2025. február közepén az átlagosnál hidegebb időjárás volt az országban, így a Balaton térségében is. A hideg hatására a sekélyebb tavak felszínén megjelent, majd megvastagodott a jég. Egyes híradások a hidegre alapozva a Balaton befagyását jósolták, azonban csak a zárt öblökben, kikötőkben, illetve a sekélyebb vizeken jelent meg rövidebb ideig a jég, a nyílt vízen összefüggő jégtakaró nem alakult ki. A Balaton vizének hőmérséklete a HungaroMet Zrt. Siófoki Viharjelző Obszervatóriumának mérései alapján nem csökkent 1 fok alá. Korábbi években ugyanakkor előfordult, hogy februárban a mostaninál kevésbé fagyos időben is megjelent az összefüggő jégpáncél a Balatonon [1]. Jelen írás az elmaradt befagyás fizikai-meteorológiai hátterét mutatja be.

Az elmúlt télen rekord enyhe időjárás zavarta a növények nyugalmi fázisát. A megelőző ősz második és a tél első fele rendkívül csapadékos volt, ezért az őszi vetéseket leginkább a tartós belvízborítás veszélyeztette. A kártevők és kórokozók a rövid fagyos időszakokban nem gyérültek megfelelő mértékben, ami komoly növényvédelmi kihívások elé állította a vegetációs időszakban a gazdákat. A tavasz már február elején elkezdődött és a naptári tavasz kezdetén tovább folytatódott. A vegetáció fejlődése az egész évszak során két-három héttel a megszokott előtt járt, csak április második felében történt egy átmeneti megtorpanás. A hagyományosan Medárd-napot követő csapadékosabb időszak is egy hónappal korábbra, tavasz végére, nyár elejére esett. A nyár további részének időjárását hosszan elhúzódó, erős hőhullámok és egyre fokozódó aszály jellemezték, ami a vegetáció számára jelentős hőstresszt, nyári kapás növényeink esetén kényszerérést okozott. Az ősz időjárásában mind a négy évszakunk jellegzetességei megjelentek. Volt részünk forró száraz nyárban, napsütéses, tavasziasan enyhe napokban, kellemes vénasszonyok nyarában, ködös, nyirkos késő őszben és havas télben egyaránt. A komolyabb lehűlés azonban az év végéig elkerülte hazánkat.

A HungaroMet Zrt. mérései alapján a 2024-es ősz középhőmérséklete országos átlagban a szokásos közelében alakult, csak 0,2 fokkal haladta meg az 1991–2020-as éghajlati normált. A szeptember még hőhullámmal indult, majd az évszak nagy része átlag közeli, a november normál alatti hőmérsékletű volt. Az évszak csapadékösszege országos átlagban ugyan kevéssel meghaladta az átlagot, viszont a néhány nagyon csapadékos időszak mellett, hosszú száraz periódus is volt 2024 őszén.

Globális skálán tekintve 2024 nyara volt a mérések kezdete óta a legmelegebb nyár, és ez Magyarország időjárásában is szélsőségekben nyilvánult meg. A valaha mért ötödik legmelegebb júniust a legmelegebb július követte. 2024 augusztusa a mérések kezdete óta második legmelegebb volt, mindössze 0.01 fokkal lemaradva 1992 augusztusától. A júliusi és augusztusi forróságot hosszú száraz időszakok kísérték. A szeptemberbe áthúzódó nyarat Közép-Európában egy rendkívül csapadékos időszak zárta le, súlyos árvizeket okozva. A hosszú száraz és rövid nedves, de minden esetben az átlagosnál melegebb időjárási periódusokkal lefedett nyárnak jól kirajzolódó globális háttere van, amely a nagytérségű cirkulációban beállt anomáliákra vezethető vissza. Jelen írás egyrészt a szélsőségek mögött álló cirkulációs hátteret, másrészt annak tükrében a nyári hőhullámok időjárási sajátosságait próbálja bemutatni.

A szélsőségesen meleg és száraz nyári időjárást követően 2024 szeptemberében a Boris névre keresztelt közép-európai ciklon hatására több napon keresztül rendkívül nagy mennyiségű csapadék hullott a Duna felső vízgyűjtőjére. A közel hét napon keresztül tartó esőzésben elsősorban Ausztria északi területein, illetve Csehországban, valamint Lengyelország délnyugati részén sokfelé 200 mm-t meghaladó eső esett pár nap alatt. A legsúlyosabb helyzet Alsó- és Felső-Ausztriában alakult ki, ahol nagyobb területeken 300 mm fölötti csapadékot is regisztráltak, amelyhez erős vagy viharos északi szél is járult. Magyarországra a ciklonhoz tartozó csapadékrendszerek több hullámban érkeztek és az Alföldön jellemzően 50-60 mm, a Nyugat-Dunántúlon pedig helyenként 100 mm-t is meghaladó csapadék hullott. A ciklon hátoldalán a Balaton térségében 100 km/h-t meghaladó széllökések is előfordultak. A légörvény hatására a hőmérséklet is markánsan csökkent, a 30 fok feletti maximum-hőmérsékleteket a 10 fokot alig meghaladó értékek váltották fel. A ciklonnal járó nagy csapadék rendkívüli folyami árvizet okozott a Dunán, viharkárokat a Balatonnál, járulékos hatásként pedig a madárvonulás idején jött hirtelen lehűlés tömeges madárpusztulást (elsősorban a fecskék körében) okozott.

