Globális melegedés és a hurrikánok jövője

Sandy hurrikán a NASA mûholdképén

Azt már tudjuk, hogy azok a változások, amelyeket a Föld éghajlatában okozunk hatással lesznek (hatással vannak) az idõjárása. Néhány tényező ezek közül tisztán látható és könnyen mérhető. Például néhány régióban a szárazság sokkal hosszabb ideig tart és sokkal súlyosabb, míg más területeken ennek ellenkezője figyelhető meg – sokkal több csapadék esik nagy felhőszakadások alkalmával. Két lehetséges következményt tartanak számon. Az egyik szerint a növekvő hőmérséklet megnöveli a párolgás mértékét, vagyis szárazodás következik be. A másik lehetséges hatás, a hőmérséklet emelkedése növeli az atmoszféra vízgőztartalmát, ezért hevesebb esőzések/havazások alakulnak ki. A szárazodó területek esetében az első, míg a nedvesebb régiók esetében a második kimenet a fontosabb.

A két elképzelhető hatás ellenére a tudósok a változásokat globálisan érzékelik a szárazabb és nedvesebb területek megjelenésében, és ezek az emberi tevékenységhez kapcsolódnak.

Az időjárási/éghajlati paraméterek más változásai esetében a bizonyítékok nem ennyire egyértelműek. Például a tornádók esetében csak a megfigyeléseink nem elégségesek egyértelmű következtetések levonásához. Megbízható feljegyzések az 1950-es évek elején kezdődtek az Egyesült Államokban, de azóta a megfigyelő mûszerek folyamatosan változtak, fejlődtek, ezáltal nehezebbé válik a hosszú-távú trendek megállapítása.

Hasonló a helyzet a hurrikánok és trópusi ciklonok esetében is. Ma már sokkal jobban meg tudjuk ezeket a viharokat figyelni és mérni, tehát felmerül a kérdés, hogy a viharok számának növekedése a globális klímaváltozás miatt van, vagy azért, mert fejlődtek a meteorológiai műszerek, megfigyelések, esetleg mindkettő igaz? Manapság nagyon pusztító viharok alakulnak ki az USA területén, de a pusztításuk mértéke a nagyobb erősségüknek „köszönhető”, vagy a viharos területek növekvő mérőműszerezettségének?

Egy a hasznos eszközök közül, melyek segítenek a kérdés eldöntésében, a klímamodellek. A klímamodellek a valóság egy lehetséges verzióját modellező számítógépes programok. Kiinduló feltételként meg tudjuk adni a mai időjárási feltételeket (szélsebesség, hőmérséklet, légnyomás stb.) és ezek alapján előrevetíti, megjósolja, mi fog történni a jövőben. A mai időjárás-előrejelzések ugyanezt a módszert használják. Bár néhány szempontban a klímamodellek és az időjárási-előrejelző modellek különböznek egymástól, ezek teljesen maguktól értetődő eltérések. Az időjárás-előrejelző programok rövidtávú, néhány napos prognózist próbálnak adni a várható időjárást illetõen, kis területre. A klímamodellek arra tesznek kísérletet, hogy hosszú távú trendeket írjanak le sokkal nagyobb területi skálán az elkövetkező évek, évtizedek időjárására.

Nos, hogyan tudnak a számítógépes programok segíteni a hurrikánok/ciklonok kérdéskörének megválaszolásában? A programok segítségével, a tudósok meg tudnak vizsgálni „mi lenne ha” feltételeket, ún. szcenáriókat, és megnézhetik, hogyan változhatnak a viharok a jövőben. Mi lesz, ha nõ az üvegházgázok koncentrációja? Mi történik, ha emelkedik az óceánok hőmérséklete? Mi lesz, ha megváltozik a szélsebesség? Hogyan befolyásolják ezek a tényezők a hurrikánok számát és erősségét?

A Sandy hurrikán szélsebesség - térképe
Forrás: NASA

Elég gyakran jelenik meg publikáció a világ egyik legismertebb hurrikán-tudósának, Dr. Kerry Emanuelnek, az MIT kutatójának tollából a témában. Dr. Emanuel kombinálta a globális klímamodell-szimulációkat több regionális skálájú modell-szimulációval, hogy meg vizsgálja a jövőben milyen lesz a viharok evolúciója. Meglepõ eredményre jutott. A viharok erősebbek lesznek és emelkedik a számuk is a következő évszázadban. A másik érdekesség, hogy nő az erősebb és a gyengébb ciklonok száma is.

Prof. Kerry Emanue
Forrás: MIT

Dr. Emanuel a következőképpen foglalta össze a hurrikánokkal kapcsolatos kutatási eredményeit:

• A magas-intenzitású trópusi ciklonok (3-5 kategória a Saffir-Simpson féle skálán) előfordulása emelkedik, az ezekkel járó esőzések száma is nőni fog, fokozva az édesvízi áradások előfordulásának lehetõségét. Ezek a változások nem fognak szükségszerűen bekövetkezni, ott ahol trópusi ciklon kialakul manapság. „Alkalmasint – fogalmazott Emanuel – számítani lehet rá, hogy egyes terülteken csökken a ciklonok aktivitása, míg másokon nő; a modellek nem adtak egyértelmű eredményt a regionális szintű változásokra.”
• Míg a tudósok nem értenek egyet ezen a ponton, Emanuel munkája azt mutatja, hogy a gyengébb jelenségek (trópusi viharok, 1-2 kategóriájú viharok) gyakoribbak lesznek.
• „Nagyon keveset dolgoztunk a viharok méretének problémáján – írja Emanuel. „Amit ez a kis kutatás kimutat, az, hogy a viharok átmérője nőhet a globális hőmérséklettel. Ez mélyen befolyásolhatja a viharok által keltett hullámokat, melyek a legtöbb áldozattal járnak a trópusi viharok katasztrófáiban.”

Forrás:

• WMO
• http://eaps4.mit.edu/faculty/Emanuel/
• http://earthobservatory.nasa.gov