2017. november 19. vasárnap
Tanulmányok

OMSZ: 2016. április 14. 09:00

Homokviharos tavasz Észak-Afrikában

A téli és tavaszi időszakban többször előfordul, hogy erősebb mediterrán ciklonok áramlási rendszere a Szahara északi részét is érinti, és ezzel homok kerül a légkörbe. Ilyen helyzetekben a mediterrán térségben gyakran megfigyeltek már „sáros esőt”, illetve szintén ehhez köthető a „piros hó” is, melyet akkor észlelnek az Alpokban vagy más környező hegységekben, ha a csapadék jelentős mennyiségű homokot tartalmat, mely enyhén sárgás-pirosas színűre festi a havat. Idén tél végén, tavasz elején ugyanakkor több erős mediterrán ciklon is kialakult, olykor közvetlenül a sivatag felett, mely már viszonylag ritkán szokott előfordulni. Ezeknek köszönhetően pedig nem csak a mediterrán térség, hanem a Kárpát-medence fölé is többször sodródott jelentősebb mennyiségű homok.

Hérincs Dávid meteorológus hallgató


2016. február 15.

Az első, mondhatni „bemelegítő” helyzet február közepéhez kapcsolódott. Ekkor egy erős, több-középpontú mediterrán ciklon alakult ki a Földközi-tenger nyugati medencéjében, melynek hidegfrontja a sivatag fölé is benyúlt. A száraz levegő miatt ugyanakkor ehhez csapadék egyáltalán nem, sőt még felhőzet is alig kapcsolódott, a frontvonalat a sivatagban kialakult és nagy területet érintő homokvihar tette láthatóvá (1. ábra). Illetve kevés homok a légkörbe is jutott, de ez a hidegfront előterében kelet-északkelet felé mozgott, így inkább csak Dél-Olaszországot és Görögország térségét érintette.

1. ábra

1. ábra: A ciklon, valamint a hozzá kapcsolódó sivatagi homokvihar 2016. február 15-én (NASA)

2016. február 21.

Néhány nappal az előző eset után a magasban hideg levegő árasztotta el a Kanári-szigetek térségét, mely ott egy ciklont generált. Bár a ciklon nem volt jól fejlett, Nyugat-Afrika fölé benyúlt egy hidegfronti szakasza. E mentén helyenként a sivatagi régiókban is előfordult csapadék. A front mentén pedig ismét kialakultak homokviharok, de mivel sok volt a felhő, ezek nem voltak láthatóak. 21-én azonban a légkörbe jutott homok egy része már megfigyelhető volt az Ibériai-félsziget felett (2. ábra).

2. ábra

2. ábra: Kis területet érintő, de viszonylag sűrű „homokfelhő” az Ibériai-félsziget felett 2016. február 21-én
(NASA)

2016. február 29.

Az időszak első jelentősebb és nagyobb területre kiterjedő homoktranszportja egy február végi mediterrán ciklonhoz volt köthető. Bár ennek központja viszonylag távol helyezkedett el Észak-Afrikától, a hidegfrontja benyúlt a szárazföld fölé is. Illetve a ciklon jelentős mértékben kimélyült, a központjában 28-án 990 hPa köré süllyedt a légnyomás, így kiterjedten produkált erős szelet. Ez nagy mennyiségű homokot szállított a légkörbe, mely aztán a ciklon hidegfrontja mentén, illetve az előtt a Balkán-félszigetet és Magyarország térségét is elérte (3. ábra).

3. ábra 

3. ábra: A ciklon által északra szállított homok, mely a tenger felett a felhőképződést is elősegítette
2016. február 29-én (NASA)


Február 29-én érkezett meg hozzánk a hidegfront, mely az ország felett hullámot vetett, és ennek köszönhetően sokfelé kiadós csapadékot okozott. Különösen a csapadékhullás első szakaszában, napközben sokfelé figyelték meg, hogy az eső nagy mennyiségben tartalmazott szaharai homokot is. Ezt az eső után a tereptárgyakon, autókon hátramaradt, jellegzetes narancssárgás színű szennyeződésről lehetett felismeri, sőt magukban az esőcseppekben is látható volt a homok (4. ábra).

4. ábra

4. ábra: Homoktartalmú esőcseppek Budapesten (fotó: Hérincs Dávid)

2016. március 23.