Az idei év júliusa a legmelegebbnek és a hetedik legszárazabbnak adódott. Mi a helyzet akkor, ha együttesen vizsgáljuk ezt a két meteorológiai elemet, azaz a hőmérsékletet és a csapadékot? Vajon így hol helyezkedik el 2024 júliusa extrémitás szempontjából az elmúlt 154 év júliusai között? Egyáltalán mit is jelent többdimenzióban a szélsőérték? És ha meghatároztuk a többdimenziós szélsőérték fogalmát, akkor össze tudjuk-e hasonlítani a többi hónap extrémitásával? Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre adunk választ.

2024 januárjában az északi féltekén sokfelé szélsőséges időjárási helyzet alakult ki. Észak-Amerikán rendkívül erős téli vihar söpört végig, majd az Atlanti-óceánon kialakult viharciklonok csaptak le Európára. Mindkét kontinensen sok problémát okozott a szélsőséges időjárás, amely egy összefüggő, egymásra épülő meteorológiai eseménysorozat része volt. A sarkvidéki légtömegek amerikai hidegbetörése hozzájárult a magaslégköri futóáramlások (jet stream) felerősödéséhez, amely a gyorsan mélyülő ciklonok kiváltója volt. Mindezt kiegészítette az alacsony szélességi övekről feláramló meleg, nedves levegő, amely a ciklonok további erősödését segítette.

A Kárpát-medence térségében számos helyi széllel találkozhatunk, amelyek különböző neveken váltak ismertté. Az adriai partvidéken fújó bóráról, vagy az Alpok főn szeléről talán már mindenki hallott, míg az olyan szelek, mint a nemere vagy a kossava kevésbé ismertek. Ezen szelek közös tulajdonsága, hogy egy nagytérségű időjárási helyzet és a domborzat kölcsönhatásaként jönnek létre. Meghatározott irányból fújnak és gyakran elérik a viharos fokozatot. Jelen tanulmányban áttekintjük, milyen módon képes a domborzat helyi szélviharokat kialakítani, majd a Kárpát-medencét körbejárva külön-külön bemutatjuk ezeket a sajátos légmozgásokat. Bár a helyi szelek gyakran a hőmérsékleti, légnedvességi mezőben vagy a felhőzet szerkezetében is megnyilvánulnak, ebben a tanulmányban kifejezetten a szélmezőre gyakorolt hatásukkal foglalkozunk.

Az évek óta tartó enyhe telek sorozatába a 2023-as év első két hónapja is beillett, különösen a január alakult sokkal melegebben az ilyenkor szokásosnál megzavarva ezzel a növények vegetációs ciklusát. Tavasszal változékony, szeszélyes időjárásban volt részünk. Az elmúlt évektől eltérően csapadékból nem volt hiány, azonban a fagyos hajnalok április végéig veszélyeztették a gyümölcsösöket. Az átlaghőmérséklet összességében a sokéves átlag körül alakult, azonban az átlag jókora kilengéseket is takart. Nyáron a nyugati és az északi országrészben a szokásosnál csapadékosabb, míg az Alföldön szárazabb volt az időjárás. Az aratást is gyakran zavarták záporok, a későn betakarított termés többször megázott. A kukorica és a napraforgó nagy területen ideális csapadékviszonyok között fejlődhetett, mely szép termést ígért. A sokszori és tartós levélnedvesség miatt azonban a növényvédelem nagy kihívást jelentett mind a szántókon, mind a kertészetben. A nyárias idő még szeptemberben is kitartott, meleg, nagyrészt száraz, napos időjárás segítette nyári kapás növényeink, valamint az őszi gyümölcsök érését. Október második felétől fordult csapadékosra az idő, de a hőmérséklet egészen november utolsó dekádjáig melegebben alakult az ilyenkor szokásosnál. Utolsó őszi hónapunk végén már beköszöntött a tél, ami csak átmenetinek bizonyult, december második felében tavaszias idő zavarta meg a növények épphogy elkezdődött nyugalmi állapotát.

Míg a 2022-es esztendő a történelmi aszály éve volt, addig 2023 a heves viharokról vált emlékezetessé. A fordulat már az év elején megmutatkozott az intenzívvé váló ciklontevékenység tekintetében. A ciklonok okozta szélviharok a tavaszi hidegbetörésekkel együtt már az év első felében jelentős károkat okoztak az infrastruktúrában és a mezőgazdaságban. A nyári félévben tovább folytatódott a szélsőséges időjárás, egymást követték a zivatarrendszerek pusztító széllel, jégesőkkel. A nyári zivatarszezon augusztus 5-én ért a tetőfokára, de még november 6-án is kialakult egy kisebb szupercella a Balatonnál. Az őszi intenzív, sokfelé viharkárokat okozó ciklonok sorát december elején tapadó havas helyzet zárta, fennakadásokat okozva az áramellátásban. Jelen tanulmány 2023 szélsőséges időjárási helyzeteinek meteorológiai hátterét mutatja be.