zöld tömeg mennyisége az ilyenkor szokásosnál (2. ábra). Az őszi vetések közül a búza és az árpa jellemzően a bokrosodás fenológiai fázisában járt, és a 6-8 leveles állapotban lévő repce hajtásai is megindultak. A meleg időben a gyümölcsfák és a szőlő metszése is megkezdődött február végén, és a korai vetésű növények magágyelőkészítését is elkezdték.

2. ábra

2. ábra
Az NDVI vegetációs index február 18. és március 4. közötti értékeinek eltérése a sokéves átlagtól


Az idei tél volt a harmadik legmelegebb 1901. óta, mintegy 2-3 Celsius fokkal alakult enyhébben a sokéves átlagnál. Szokás szerint a csapadéknak az időbeli mellett a területi eloszlása sem volt egyenletes, azonban a talaj országszerte teljesen feltöltődött nedvességgel a novemberi csapadékkal együtt. Hó nagyon kevés hullott, az őszi vetéseket az ország déli és nyugati tájain helyenként egyetlen napon sem borította összefüggő hóréteg.


Március

A március a mezőgazdaság szempontjából nem hozott ideális időjárást. A hónap elején még enyhe és csapadékos volt az idő, főleg a délkeleti országrészben esett sok eső, arrafelé belvíz is kialakult. A kezdeti enyhe idő miatt hamar megindult a vegetáció, a korai gyümölcsök, a kajszi, a mandula hamar virágozni kezdtek. A hónap első dekádjának végére azonban átalakult a kontinens fölötti légáramlás rendszere, észak, északkelet felől több hullámban igen hideg, száraz levegő árasztotta el a Kárpát-medencét, és a hónap közepétől komoly éjszakai fagyok alakultak ki. Március második felében, bár napközben gyakran emelkedett 15-20 fokig a hőmérséklet, rendszeressé váltak a reggeli fagyok, melyek jelentős károkat okoztak a már virágzás illetve rügyfakadás állapotában lévő csonthéjas gyümölcsökben, a hónap utolsó napján is sokfelé hűlt -5, -10 fok közé a levegő, egész télen alig volt ehhez hasonló hideg (3. ábra).

3. ábra

3. ábra
Napi minimumhőmérséklet március 31-én (Celsius fok)


Bár március első hetének végére országszerte teljesen feltöltődtek a talajok nedvességgel, az ezt követő hetekben szinte semmi csapadék nem hullott, és a gyakran szeles, napközben napos, enyhe időben gyorsan száradni kezdett a talaj felső rétege.


Április

Ha visszatekintünk az áprilisra, akkor hideghullám, fagykár és aszály a főbb jellemzők. A hőmérséklettel havi átlagban nem volt probléma, az átlag körül alakult, de több erős hideghullám okozott komoly éjszakai lehűlést, így pedig súlyos fagykárt elsősorban a gyümölcsösökben. A már virágzó, illetve sziromhullás fázisában levő csonthéjas gyümölcsfákat április első hetében több alkalommal, de még a hónap közepén is érte fagy. A derült idő, a szélcsend, a nagyon száraz levegő és talajfelszín, valamint a még kevés zöld növényi tömeg mind elősegítette a hatalmas napi hőingást. Még a 20 fok fölötti maximumokról is többfelé fordult elő gyenge fagy a hónap során. A hónap csapadékösszege 2 és 33 mm között alakult, mely mintegy 20-40 mm-rel maradt el a sokéves átlagtól (4. ábra). A lehullott csapadék is döntően a hónap utolsó hetében esett, míg előtte jóformán március elejétől, nagyjából hét hétig alig esett az országban. Hűvös, száraz északi szél szárította a talajokat, melyek mind nagyobb mélységekben száradtak ki, és bár a talajhőmérséklet a hónap közepére mindenütt elérte a kapás növények vetéséhez szükséges értéket, de a magágy előkészítése száraz, poros talajon történt, majd az elvetett napraforgó és kukorica magok is 15-25%-os nedvességtartalom mellett próbáltak kikelni.