A következő hasonló eseményre közel egy hónapot kellett várni, ez viszont ismét jelentős mennyiségű homokot mozgatott meg. Március 22-én Észak-Afrika felett keletkezett egy mediterrán ciklon, mely gyorsan megerősödve kiterjedt homokviharokat idézett elő a térségben. A homok nagy része másnapra már feljutott a légkörbe, és szinte teljesen körülvette a ciklont (5. ábra).

5. ábra

5. ábra: A légkörbe feljutó, és a ciklonba spirálisan beáramló igen nagy mennyiségű homok
2016. március 23-án (NASA)


A ciklon hidegfrontja mentén különösen jelentős, ritkán tapasztalható mennyiségű por volt jelen, mely szokatlanul északra, Horvátország térségéig is eljutott. A délebbi, Adria menti területeken élőknek nem mindennapi jelenségben lehetett részük, ugyanis a homokréteg olyan vastag volt, hogy szinte teljesen eltakarta a Napot, úgy tűnt, mintha valóban egy homokvihar kellős közepébe csöppentek volna (6 ábra). Ezeken a területeken sokfelé fordultak elő „sáresők”, a Dinári-hegység magasabb részein pedig a homok miatt „piros” hó esett. A homok egy része Magyarország déli részét is elérte, de ez már sokkal kisebb koncentrációban volt jelen, hiszen a csapadékkal addigra kimosódott a légkörből.

6. ábra

6. ábra: Mintha csak egy sivatagi várost látnánk, pedig nem, Dubrovnik 2016. március 23-án,
ahol a homok teljesen eltakarta az égboltot (Crometeo)

2016. április 1.

Ezt követően ismét három jelentősebb esemény akadt rövid időn belül. Az első az április 1-jei ciklonhoz volt köthető, mely – nem tréfa – a sivatag kellős közepén, Algéria felett jött létre. Ennek ellenére viszonylag kiterjedt felhőzet, sőt elszórtan még csapadék is kísérte, elsősorban egy konvergenciazóna mentén (zöld vonal). Bár a sivatagos terület felett kevésbé volt látható, ehhez is jelentős homokvihar kapcsolódott, spirálisan körülvéve a központot (7. ábra).

7. ábra

7. ábra: Ritka látvány, ciklon a sivatag kellős közepén, a központot spirálisan körülölelő homokviharral
2016. április 1-jén (NASA)


A homokvihar sokkal jobban megfigyelhető volt az úgynevezett por-kompozit műholdképeken, melyen a légkörben (vagy a talaj közelében) lévő homok lilás-rózsaszínes színű. Minél sötétebb a színárnyalat, annál jelentősebb mennyiségű homokra utal, látható tehát, hogy ez a ciklon is igen jelentős mennyiséget mozgatott meg (8. ábra). A látható tartományú kompozit műholdképen az esti órákban, alacsony napállás mellett szintén megfigyelhetőek voltak ezek a homokspirálok. Külön érdekesség, hogy ekkorra a ciklon központjában zivatarok alakultak ki, és önözték meg a sivatagot. Mivel a homok kondenzációs magként viselkedve elősegíti a felhőképződést, a légkörbe kerülő nagy mennyiség minden bizonnyal ezúttal is hozzájárult ehhez a folyamathoz, és a csapadékgócok kifejlődéséhez.

8. ábra

8. ábra: Az április 1-jei homokvihar az úgynevezett por-kompozit műholdképen,
illetve a látható tartományú műholdképen kora este (EUMETSAT)


Másnap reggelre a ciklon északkeleti oldalán kiterjedt, vastag, „cellás” szerkezetű fátyolfelhőzet jött létre, mely a Földközi-tenger nagy részét beterítette (9. ábra).  Ez igen jellemző akkor, amikor nagy mennyiségben kerül homok a légkörbe, és a felhőképződéshez a megfelelő nedvesség is adott. Az infravörös tartományú műholdképen ezek a felhőtömbök igen fehérként jelennek meg, mivel a hőmérsékletük nagyon alacsony, ennek ellenére csapadék nem hullott belőlük. Délutánra aztán fokozatosan feldarabolódott és el is vékonyodott ez a felhőmező.

