2017. szeptember 19. kedd
Tanulmányok

OMSZ: 2017. június 15. 11:42

Politikai döntések hatása az éghajlat megváltozására – nagyban és kicsiben

Az elmúlt napok sajtóértesülései szerint Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy országa kilép az Párizsi Klímaegyezményből. Az előzetes becslések szerint az USA kilépése esetén további 0,3°C-os globális hőmérséklet emelkedéssel kellene számolni. A jövőben várható változásokat modellek segítségével írjuk le, melyekben fontos éghajlatalakító tényezőként figyelembe vesszük az emberi tevékenység hatását is. Ennek a modellezési hátteréről, a valószínűsíthető globális felszínhőmérséklet emelkedésről, a hazai megfigyelt és Közép-Európában várható hőmérsékleti és csapadék tendenciákról ad rövid áttekintést az írás.

Szépszó Gabriella és Lakatos Mónika


Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény (UNFCCC) keretében a Párizsi Egyezményt a Föld 197 országából mára 148 ország aláírta. A jogerőre emelkedéshez legalább 55 ország aláírására volt szükség, amelyek a globális üvegházgáz-kibocsátás legalább 50%-áért felelősek. Az egyezmény 2016 novemberében jogerőre emelkedett.

Ez az egyezmény fogja lényegesen meghatározni a 2020 utáni időszakban a klímavédelem érdekében tett lépéseket. A célkitűzések közérthető megfogalmazásához gyakran használják mérőszámként a globális átlaghőmérséklet-változást. A megállapodás az iparosodás előtti szinthez képesti 2 °C-os globális hőmérséklet emelkedést, mint felső határt jelöli ki fontos küszöbértéknek. Ha a 2100-ig bekövetkező globális átlaghőmérséklet-növekedés mértékét sikerül 2 °C alatt tartani, akkor a várható hatások még kezelhetők lesznek, ellenkező esetben világszerte olyan károkkal, humanitárius katasztrófákkal kell majd szembenézni, melyek kivédése csak nagy pénzügyi áldozatok árán lesz lehetséges. Ezen kívül egy ennél ambiciózusabb célkitűzést, a melegedés 1,5°C alatt tartására való törekvést is tartalmazza a tengerszint emelkedés által leginkább veszélyeztetett szigetországok védelmére.

A párizsi megállapodás aláírói között szerepel a fő kibocsátók közül Kína, USA és India is. Az elmúlt napok sajtóértesülései szerint Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy országa kilép az egyezményből. Az előzetes becslések szerint az USA kilépése esetén további 0,3°C-os globális hőmérséklet emelkedéssel kellene számolni, nyilatkozta a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Légkörkutatási és Környezeti Osztályának vezetője egy soros ENSZ munkaértekezleten.


Hogyan becsülhetők a várható éghajlati változások?

A jövőben várható változásokat modellek segítségével írjuk le, melyekben fontos éghajlatalakító tényezőként figyelembe vesszük az emberi tevékenység hatását is. Az ember számos módon, pl. üvegházhatású gázok, aeroszol részecskék és egyéb szennyező anyagok kibocsátásával járul hozzá az éghajlat módosításához, amit a klímamodellek az üvegházgázok légköri koncentrációján keresztül vesznek figyelembe. A társadalmi-gazdasági változásoknak – éppen a kibocsátás-csökkentési egyezmények bizonytalan kimenetele miatt – többféle jövőbeli pályája lehetséges. Ezért az üvegházhatású gázok koncentrációjának legvalószínűbb menete helyett csak lehetséges jövőbeli irányokat, forgatókönyveket tudunk megadni.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2013-ban megjelent helyzetértékelő jelentéséhez alapul szolgáló globális modellkísérletek az RCP (Representative Concentration Pathways) forgatókönyvcsaláddal készültek, melyeket a 2100-ra feltételezett sugárzási kényszerrel (pl. az RCP8.5 esetén 8,5 Wm2 többlet energia-bevétellel) jellemeznek az 1750. évi állapothoz képest. A modellkísérletekben négy alapvető forgatókönyvet használtak:

  1. Az RCP8.5 egy intenzíven növekvő üvegházgáz-kibocsátást feltételező forgatókönyv, ebben az esetben gyakorlatilag „minden úgy
     megy továbbra is, ahogyan eddig”;
  2-3. Az RCP4.5 és az RCP6.0 szcenáriókban a kibocsátás nem sokkal 2100 után adott szinten stabilizálódik;
  4. Az RCP2.6 egy intenzív mitigációs szcenárió, melyben egy korai koncentrációcsúcs elérése után negatív kibocsátás következik be.