4. ábra

4. ábra
Április havi csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)

Május

Májusban bár többször és többfelé hullott csapadék az országban, kiadós, áztató eső, amire ilyenkor mind az őszi, mind a tavaszi vetésű növényeknek szüksége lett volna, nem volt. Igazából csak esegetett az eső, ami a szárazságot nem enyhítette számottevően, a hónap végére újabb 20-40 mm csapadékhiány halmozódott fel. A kisebb esők szinte semmit sem értek, mert csak a talajok felszín közeli része nedvesedett át, és hamar elpárolgott a nedvesség. Az országban sokfelé kritikusan szárazzá vált a talaj felső fél méteres rétege (5. ábra), és ezen csak a hónap végén érkezett kiadós záporok, zivatarok segítettek. A május közepére vonatkozó NDVI vegetációs index térképeken is egyértelműen látszott, hogy mind az alföldi területeken, mind az Északi középhegység erdeiben nagy területeket foglalt el a negatív anomália, ami az átlagosnál kisebb zöld tömeget, vagyis fejletlenebb növényzetet jelentett.

5. ábra

5. ábra
A talaj felső fél méteres rétegének nedvességtartalma a növények számára hozzáférhető
vízkészlet százalékában május 31-én (%)


A hőmérséklet elég szeszélyesen ingadozott a hónap során, de összességében az átlagosnál 2-3 fokkal hűvösebb volt a május. Gyenge fagyok többször is előfordultak, és még az utolsó fagyosszent, Orbán napja előtt is volt fagy.

A szántóföldi növények a kapott csapadékmennyiség függvényében fejlődtek, azokon a tájakon, ahol kicsit több esett, ott jobban, ahol kevesebb, ott nehezebben. A repce a száraz időben korán elvirágzott, és nem hozott elég oldalhajtást (6. ábra), ami a termés mennyiségét csökkentette, a búza sem bokrosodott meg eléggé, a kukorica pedig a gyökerei mélyre növesztésével próbált védekezni a szárazság ellen, de optimális fejlődését a hűvös idő is nehezítette.

6. ábra

6. ábra
Virágzó, meglehetősen ritkás repce Miskolc térségében május 7-én


Június

A hónap elején végre délnyugatira fordult az áramlás hazánk fölött, és éppen Medárd napja után mindennapossá váltak az igazán nagy mennyiségű csapadékot adó záporok, zivatarok, néhol komoly károkat is okozó felhőszakadások. Összességében 50 és 150 mm között alakult az ország nagy részén a havi csapadékmennyiség, de egy-egy nagyobb felhőszakadásból adódóan néhol közel 200 mm is lehullott. Az ország keleti felén esett a nagyobb mennyiség, ott szinte mindenütt jelentős volt a sokéves átlagtól vett pozitív eltérés, míg a Dunántúl nagy részén 10-30 mm-rel esett több az ilyenkor szokásosnál. Ezzel szemben helyenként, főként Baranya megyében jelentős negatív eltérés volt tapasztalható (7. ábra). A júniusi csapadék már nem tudta pótolni az őszi gabonák és a repce fejlődésében az aszályos tavasz során kialakult elmaradást, az érés fázisában és aratáskor már kimondottan nem jött jól, a tavaszi vetésű növények azonban rohamos fejlődésnek indultak a nedves idő hatására.

7. ábra
7. ábra
A június havi csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)


Június átlaghőmérséklete 20 fok körül alakult, ami megfelel a sokéves átlagnak, bár a hónap elején voltak hűvös, a végén pedig igen meleg időszakok is. 


Július

Július elejére megenyhült Medárd, az első héten már nem esett minden nap valahol az országban. A belvízzel elöntött területek nagysága csökkent, de még sáros maradt a talaj a Tiszántúl jelentős részén, északkeleten, és foltokban a Nyugat-Dunántúlon is. Július elején az őszi árpa és a repce aratása javában zajlott, már ahol a sár lehetővé tette a kombájnok munkáját, és az őszi búza betakarítása is megkezdődött. A kapás növények a csapadék és a meleg idő hatására rengeteget fejlődtek, a napraforgó egyre többfelé virágozni kezdett, a kukorica pedig már embermagasságú volt, és a címerhányás fenológiai fázisában járt.