9. ábra

9. ábra: A ciklon 2016. április 2-ára jelentős mennyiségű homokot juttatott a légkörbe,
melynek következtében kiterjedt fátyolfelhőzet alakult ki előtte (NASA)


A ciklon által felszívott homok, bár időközben szétterjedt és ülepedett is, még több napig a légkörben maradt. Április 4-én nyugat felől Magyarországot is elérte, így az égbolt színe erősen fakó lett, míg a Nap körül egy úgynevezett Bishop-gyűrű volt megfigyelhető (bővebben: http://legkoroptika.hu/bishopgyuru). Napnyugta, illetve napkelte környékén pedig különösen homályos, sárgás színű volt az égbolt nyugati, illetve keleti része (10. ábra).

10. ábra

10. ábra: A légkörben lévő szaharai homoktól homályos égbolt naplemente előtt Budapesten
2016. április 5-én (fotó: Hérincs Dávid)


2016. április 7.

Az időszak utolsó előtti, jelentős homokszállítással járó eseménye ahhoz a mediterrán ciklonhoz volt köthető, mely 5-én alakult ki szintén Algéria fölött, és onnan indult meg északkelet felé.  A ciklont 5-én és 6-án ismét homokviharok kísérték a sivatagban, 7-ére pedig már a légkörbe is nagy mennyiségű homok került, mely a tenger fölé érve határozottan kirajzolta a hidegfront vonalát (11. ábra).

11. ábra

11. ábra: Jelentős mennyiségű homok halad a légkörben a ciklon hidegfrontja előtt észak, északkelet felé
2016. április 7-én (NASA)


Bár a homok legnagyobb része végül az Égei-tenger és a Földközi-tenger keleti része felé haladt tovább, a ciklon frontrendszerében jutott belőle Magyarország térségébe is. 8-ára virradóan a 2-ai esethez hasonló, tipikusan homokot tartalmazó, vastag, „cellás” fátyolfelhőzet borította be az országot (12. ábra), mely a légörvény közeledtével fokozatosan rétegfelhőzetté vastagodott. A ciklon csapadékrendszere – illetve már az előtte előforduló záporok, zivatarok is – pedig jelentősebb mennyiségű homokot mosott ki az ország nagy részén a légkörből, a február 29-ei esethez hasonlóan.

12. ábra

12. ábra: Cellás szerkezetű, homokot tartalmazó magasszintű felhőzet a Kárpát-medence felett
2016. április 8-án reggel (Sat24)

2016. április 12.

Végül április 12-ére virradóan is nagyobb mennyiségű homok került a légkörbe. Ez azonban már nem mediterrán ciklonhoz kapcsolódott, hanem az Ibériai-félszigettől nyugatra örvénylő ciklonrendszer előoldalán megerősödő délnyugati szél idézte elő a homokvihart. A „homokfelhő” 12-én már beterítette a Földközi-tenger középső részét (13. ábra), majd innen kelet felé, Görögország irányba vonult tovább.

13. ábra

13. ábra: A Földközi-tenger fölé sodródott homok 2016. április 12-én


Összegzés

Összességében elmondható, hogy a két hónapos időszakban gyakran észlelhettünk homokviharokat a Szahara északi részén, illetve többször került jelentős mennyiségű homok a légkörbe, mely nem egyszer messze északra is eljutott. Ezen jelenségek mind erőteljes, olykor meglehetősen délen, a sivatag felett kialakuló mediterrán ciklonokhoz voltak köthetők. Ezek kiváltó oka az időszak nagy részében Európa-szerte jellemző meridionális áramlási kép volt. Ebben a szokásos nyugat-kelet irányú áramlások helyett az északi-déli áramlások domináltak, így a sarkvidéki hideg légtömegek gyakran lejutottak a mediterrán térségbe. Dél felől ugyanakkor már igen meleg levegőt tudtak magukba szívni a ciklonok, így a kialakuló nagy hőmérsékleti kontraszt jelentősen megerősíthette őket. A következő hetekben, hónapokban még számíthatunk hasonló eseményekre, de ahogy csökken a hideg légtömeg kiterjedése északon, úgy egyre kevésbé lesznek intenzívek a mediterrán ciklonok, és egyre kevesebb homokot mozgathatnak meg.


Források


 

Tanulmányok