Az éghajlati szimulációk eredményeit nagyban meghatározza, hogy melyik kibocsátási szcenárió felhasználásával készültek; ugyanakkor a projekciók bizonytalanságának jelentős része ered a modellekben alkalmazott közelítő módszerek eltéréseiből is. A modelleredmények alapján a globális átlaghőmérséklet emelkedése teljes bizonyossággal csak az RCP2.6 forgatókönyv alkalmazásával készült modellkísérletekben marad 2 oC alatt (jobb oldali téglalap az 1. ábrán). A többi szcenárió esetén számos, az RCP8.5 forgatókönyvvel készült modellkísérletek közül pedig mindegyik 2 oC-ot meghaladó melegedést valószínűsít. Ez azt jelenti, hogy – jelenlegi tudásunk alapján – nagy valószínűséggel csak egy olyan világban lehetséges a globális átlaghőmérséklet-növekedés kritikus szint alatt tartása, amelyben nemcsak kibocsátás-csökkentéssel, hanem negatív kibocsátással tartják kordában az emberi tevékenység hatásait. Abban az esetben pedig, ha az antropogén tevékenység változatlanul folytatódik tovább, akár 4 oC-ot meghaladó átlagos globális melegedéssel, és annak regionális hatásaival kell számolnunk.

 1. ábra
1. ábra
A nyári átlaghőmérséklet változása (oC) az 1986–2005 időszakhoz viszonyítva Közép-Európa területén
különböző antropogén forgatókönyvekkel készült globális modellszimulációk eredményei alapján.
Jobb oldal: a Közép-Európára vonatkozó nyári, illetve a globális éves átlaghőmérséklet változása a 2081–2100 időszakra
forgatókönyvenként az 5, a 25, az 50, a 75 és a 95%-os percentilis feltüntetésével. Forrás: IPCC AR5 WG1, 2013.


Markánsabb változások Közép-Európában

Eddig a globális átlaghőmérséklet-változásról beszéltünk, azonban az alkalmazkodás szempontjából sokkal fontosabb, hogy mit tapasztalunk, illetve mi várható regionálisan, s Magyarországon.


Hazai megfigyelt tendenciák

A több mint egy évszázadra kiterjesztett vizsgálatok azt mutatják, hogy a hazai éghajlati változások a hőmérséklet tekintetében jól illeszkednek a világméretű tendenciákhoz, noha az évről-évre jelentkező változékonyság nagyobb. Régiónk a globális átlagnál jobban melegedő régiók közé tartozik. A hosszú, homogenizált, ellenőrzött, térben és időben egyaránt reprezentatív adatsorokon készült elemzéseink szerint a múlt század eleje óta 1,1 °C-os a melegedés mértéke Magyarországon. A nyolcvanas évek közepétől szinte töretlen az emelkedés (2. ábra bal panel).

2. ábra
2. ábra
Országos éves középhőmérsékletek és éves csapadékösszegek eltérései az 1981
2010-es standard időszak átlagától
a tízéves simítás görbéjével, 1901
2016.


A hőmérséklet emelkedésével együtt gyakoribbá vált a hőhullámos napok (napi középhőmérséklet > 25 °C) előfordulása. Az ország középső és délalföldi tájain a legmarkánsabb a növekedés, kiterjedt területeken a két hetet is meghaladja a változás 1981-től. Ezzel párhuzamosan kevesebb a fagyos nap (napi minimumhőmérséklet < 0 °C), mint a 20. század elején, jellemzően 14 nappal országos átlagban.

Az éghajlatváltozás hatása a csapadék tér és időbeli eloszlásának megváltozásában is megnyilvánul, a változékonysága miatt azonban nehezebb kimutatni az egyirányú változásokat, mint a hőmérséklet esetén. A csapadék éves összegének hosszú idősora 1901-től mindössze 5%-os csökkenést mutat (2. ábra, jobb panel), de az éven belüli eloszlása megváltozott. Az átmeneti évszakok csapadéka jelentősen csökkent: tavasszal 17%-os, míg ősszel 12%-os csökkenés mutatkozik, a nyári növekedés mértéke pedig meghaladja az 5%-ot 1901 óta. Megjegyezzük, hogy csak a tavaszi csökkenés szignifikáns statisztikailag a hosszú idősoron. Kevesebb napon hullik csapadék, mintegy kéthetes a csökkenés 1901-től, hosszabbak a száraz időszakok, átlagosan 5 nappal a múlt század elejétől. Az ország északi felében helyenként 2 mm-t meghaladó a napi intenzitásnövekedés nyáron a múlt század közepétől. 