A csapadékösszegben hatalmas eltérések alakultak ki az országban, szinte két részre szakadt az ország (8. ábra). Miközben keleten száraz időre vártak, hogy az aratást lehessen folytatni, addig a Dunántúlon sokfelé igen jelentős csapadékhiány alakult ki, szárazzá vált a talaj és a nyári növények egyre jobban szomjaztak a hónap közepére. A legnagyobb csapadékhiány Baranyában és a Kisalföldön volt. A keleti országrészben a gyakori csapadék miatt többfelé nehezen haladtak az aratással, miközben a gabona minősége egyre romlott. A kukoricatáblák keleten gyönyörű állapotban voltak, helyenként a két és fél métert is meghaladta a magasságuk, a szárakon pedig dupla csövek sorjáztak. A képet az árnyalta kissé, hogy egyes táblák mélyebben fekvő részein az időszakos vízborítás károsította a növényeket. Viszont a Dunántúlon, főleg a Kisalföldön, a Balaton térségében, Baranyában és Tolnában, valamint a Duna-Tisza közének nyugati, délnyugati részén nem volt ilyen kedvező a kép, kiadós csapadékra lett volna szükség a nyári növények fejlődéséhez.

8. ábra
8. ábra
A 90 napos csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól 2020. július 19-én (mm)


Július 25-e körül az ország jelentős részén kiadós csapadék hullott, megdőlt a napi csapadék országos rekordja is (9. ábra). Öt nap alatt jellemzően 10 és 60 mm közötti mennyiség esett, de a Balatontól délnyugatra nagyobb területen, valamint Körösladány környékén 100 mm-nél is többet mértek. Ez a csapadék még éppen az utolsó pillanatban érkezett a dunántúli területekre ahhoz, hogy a nyári növények értékelhető hozamot adjanak.

9. ábra

9. ábra
Napi csapadékösszeg július 25-én (mm)


A hónap száraz idővel búcsúzott, a búza aratása befejeződött (10. ábra). A már learatott, de még el nem munkált táblák a kedvező talajnedvességi viszonyok mellett gyorsan gyomosodtak.

10. ábra

10. ábra
Őszi kalászosokra vonatkozó agrogram Kaposvár térségére

Az ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán. A csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. Szeptember és október hónapokban a talaj felső 20 cm-es rétegét, a későbbiekben a felső 50 cm-es rétegét ábrázoljuk. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a napi hőmérsékleti szélsőértékek mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget (2 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).

Augusztus

Augusztus elején hazánk döntő részén kiadós öntözést kaptak a nyári növényeink, többnyire 15-50 mm csapadék hullott, de helyenként felhőszakadás és 60-80 mm is előfordult. A 30 napos csapadékösszeg ekkorra már az ország döntő részén meghaladta az átlagos értéket. A kukorica és a napraforgó keleten a szem-, illetve a magképződésre is megkapta az optimális csapadékot (júliusban és augusztusban is 100-100 mm lenne az ideális a kukorica számára), így igazán jó termésben lehetett bízni. A sokáig jóval szárazabb dunántúli területeken is sokat fejlődtek a növények, de a virágzáskor bekövetkezett csapadékhiány utólag már nem volt pótolható.

A kiadós eső után meleg (a hőmérséklet országszerte 30 és 35 fok közé emelkedett), napos, száraz idő következett, a kukorica és napraforgó állományok szem- és magfejlődéséhez ideális. A pár kánikulai nap után záporokkal, zivatarokkal tarkított fülledt időjárás köszöntött be, néhol felhőszakadások is előfordultak. A nyár első felét jellemző csapadékeloszlás pedig megfordult, ezúttal keleten esett a kevesebb. A kukorica és a napraforgó már az érés korai szakaszába léptek, de a legtöbb helyen jól jött még a csapadék (11. ábra).

11. ábra

11. ábra
Kukorica Miskolc térségében augusztus 13-án


A hónap közepén is megmaradt a többször csapadékos idő, ezúttal már keleten is esett, így a talaj felső egy méteres rétegének nedvességviszonyai már országszerte ideális szintre emelkedtek. A megfelelő talajmunkák után jó magágyba kerülhetett a repce.

