A május 6-i szupercellás zivatarok kialakulásának háttere

Üveges Zoltán

A hét elején Észak-Németországban halálesetekkel járó tornádókat okozó ciklon frontrendszere (hidegfronti szakasza) szerdán délután érte el a Kárpát-medencét (1. kép). A rendszernek nagy kiterjedésű, vastag felhőzete nem volt, de az infravörös műholdfelvételen jól láthatóak az éppen hazánk és Ukrajna délnyugati része felett kialakuló fényes fehér foltok - zivatarfelhők (2. kép). A hatalmasra növő viharfelhők létrejöttét több légköri tényező együttes jelenléte segítette elő.

Meleg, egyre páradúsabbá váló légtömeg

A meteorológiában a hőmérséklet, mint fizikai tulajdonság több változata, értelmezése is használatos. Egyikük az ekvivalens hőmérséklet, mely leegyszerűsítve azt a hőmérsékleti értéket adja meg, melyet akkor mérhetnénk, ha a felettünk lévő légtömegből az összes vízgőz kicsapódna és azonnal kihullana. A kicsapódással (kondenzációval) hő szabadulna fel, így ez az ekvivalens hőmérséklet mindig magasabb, mint a "hagyományos" hőmérsékleti érték. Egy légtömeg ekvivalens hőmérséklete annál magasabb tehát, minél melegebb és nagyobb a nedvességtartalma. Ezen fizikai paraméter európai eloszlása látható a 3. képen. A Kárpát-medence délkeleti felét és a Balkán-félszigetet igen meleg és páradús légtömeg tölti ki (magas ekvivalens hőmérséklet értékek). Ez a levegő szolgált mintegy fűtőanyagként a viharok keletkezéséhez és fennmaradásához.

Labilis (instabil) légrétegzettség

Minél gyorsabban csökken a magassággal a hőmérséklet, annál inkább labilisnak tekinthető a felettünk lévő levegő. A konvektív hasznosítható potenciális energia (CAPE) azt mutatja meg, hogy a levegőrészecskék felfelé irányuló mozgását a légköri függőleges hőmérsékleti rétegződés mennyire segíti elő, gyakorlatiasabban fogalmazva a gomolyfelhők, amelyekből a nagy zivatartömbök is kialakulnak, milyen gyorsan és milyen magasra tudnak nőni. Az Alföld felett szerda este számított 1000–1500 Joule/kg értékek (4. kép) közepesen erős labilitásnak felelnek meg, tehát ha a többi légköri paraméter is kedvező, ez az érték hozzájárulhat a hevesebb zivatarok kialakulásához.

Szélnyírás

A kialakuló zivatarfelhők élettartamát az alsó kb. 5 km vastag légrétegben tapasztalható szélnyírás is jelentősen befolyásolja, és emiatt alakulhat ki a szupercellákra jellemző forgó mozgás is. Az ideális szélnyírási viszonyok esetén a talaj közelében fújó és a magasban (~5000 m) mérhető szélsebesség közötti különbség 15–20 m/s, és ehhez függőleges irányú szélirány-változás is párosul. Ilyen ideális helyzet volt szerda délután is (5. kép).

Az eddigiekben láthattuk, hogy a paraméterek adottak voltak a heves zivatarok, illetve az azokat okozó hatalmas viharfelhők, a szupercellák létrejöttéhez. Az első szupercella a Dunántúl északkeleti részén alakult ki (6. kép), és haladt keleti irányba. Az esti órákban az Alföldön egyszerre három szupercella is tombolt, ezek közül messze a legerősebb a Dél-Alföldön végigszáguldó monstrum volt (7. kép). Ez utóbbiról fotók is készültek (8. kép).

Bár a hét elején a maihoz hasonló forgó viharfelhőkből alakultak ki a németországi tornádók is, szerencsére nálunk "csak" a nagyobb méretű jégszemek, rövid ideig felhőszakadás intenzitású csapadék (9. kép) és viharos széllökések (10. kép) fordultak elő. 

 1. kép
Időjárási helyzet Európában május 6-án este; a rendszer hidegfrontja belépett az ország területére

 2. kép
Infravörös tartományban készült műholdkép a hazánk felett kialakuló zivatarfelhőkről

3. kép
Ekvivalens hőmérséklet az ECMWF modell alapján

4. kép
Számított konvektív hozzáférhető potenciális energia (CAPE) az ECMWF modell alapján

5. kép
Szélviszonyok a talaj közelében (kék), illetve kb. 5 km magasságban (piros vektorok) az ALADIN modell alapján;
az Alföldön talaj közelben gyenge, a magasban 20 m/s (72 km/h) körüli szélsebesség

6. kép
Az első forgó zivatarfelhő (szupercella) a Pilis felett

7. kép
Este az Alföldön egyszerre három szupercella is tombolt, ezek közül messze a legdélebbi volt a legerősebb;
forgását a mozgó radarképeken jól ki lehetett venni

8. kép
A déli szupercella Kalocsa térségében; Fotó: Patik István, Severe Weather Europe
 

9. kép
A zivatarok gyors mozgása miatt a legnagyobb csapadékösszegek 15–20 mm közöttiek voltak,
igaz ez a mennyiség igen rövid idő alatt hullott le

10. kép
A déli cella által érintett terület még a legerősebb széllökéseket ábrázoló térképen is látszik;
bár állomásaink többnyire 80–90 km/h közti értékeket mértek,
kisebb körzetekben ennél akár jóval erősebb is lehetett a vihar