A legutóbbi három évtizedet, a legintenzívebb melegedés időszakát jellemző csapadék tendenciák növekedést mutatnak éves és évszakos skálán is, de a változás nem szignifikáns, az utóbbi években inkább a szélsőséges jelleg dominál. Nőtt az intenzív csapadékok aránya az éves összegben és a rendkívül száraz évek fellépésének valószínűsége is nagyobb. Nagy kilengések tapasztalhatók az utóbbi években a csapadékellátottság tekintetében: áradásokat kiváltó esőzések és aszályokat okozó csapadék hiány egyaránt előfordult.


Várható változások

Az átlaghőmérséklet Közép-Európában várhatóan a globálisnál nagyobb mértékben fog növekedni, különösen nyáron, amikor egyes modelleredmények szerint az évszázad végére akár a 10 fokot is elérheti a melegedés mértéke (1. ábra). Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál (OMSZ) 10-25 km-es rácsfelbontású regionális klímamodelleket alkalmazunk a magyarországi változások leírására. Két regionális modellel készítünk kísérleteket egy átlagos ütemű és egy magas antropogén kibocsátást feltételező forgatókönyv felhasználásával. Az eredmények alapján a magyarországi éves középhőmérséklet növekedése 2021–2050-re várhatóan 1-2 oC, 2071–2100-ra pedig 3-4 oC az ország teljes területén. A legnagyobb változás nyáron és ősszel valószínű, tavasszal és télen mérsékeltebb a melegedés. A magas kibocsátással jellemzett forgatókönyv használatával ugyanaz a modell (nyáron kb. 0,5 fokkal, 3. ábra bal panel; télen akár 1 fokkal) nagyobb melegedést mutat az évszázad második felében, mint átlagos kibocsátást feltételezve. A napi hőmérsékletértékek eloszlása is módosul, pl. a 30 ºC-ot elérő maximumhőmérsékletű hőségnapok éves száma 1971–2000-ben országosan mintegy 20 nap volt, ami 2021–2050-re 30 napnál többre, 2071–2100-ra pedig akár 50 napra is emelkedhet.

Az éves csapadék mennyiségében nem számítunk lényeges változásra a 21. században, nyáron viszont a csapadék csökkenése, ősszel és télen pedig a növekedése valószínű. Az antropogén tevékenység és a változások iránya, illetve mértéke között nincsen a hőmérsékletnél tapasztalthoz hasonló kapcsolat: a magas kibocsátással jellemzett modellkísérlet minden évszak esetében a csapadék fokozatos növekedését jelzi, míg a közepes kibocsátási ütem mellett a modellek nem mutatnak ilyen egyenletes és folyamatos csapadékváltozást (3. ábra jobb panel nyárra). A modelleredmények eltérő jellege megmutatkozik a napi csapadék eloszlásának várható alakulásában is: az évszázad végén a csapadékintenzitás növekedésére számíthatunk, elsősorban télen, ami a legerőteljesebben a magas kibocsátási ütemű modellkísérletben jelentkezik.

3. ábra
3. ábra
A nyári átlaghőmérséklet (bal) és csapadékösszeg (jobb) változása (oC és %) az OMSZ-ban alkalmazott regionális klímamodellek
különböző (átlagos és magas kibocsátású) forgatókönyvekkel készített szimulációs eredményei alapján
az 1971–2000 időszakhoz viszonyítva. Az adott évhez tartozó értékek a megelőző 30-éves időszak változását reprezentálják.


Hivatkozások

IPCC AR5 WG1, 2013: Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (eds.: Stocker, T.F., Qin, D., Plattner, G.-K., Tignor, M., Allen, S.K., Boschung, J., Nauels, A., Xia, Y., Bex, V., Midgley, P.M.). Cambridge University Press, Cambridge, Unit-ed Kingdom and New York, NY, USA, 1535 p. [PDF – 375 MB]


 

Tanulmányok