A hónap második felében maradt a meleg idő, és csak kis terülten hullott időnként jelentősebb csapadék, így főleg az Alföldön száradt ki egyre jobban a talaj. A különböző szántóföldi kultúrák táblái között azonban jelentős különbségek alakultak ki: a kalászosok után időben elmunkált, nem gyomos táblák talaja tárolta a legtöbb nedvességet, míg a kukorica és a napraforgó táblák talaja a növényzet erős párologtatása miatt ettől jóval szárazabbnak mutatkozott. A meleg időjárás kedvező volt az érő gyümölcsök számára a megfelelő íz- és zamatanyagok kialakulásához. 30-án, a nyár legmelegebb napján, az Alföld déli részén többfelé a 37 fokot is meghaladta a kora délutáni hőmérséklet (12. ábra). A forró, száraz időben sokfelé alakult ki légköri aszály a kora délutáni órákban.

12. ábra

12. ábra
A nyár legmelegebb napja: augusztus 30. (Celsius fok)


Augusztusban összességében az átlagosnál 1-2 fokkal melegebb időjárás volt a jellemző hazánkban. Jelentősebb hőhullámok, ahogy a nyár első két hónapjában sem, augusztusban sem fordultak elő. Az ország nagy részén 50-110 mm közötti csapadék hullott a hónap során, de lokálisan nyugaton, délnyugaton és északon 120-200 mm közötti csapadékösszegek is előfordultak. Ugyanakkor az Alföld középső és keleti tájain helyenként 30 mm sem esett.

A nyár egészét tekintve az átlagosnál kissé melegebb, és a legtöbb helyen jóval csapadékosabb három hónapról beszélhetünk. Az ország keleti felén és délnyugati tájain esett nagyobb mennyiség, míg északnyugaton, és foltokban a Dunántúl keleti és déli részén a sokévi átlagnál kevesebb hullott (13. ábra). A nyári csapadékösszeg azonban szinte az egész országban meghaladta a sokéves átlagot, melyért igazán hálásak lehetünk, mert Európa nagy termőtájain sokfelé súlyos csapadékhiány volt a nyáron, hazánkat azonban ez alig érintette.

13. ábra

13. ábra
A nyári csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól (mm)

Szeptember

A hónap első két napján egy komoly csapadékhullám vonult át az országon, többnyire 10 és 30 mm közötti mennyiséggel, de a Duna-Tisza közének déli részén ennél kevesebb, északnyugaton pedig ettől több hullott. A nyár végére sokfelé kiszáradt a talaj fölső 50 cm-es rétege, így kifejezetten jól jött a kiadós csapadék. A felszín közeli 20 cm-es réteg ugyanis ekkor a Dunántúlon és az ország északi részén feltöltődött, az Alföldön maradtak szárazabb területek. Az augusztus végén elvetett repce a csírázáshoz és az induláshoz szükséges esőt megkapta. Az esős napok után visszatért a késő nyári meleg, száraz, napos idő, a 10-15 fokos reggeleket 25-30 fokos kora délutáni hőmérsékletek követték. A meleg, száraz, csendes időjárás tartósnak bizonyult, és gyakorlatilag a hónap legvégéig kitartott. Ez kedvező volt az érési folyamatoknak, a betakarításnak és az egyéb mezőgazdasági munkáknak. Az elvetett repce azonban a hónap közepétől egyre jobban szomjazott. A napraforgó betakarításával 20-a körül már sok helyen végeztek, és a kukorica is a teljes érés fenológiai fázisában járt, egyre többfelé kezdték meg az aratását (14. ábra). Az őszi kalászosok vetését megelőző talaj előkészítő munkákat azonban megnehezítette a szeptemberi szárazság, ilyen körülmények között nem lehetett jó magágyat készíteni. A szőlő érésére, a szüretre alkalmas volt az idő, ugyanakkor a dió burka csak igen későn, a hónap végi eső megérkezése után repedt meg.

14. ábra

14. ábra
Effektív (a növények számára hasznosítható) hőösszeg területi eloszlása szeptember 27-én (foknap)


26-án lehűlés kezdődött és megindult az égi áldás, mely aztán hetekig ki is tartott. A hiányosan, gyengén kelt repce táblák ekkortól elkezdtek regenerálódni.


