Középtávú (2-10. napra szóló) alap-előrejelzések készítése
A rövidtávú előrejelzéseknél részletesen ismertetett módszerek közül a középtávú prognózisoknál alapvetően a számítógépes előrejelzésekre alapozunk, de még ennél az időtávnál is szerepet kapnak a hagyományos szinoptikai ismeretek, az előrejelzők tapasztalatai, illetve a szinoptikus-klimatológia feldolgozások eredményei.
A középtávú előrejelzések beválásában, illetve az előrejelzések információ-tartalmában különösen nagy fejlődés következett be az elmúlt évtizedekben. A modellek beválása folyamatosan javult, de e javulás nem volt töretlen. Az 1. ábrán megfigyelhető, hogy az ECMWF modell beválásában az elmúlt 30 évben még a 12 havi mozgó átlaggörbén is megfigyelhetők visszaesések. Az ábráról egyébként az olvasható le, hogy hányadik nap következik be az 500 hPa-on 60 hPa-t elérő hiba: a 80-as évek elején ez a 4. napon, míg napjainkban a 8. nap környékén következik be. Tehát ma a 8. napra ugyanolyan jó minőségű prognózist tudunk adni, mint 30 évvel ezelőtt a negyedik napra. (Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a javulás mértéke rövidtávon az utóbbi években kisebb.)
1. ábra
Az ECMWF modell beválásának a javulása 1980-tól 2009-ig
Az ECMWF modell beválásának a javulása 1980-tól 2009-ig
A középtávú előrejelzések módszertana a 2-3. napra vonatkozóan még nagyon hasonlít a rövidtávú előrejelzésekéhez, ezt követően azonban jelentősen eltér attól. Ennek oka, hogy ekkortól a prognózisok alapvetően az ensemble előrejelzésekre épülnek.
Az ensemble technika térhódításával a prognózisokban mind jelentősebb szerepet kapnak a valószínűségi előrejelzések, illetve az előrejelzések
megbízhatóságára utaló információk. Ennek következménye, hogy az elmúlt 5-10 évben látványosan megnövekedett a középtávú előrejelzések aránya a
megrendeléseknél, és ezeket főként az energia-szolgáltatók már gazdasági döntéseknél is alkalmazzák.
A középtávú prognózisokkal kapcsolatos, hogy az előrejelzések készítésénél egyre inkább használjuk a klasztereket is (lásd részletesen az esettanulmányban). Ezek segítségével bizonytalan időjárási helyzetekben különböző meteorológiai forgatókönyvek prognosztizálhatók. 2008-ban továbbfejlődött a klaszterezési technikánk. Addig a klaszterezés időpontja a +5. napi (120 órás) előrejelzés volt. A fejlesztések eredményeként a +8. napi (192 órás) időpontra is készül klaszterezés. Miközben a korábbit akkor célszerű alkalmazni, ha a fáklyadiagram alapján az előrejelzésben a 120. óra környékén van a legnagyobb bizonytalanság, addig az új klaszterezést akkor, ha a 192 órás előrejelzésnél nő meg a bizonytalanság.
A szinoptikus javít a modellek középtávú előrejelzésein
 |
 |
|---|
A szinoptikusok a középtávú előrejelzések esetében is javítanak a modellek, pontosabban a determinisztikus modellek eredményein. A javítás mértékének
bemutatására tekintsük az Időjárás Előrejelző Osztályon használt ún. komplex mutatót. Ez egy verifikációs mérőszám, amelyben
verifikált időjárási elemek beválását súlyozva vesszük figyelembe. Minél magasabb ez a mérőszám, annál jobb az előrejelzés. Amennyiben a szinoptikusok által készített prognózisok komplex mutatójából kivonjuk az ECMWF modellből előálló prognózis komplex mutatóját, akkor megkapjuk a szinoptikusi javítás mértékét. A javítás mértéke 2005-ben 1,1 és 2,8% között, 2009-ben pedig 2,7 és 3,5% között változott, tehát az elmúlt években a szinoptikusi javítás mértéke még kissé növekedett is. A javítás minimuma évek óta a második, harmadik nap környékén van, később az ensemble előrejelzések használatával növekszik a javítás mértéke a determinisztikus modellhez képest. Ennek legfontosabb forrásai:
- Középtávon is figyelembe vesszük a szinoptikus-klimatológiai sajátosságokat (pl. inverzió),
- Több más (német, amerikai, stb.) modellt is használunk,
- Egyre jobban alapozunk az ensemble előrejelzésekre,
- Kiszűrjük a modellek naponta bekövetkező ingadozásait (a determinisztikus modellek jobban, az ensemble átlag kevésbé ingadozik).
