2024. november 24. vasárnap
Tanulmányok

HungaroMet: 2012. június 11. 06:35

Szupercellás zivatarok Dél-Magyarországon: 2012. június 9.

2012. június 9-én a délutáni órákban rendkívül heves zivatarcellák érték el a Dunántúl délnyugati részét. A legerősebb cellák 18:45 körül lépték át az országhatárt Barcs környékén, majd a délnyugati vezető áramlástól kissé jobbra eltérülve Pécs-Baja-Szeged-Békéscsaba vonalában okoztak rövid ideig tartó, de nagyon intenzív csapadékot, viharos szelet és 3-4 cm átmérőjű jeget. Az időjárási radar megfigyelések és a nagyszámban készült fényképek és videó felvételek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a pusztítás zömét egyetlen, hosszú életű örvénylő zivatarcella, egy szupercella okozta.

Horváth Ákos

A szupercellák járulékos jelenségei közé tartozik a heves jégeső, amelyet az átvonulás által érintett területeken mindenütt észleltek, a Mecsek környékén volt olyan terület, ahol perceken keresztül csak jég hullott eső nélkül. A szupercellák ritkább velejárója a tornádó, amelyről azonban ez idáig nem kaptunk jelentést, de nem zárható ki, hogy a cella hosszú élettartama alatt produkált forgószelet.

Nagyobb skálájú időjárási körülmények

A viharos időjárási helyzet kialakulásáért egy lassú mozgású hidegfront, illetve a hidegfronton kialakult hullám volt a felelős. Az 1. ábrán látható, hogy június 9-én 14 órakor (12 UTC) a tengerszinti légnyomás mezejében kirajzolódó depresszió középpontja az északkeleti országrész felett helyezkedett el, és ezen a mezo-léptékű örvény déli oldalán a légkör alsóbb szintjein (850 hPa-on) határozott melegáramlás alakult ki. Az örvény hátoldalán ugyanakkor a Dunántúl északi részét már hűvös levegő árasztotta el, így történhetett, hogy délután Szombathelyen csak 16, míg Szeged és Békéscsaba térségében 32 fokot mutattak a hőmérők.  A lassú mozgású hidegfront nem egy éles vonalban jelent meg, hanem több, un. konvergencia vonalra szakadt fel, így a legelső hullám, amelyet inkább csak a szélmezőben lehetett megfigyelni 14 órakor már a déli határ mentén húzódott, míg a markánsabb hőmérséklet változással járó második hullám még csak a Dunántúli-középhegység vonalában helyezkedett el. Ugyanakkor a magasabb rétegekre ez a hullám, és így a hidegfront megtorpanása nem éreztette hatását, így a 700 hPa szinten már ennek jele nem látható, illetve 500 hPa-on a magassági hideg egyáltalán nem vett tudomást a talajközeli konvergenciákról. A 700 hPa-os szinten erős, 15 m/s sebességgel nedvesség beáramlás zajlott, míg 500 hPa-on 25 m/s körüli viharos széllel hideg levegő áramlott az ország déli része fölé. A 300 hPa szinten látható, hogy a jet stream magja közel, tőlünk északnyugatra helyezkedett el.

 1. ábra

1. ábra


A fentiek eredményeként:

  • Az alsó meleg beáramlás és a magassági hideg áramlás együttesen rendkívül labilissá tette a légkört.
  • Az erős magassági szél okozta szélnyírás illetve a szélfordulás kedvezett a miniatűr ciklonként örvénylő, így órákon keresztül fennmaradni képes szupercellák kialakulásához.
  • A lassú mozgású hidegfront hosszan fenntartotta a talajközeli összeáramlást (konvergenciát) és a zivatarcellák e konvergencia vonalakban mozogva bőségesen juthattak a fennmaradásukhoz szükséges meleg, nedves levegőhöz. Ez utóbbi volt az oka annak, hogy a zivatarok nem a frontra merőlegesen láncban mozogtak, hanem a vonal mentén, többször egymást követve.