Október

A hónap első felében egymást érték az újabb és újabb csapadékhullámok, csak pár napos csapadékszünetek fordultak elő. Október közepére szinte országszerte feltöltődött nedvességgel a talaj felső fél méteres rétege, sőt helyenként annál is jóval több esett (egy légörvény hatására 30-80 mm hullott négy nap alatt, de északon 100 mm fölötti összegek is előfordultak), a Sajón és a Hernádon III., a Tarnán II. fokú árvízvédelmi készültséget okozó árhullámok alakultak ki, az Alföldön többfelé belvíz is megjelent (15. ábra).

15. ábra

15. ábra
Az október 22-ét megelőző 30 nap csapadékösszege (mm)


A kukorica aratását (16. ábra) és az őszi kalászosok vetését ez az idő és a sáros talaj jelentősen hátráltatta. A szeptemberi szárazságban hiányosan, gyengén kelt repce állományok azonban folyamatosan regenerálódtak, fejlődtek az enyhe időben. 2019-ben és 2018-ban az őszi búza vetésének időszakában sok probléma volt a száraz talaj miatt, ebben a szezonban azonban a túl sáros talaj nehezítette ezt a rendkívül fontos munkát. A később érő szőlőfajták szüretére nem kedvezett az idő, Tokaj-Hegyalján helyenként teljesen tönkrement a tőkéken a termés. 19-től szárazabb időszak kezdődött, lassan szikkadhattak a talajok, újraindulhatott a munka a földeken. 20-a körül jelentek meg az első gyenge fagyok néhol az országban, de komolyabb lehűlés a hó végéig nem érkezett. 25-től több napon is esett kisebb-nagyobb mennyiség, ezzel együtt enyhe volt az idő, 15-20, majd 10-15 fok között alakultak a maximum hőmérsékletek. Az ország döntő részén a hó végéig nem hűlt 0 fok alá a hőmérséklet.

16. ábra

16. ábra
Kukoricára vonatkozó agrogram Békéscsaba térségére

Az ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán. A csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. A talajnedvesség május 15-ig a fölső 20 cm-es, majd ez után a fölső 50 cm-es réteg nedvességét mutatja. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a ténylegesen mért érték mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget (10 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).


A havi csapadékösszeg országszerte meghaladta a sokéves átlagot. Többnyire 80-130 mm közötti mennyiség volt jellemző az országban, ennél kevesebb, 50-80 mm az Alföld délnyugati és keleti, északkeleti tájain hullott, ugyanakkor az Északi-középhegység térségében helyenként 140-180 mm esett.


November

Az ősz utolsó hónapja enyhe, többfelé csapadékos idővel indult, a talaj főleg keleten, északkeleten maradt sokáig sáros. Ez jelentősen akadályozta a még kint lévő kukorica betakarítását, és az őszi talajmunkákat is. Ezt követően már csak elszórtan és kisebb csapadék fordult elő az országban, a pár napos enyhébb, napsütéses időszakokat hosszan tartó, ködös, borús napok követték. A kevésbé felhős éjszakákon többfelé előfordultak gyenge (-1, -2 Celsius fok) fagyok, az első igazán fagyos reggel azonban csak 22-én alakult ki, amikor már -5 fok alatti hőmérsékletek is előfordultak. A novemberi csapadékösszeg 2 és 29 mm között alakult az országban, mely 15-60 mm-es hiánynak (a nagyobb értékek a nyugati, délnyugati országrészt érintették) felel meg a sokéves átlagoz képest. A talaj mélyebb rétegeiben még nagy területen volt nedvességhiány, főleg az Alföldön és a Dunántúl délkeleti felén. A havi csapadékhiány a növényi kultúrákban problémát nem okozott, a korábbi hetek bőséges csapadéka még délnyugaton is fedezte az őszi vetések igényeit, melyek a sokáig tartó enyhe időben kellően megerősödve (az őszi káposztarepce jellemzően 6-8, a kalászosok pedig 1-3 leveles fenológiai fázisban), jó állapotban indulhattak neki a télnek. A tél be is kukkantott az országba a hónap utolsó napjaiban, ugyanis északkeleten helyenként átmenetileg pár centiméteres hótakaró is kialakult.


December

Bár a december télies időjárással kezdődött, a folytatásban megenyhült az idő, és alig volt fagyos nap az egész hónap során. A hónap átlagosan 2-5 fokkal volt enyhébb az átlagosnál, a Dunántúlon volt a kisebb eltérés, míg északkeleten az 5 fokos. A leghidegebb reggel 27-re alakult ki, amikor az egész országban fagyott, többnyire -1 és -7 fok között alakult a minimum, de helyenként -10 fok is előfordult. Ez más években teljesen átlagos lenne, de 2020 decemberében ez volt a szélsőség. Jellemzőek voltak a fagymentes éjszakák és az 5-10 fok közötti, sőt többször e fölötti maximumok (17. ábra). A legtöbbször borult, ködös időben a talajban nem alakult ki fagy, csak a felszín közeli pár centiméter tudott néhány éjszaka megfagyni. A száraz november után folytatódott a talajok őszi-téli feltöltődése. Időben elosztva több komoly csapadékhullám is érkezett az országba, így az esőnek volt ideje beszivárogni a talaj mélyebb rétegeibe. A hónap csapadékösszege 20 és 77 mm között alakult, a legtöbb délnyugaton esett, míg a legkevesebb a Dunántúl északkeleti harmadán. A talaj fölső egy méteres rétege a hó végére az ország nagyobb részén teljesen feltöltődött, csak az Alföldön maradt még vízhiány a mélyebb rétegekben, bár helyenként már itt is megjelentek belvízfoltok. Bár ekkor a tél vége még messze volt, de a mezőgazdasági kultúráknak, a természetnek, a talajnak hiányzott a hideg, a fagy, a hó. Ilyen enyhe időben a kártevők, kórokozók nem ritkulnak meg, ami a 2021-es évre vonatkozóan nehéz növényvédelmi szezont sejtet.

17. ábra

17. ábra
Napi maximumhőmérséklet december 29-én (Celsius fok)


Összefoglalás

Az elmúlt szezon alapján több tanulságot is levonhatunk. Az őszi kalászosok viszonylag jól átvészelték a száraz tavaszt. A talajok téli nedvességgel való feltöltődésének jelentősége az aratás után derült ki. Ugyanis márciusban és áprilisban is alig esett, májusban is kevés, a júniusi komolyabb csapadék pedig már csak a szemképződés második felére érkezett meg, ennek ellenére is jó eredményt adtak a kalászosok. A talajban a nedvesség azonban sokáig kitartott, és ellátta a kalászosokat. Nagyobb lett volna a probléma, ha a szárazság mellé a május meleget, hőséget is hozott volna, mert akkor a fenológiai fázisok is lerövidültek volna jelentős terméskiesést okozva.

A repce viszont sokkal jobban megsínylette a tavaszi aszályt, nem hozott elég oldalhajtást, rövid volt a virágzás időszaka is, aminek gyenge termés lett az eredménye.

A kukorica a szezon elején a hidegtől és a szárazságtól is szenvedett, de a leglényegesebb nyári időszakra, a virágzásra és a szemképződésre az országban sokfelé megkapta a szükséges csapadékot. Bár keleten a nyár végére elfogyott a nedvesség a talajból, a nyár első felében hullott csapadék még épp elegendő ideig kitartott a talajban. És ahogy az már a szezon felénél körvonalazódott, rekord terméshozamok születtek.

A gyümölcsösöket többször is érte fagykár tavasszal, azokon a helyeken lett kisebb a kár mértéke, amely helyek kissé a környező terület fölé emelkednek. Régi igazság, hogy ahol lehet domboldalra, dombtetőre érdemes telepíteni az ültetvényeket, mert a hideg, mint egy folyadék, lefolyik a mélyebb területekre, és ott gyűlik össze, ott okozza a legnagyobb károkat. Sokszor néhány méter szintkülönbség is sokat számít.


Folyamatosan frissülő agrometeorológiai információk a www.met.hu/idojaras/agrometeorologia oldalon találhatók.

A cikk rövidített változata megjelenik az Agrofórum februári számában.


 

 

 

 



 

 

Tanulmányok