A rendkívül labilis időjárási helyzetet több nappal előre jelezték a numerikus modellek, így a heves zivatarok megjelenése várható volt, a nehezebb kérdés ebben a helyzetben a konvekció pontos tér és időbeli lefolyásának előrejelzése.


Zivatarok

Az első markáns zivatarcellák Horvátországban 16:30 körül jelentek meg. A 2. ábrán látható a két fejlődő góc, azonban a délnyugati, markánsabb rendszerből alakult ki az a szupercella, amelynek a jellegzetes felhőcsúcsait mutatja a 3. ábra műholdképe.

 2. ábra

 2. ábra

 

3. ábra

3. ábra


Az OMSZ országos kompozit radarképe szerint 18:50-kor érte el a már vélhetően szupercella állapotba fejlődött zivatar az országhatárt (4. ábra). A legerősebb cella a vonalban kialakult többi zivatarfelhőtől elszívta a hozzáférhető konvektív energia legnagyobb részét, így 21:30-ra, mire a Duna vonalát elérte, már egyedüli erős cella maradt a rendszerben (5 ábra).  A szupercella 23:40-kor már megközelítette Békéscsabát úgy, hogy az előtte lévő labilis levegőben ismét zivatarok alakultak ki (6. ábra). Ugyancsak ezen az ábrán látható, hogy jól elkülönült egymástól a délkeleti és az északnyugati konvergencia vonal, amely utóbbi inkább a hidegfront jegyeit hordozta, míg az előbbi klasszikus prefrontális instabilitási vonalnak tekinthető. Eközben a lassan mozgó hidegfront előtt a Balatontól keletre egy újabb elkülönülő zivatarlánc alakult ki, amely azonban nem vált meghatározóvá, de mutatta a front határozatlan karakterisztikáját.

4. ábra

4. ábra

 

5. ábra

5. ábra

 

6. ábra

6. ábra


A szupercella jellegzetes kampós alakja mindvégig megmaradt (7. ábra). Ugyanakkor, amikor a rendszer megközelítette Szegedet, a város keleti határában rendkívül gyorsan fejlődő gomolyfelhők jelentek meg, amelyek már a 21:30-as radarképeken is láthatóak voltak (8. ábra). Alig negyed órával később már egy Szegedtől Orosházáig húzódó vonal alakult ki, (9. ábra), amelyből 22:30-ra már heves zivatarok alakultak ki (10. ábra). Ezek a zivatarok sok energiát vehettek el a szupercella elől, azonban ennek rendkívül erős örvényessége még így is bőven biztosított annyi energiát a cellának, hogy egy órával később elhagyta a határt, Magyarországon való tartózkodása alatt végig megőrizve rendkívüli erősségét, forgását.

7. ábra

7. ábra

 

8. ábra

8. ábra

 

9. ábra

9. ábra


10. ábra

10. ábra


Összefoglalás

A vizsgált napon a szinoptikus és mezo-szinoptikus skálájú időjárási folyamatok olyan időjárási helyzetet hoztak létre, amely különösen kedvezett a heves konvekciónak, így az örvénylő zivatarfelhők, a szupercellák kialakulásának. A bemutatott szupercella egy különösen erős és hosszú életű képződmény volt, amely 6 órán keresztül maradt fenn, és elsősorban a sokfelé megfigyelt, nagyméretű jégszemekből álló jégesővel okozott jelentős károkat. Elképzelhető, hogy a hidegfront előtti instabilitási vonalban az ország északkeleti részén további rövidebb életű szupercellák is kialakulhattak, azonban a déli zivatarnál lényegesen gyengébbek voltak. Hazánkban május és június hónapokban nem tekinthető rendkívülinek a június 9-i zivataros helyzet, könnyen lehet, hogy az idén sem ez volt az utolsó…

 

Készült: 2012. június 10.